ÚTTALANSÁG


Itt hagynál KEDVESEM,,,
nehéz most szólalnom...!!!
Hogy mit érzek én most,
azt el nem mondhatom !!!

Leszakadt az égbolt csak úgy mindenestől...
Mit várjak én most már ettől az élettől?
Elmennél,,, s itt kavarog bennem a félelem...!
Mivé lenne életem, ha TE többé nem lennél velem ???

Bús, fekete homály mi rám telepedett,
Nincsen fény nincs kiút...,ha TE feladod, befejezed !!!
Térj vissza ÉDESEM különben meghalok!
Nem lesz már énnekem semmilyen holnapom !!!

KI A POKLOK LEGMÉLYÉN JÁR



Ő kinek éjszakái telnek ébren,
s oly ritkán süt REÁ napsugár,
kit sárba tiport már az élet,
s megrugdosta, mint kivert kutyát,

fájó kínok közt nyüszített, sírt,
part helyett csak iszapot markolt,
míg mély, húsbavágó sebeit
nyaldosta, mégtöbb ütést kapott !!!

Ő , ki mély poklokat megjárva élt,
s évei során alig kapott
a fényes napból szikrányi fényt,
kinek egyformák már az éjjelek s nappalok,

Ő az, ki poklok legmélyén jár,
mégis bízik, s remélve kutat,
mert még hisz benned Uram,
hiszi, hogy adsz egy jelet,
mi a kifelé vezető útra mutat !!!

ENGEM MINDIG MEGTALÁLSZ


Amikor fáradt vagy nagyon,
s nincsen már aki felkeres,
mikor gond ül az arcodon,
mindig megtalálsz Engemet!

Amikor szomorúság gyötör,
úgy kell a vigasz, mint a víz,
mikor a bánat súlya összetör,
akkor is mindig Bennem bízz!

Amikor nincs ki meghallgat,
pedig beszélni kell NEKED,
ha MELLETTED mindenki elballag,
gyere, keress meg engemet!

Amikor nem kell más, csak mosoly,
s mindenki rideg, mint a jég,
mikor az élet túl komor,
akkor is Hozzám gyere még!

Néha csak jó szó kellene,
valaki fogja meg kezed,
s nincs senki, kitől megkapod,
hívjál, Én ott leszek VELED!

EGY MOLYETTE ÖREG KABÁT


Felzokog tollamból a tinta,
átsír egy egész életet,
sárguló papír öregedőn,
halkan zizzeni hattyú-énekem.

Egy vén gitár reszket
sarokban mécses melett,
laza húrokból sír
vérző hangjegyeket.

Ölel elnyűtt,molyette kabátom,
jobban didereg,mint ahogy én fázom,
lyukas zsebeimnek nincs már semi dolga,
a gombok is sajnálnak letépve lógva.

Még felsír a vén gitár
kicsi mécses mellől,
ismerős dallamok szállnak fel
a szoba távoli sarka felől.

Erőtlenül suttog a dal,
s e könyörgésben, egy molyette öreg kabát,
játsza el gitárján hattyú-dalát.

ÚGY SZERESS TE LÉGY A HALÁLOM



Mikor nem vagy itt, az éhes idő
mint egy szörnyeteg úgy kúszik elő !
Eszi a szívemet az agyamig rág,
leköti kezeimet és nem megy tovább.

Gyere vigyázz rám - terítsd rám a szíved,
s én éppúgy szeretlek majd mint egy kisgyerek.
De ha már nem figyelsz rám - olyan gonosz leszek:
akár egy égő seb - nagyon fogok fájni NEKED !!!

Mindig úgy szeress, mindig úgy szoríts,
hogy a halálom legyél,
csakis BENNED és csakis ÁLTALAD
létezhessek én !!!
Ez is véres küzdelem
- s hogyha kell a győzelem,
olyan bátor légy és olyan erős,
hogy add meg MAGAD,,,,NEKEM !!!

VÉGRE ITT VAGY,,,VÁRTALAK


Vártalak összetört szívvel,
meggyötört lélekkel nap mint nap.
Egyre csak vártalak, hóban és fagyban,
virágzó tavaszban, forró nyárban,
örök kárhozatban.

A pokolnak legmélyén,,,
szívem ki nem téphető gyökerén.
Démonok ültek tort fölöttem,
voltam,mint hab a tortán
mozdulva mozdulatlan
keselyűk repkedtek fölöttem.

Kegyes kegyetlen élő halottként
jártam-keltem,haldokolva éltem.
Reménytelen jövőkép,
mi állandóan üldözött
akár a becsület.

Voltam is eldugva
egy magányos sarokban.

ELMERÜLVE


Elmerülök lágy tekintetedbe,
biztonságot nyújtó, meleg ez a mélység,
gyengédséggel táplál, olyan sokatmondó,
mézédes szavakat rejt e néma szépség.

Hangok nélkül becéz, hív a végtelenbe,
a kozmosz fényei szemünkben ragyognak,
együttlebegésünk olyan andalító,
megnyílnak kapui égi távlatoknak.

Vágyódás és álmok egybekelnek BENNEM,
velük lüktet a nagy, végtelen mindenség,
s mi csak nézzük EGYMÁST, MI két kicsi halandó,
s közben eggyé válunk, s eltölt a békesség .

SOHA NEM AKARLAK ELVESZÍTENI



Igaz, ami igaz, nem könnyű az élet,
de aki maga körül a tájat szemléli,
ha nagyon óhajtja, amit régen keres,
megtalálja a neki legkedvesebbet !

Sosem akarlak TÉGED elveszíteni,
képes lennék éretted megküzdeni,
mert ha szerelmünk lánca megszakad,
a szívem talán örökre meghasad !!!

Csodálattal bámulok két szemedbe,
elmerengek hűséges szerelmedbe'.
Álmaimban se' tudok hová menni,
csak ragyogó szemedben elmerülni.

Nappal is csak RÓLAD álmodozom,
TE vagy NEKEM szerelmem-mindenem !

NE SÍRJ, HOGY ELMÚLTAK



Ne sírj, hogy azok az idők elmúltak,
ez így megy, a régi átadja helyét az újnak.
Ahogy a tegnapnak sincs helye a máma,
ne sírj, hogy vége lett, nem történt hiába !!!

Akkor se, ha ma még nem érted,
s üdvözöld örömmel, ki ajtódon belépett.
Mert ma még VELED van, de kitudja holnap,,,
Nem indul-e új utakra,,, Szép idők a "voltak" !!!

Ragadd meg a pillanatot, nem hagyni veszni,
remélve, a reménytelent, de szívvel kell szeretni !!!
Nem adni föl, mert aki elbújdosni vágyik,
sokat kell majd küzdjön, mire újra fényre mászik !!!

Sokakról lehet hallani hogy sikeresek lettek,
az életben ezért rizikós lépéseket tettek...


Én mindig mindent megragadtam,
hogy kihúzzam magam a semmiből,
nem kaptam és nem is kértem segítséget senkitől.
Ha másoknak sikerült, hát TE se add fel a harcot,
nézz előre és tépd le arcodról a maszkot!


Első lépésben nyisd ki a szemed láss tisztán,
gondolkozz el minden olyan hibán,
ami nem múlik el olyan simán.
Fontold meg jól hogy döntesz
mert könnyen a céltábla mellé lőhetsz,
és ha már benne vagy ebből jól ki soha nem jöhetsz!