EMBER " VAGYOK,,,CSAK AZ ÁLMAIM UTÁN LOHOLOK

Nem vagyok híres celeb aki nap mint nap pózol !!!
Én csak egy átlagos " EMBER" vagyok aki az álmai után lohol.
50 évesen az ember nem számíthat semmi biztatóra,
de már nem kell vezetni a kezemnél fogva !!!


Igaz konok vagyok, s nem hallgatok el az első szóra
és nem kapok rá rögtön ami nekem jó volna.
Engem úgy tanított az élet ha valami nem tetszik,
akkor kinyitom a pofám, és ezt rossz névre véve,
sokszor be akarják fogni a szám.

SENKI VAGY MINDEN


Soha ne kérdezd ki vagyok, s ki voltam,
s merről sodort erre a kósza szél,
s hogy hány átvirrasztott éjszaka után jöttem HOZZÁD!
Mindegy! Lehetek senki, vagy minden!


Lehetek fényes csillag az égen.
Lehetek levegő, mely után kapkodsz.
Lehetek por a vándor cserzett arcán.
Mindegy! Lehetek senki, vagy minden!


Lehetek elszáradt falevél egy ágon.
Lehetek puha érintés szád vonalán.
Lehetek a végtelen, szíved belsejében.
Mindegy! Lehetek senki, vagy minden!


Lehetek napfény, mely felmelegít.

SÍR CSAK SÍR A GITÁR


Lágy esti dallam, ismerős szólam,
szívemből halkan felsír egy gitár.
Lelkemnek húrja, ébenfa foglya,
az hangzik újra mindig oly keserűn !

A síró gitár húrja, fájdalmam dalolja,
minden bánatomat, dallamokba fogja.
Elmeséli lelkem minden sérülését,
elmondja mi benne szorít,
magány, bánat, kétség.

Újra és újra, ugyanaz a dallam,,,,
sír, csak sír a gitár !!!!

CSAK VELED, CSAK MIATTAD LÉTEZEM


Már az első pillanatban, rabul ejtett a pillantásod !
Két szemed fénye egy perc alatt megbabonázott !
Szeretnék szerelmet vallani NEKED egy forró éjjelen.
Gyere ide mellém s fogd meg a két kezem !
Nézz szemem mélyére s lásd meg benne a lángot !
Szerelmes két szemed egy perc alatt meg babonázott !!!

Gondolataim minden percben RAJTAD járnak !
Szeretnélek érezni szüntelenül várlak !
Jöjj ide mellém s maradj itt velem ,
legyen ez egy el nem múló örök szerelem !

SOHA NEM KÉRTEM SEMMIT


Soha nem kértem, hogy olvasd a versemet,
csak azt tetted, mit bárki megtehet !
Nem kértem, hogy mondj véleményt,
bántó szavakból jut nékem elég.

Nem kértem, hogy jobban szeress,
nem kértem több figyelmedet.
Nem kértem semmit sem TŐLED,
mindig tudtad,,, TE döntesz !!!

Nincs szükségem szánalomra,
se kicsikart, piciny vígaszokra,
nem kell megtenned semmit,
semmi olyat, mi nehezedre esik !

Megadóan adtam át, RÁD bízva magam,
én nem kértem, mit adtál magadtól adtad.

HOGY MIT TENNÉK OTT FENN AZ ÉGEN


Hogy mit tennék ott fenn az égen?
Védelek, karjaimmal befogom a szelet,
vihar-felhőket tép szét ÉRTED fogam,
szemeimmel villámot szelídítek NEKED !!!

Felviszem majd számban a teli-Holdat,
a tó tükréről, NEKED ragyogni,
körmeimmel csillagot karmolok az égre,
hogy mindig legyen egy, NEKED hozzám utat mutatni !

Szememből langyos, lágy esőt sírok,
mosson le utadról minden szennyet,
s hajnalban, karomban tartva a napot,
szelíd arcában NEKED majd én derengek !

ÉBREDÉS VELED,,,



A pirkadat bíborvörös leple takar,
testem forrón izzik, TÉGED akar!
Vágyik HOZZÁD szüntelenül,
míg a Nap sugara elszenderül.

Fényedben fürödve már látom,
messzire vitt leszebb álmom,
valósággá vált minden hajnal,
ölelésed, csókod nem enged marasztal.

Ha VELED ébreszt a reggel,
lágyan simogató perccel,
édes hangod megnyugtat,
sohasem kívánnék jobbat !

Minden napom boldogsága,
lelked tündöklő varázsa,
megnyugtató szavaid léte,
elrepít a messzeségbe.

Teliholdnak csodás fényénél látom,
valóság ez,nem csak egy álom,
és ha szemem behunyom érzem,
mindig vagy,voltál,s leszel -TE- nékem !!!

SZEMEIMBEN KÖNNYCSEPP



ÉN még, nem szerettem így soha !
Szemeimből a könnycsepp,
csillogón, fénylőn lassan lefolyik arcomon.
Előcsalta hiányod, RÓLAD álmodom !

Nem a szemem, szívem sír !
Mindegyre közeledbe vágyik !
Most, magányos, elhagyott, árva,
szememből könny folyik fájva.

Csak érezni akarlak !
Csak odabújni a karodba.
Megfürödni szerelmedben,
belenézni csillogó szemedbe,
hogy megpihenj a vállamon,
hogy suttoghassam füledbe:
- “Szeretlek Drága CSILLAGOM !!! “

Hangod kedves simogatása
testem, lelkem minden vágya !

Szerelmet szül az éj a pamlagon,
mikor a menny csillagágyán elterül.
REÁD terítem pelyhes paplanom,
lekuporodva egy csendes sarokban,
vigyázlak, mikor tested álomba szenderül.

HOZZÁD rendelt jókedvében az Isten !!!
Éberségemtől félnek a bajok,
s szeretetem az egyetlen kincsem,
ami megóv attól, hogy arcodon
könnyfüggönyét leeressze a bánat,
s szádat elhaggyák fájó sóhajok !

Már örökre HOZZÁD tartozom !!!
HOZZÁD taszít a TŐLED csent alázat.
Békén aludj, most ÉN virrasztok ébren,
és ölelésed álmodban remélem !!!!

KÉPZELETTÁNC ÁLMOMBAN


Ha vágypárnára fektetném a tested,
kívánás-paplan volna takaród!
S amíg pilláid álomra ereszted,
elsuttognád, hogy TE is akarod!!!

Akarod, hogy ajkadon pihenjen meg ajkam,
ujjam bizsergést hagyjon bőrödön,
és a szerelmes szép szavaktól halkan,
százfelé szóljon BENNED az öröm.

TE is tudod, szerelmem édes játék,
képzelettánchoz illő alkalom,
mégis, mielőtt HOZZÁD ér a szándék
szívszorító ábránddá altatom.

Elveszett hitem fészke volt az álom,
TE vagy ki ébresztett, s kivel megtalálom !!!