KELLENÉL...



Úgy kellenél, mint kizöldült fának az abszintzöld levél,
szomjazó virágnak egy vízcsepp az életér'
ezüsteső szilvakék fellegér'
úgy kellenél...


Úgy kellenél, mint a nyári nap a mézízű cseppekér'
vagy selymes vizű folyó tikkadó földekér'
könnyzápor a kiszáradó szemér'
úgy kellenél...

Úgy kellenél, mint megkopott hangszer egy elárvult dalér'
a gitáron elnémult hang amely visszatér,
sóhaj egy ellopott pillanatér'
úgy kellenél...


Mint papírsárkánynak a kószaszél...

Szia Drága Barátaim!
Örömteli napot, hétvégét kívánok Neked és Szeretteidnek is!
Sok-sok puszim,

TÓPARTI HAJNAL


Ó,,,,
tudom én,
hogyne tudám, hogy
"elhull a virág, eliramlik az élet",
ám ez a vers, örökké fog majd vallani
szerelmünkről, mely egyszer az időben,
vágytól és álomtól fölfénylett !

Hogy egy sápadt harangvirágban
megkonduljon ÉRTÜNK ,
szerelmünk fenséges zsoltára.
Nyárízű éjben koppan a léptem,
torpan az álom, a tóparton csillag figyel.
Fejemre szerelmes fénycsepp szemel.

Szélszagú légben majdnem elégtem,
kortynyi valóság hűtené hevem,
de remegve állok csak,
már, soha nem leszel VELEM !!

EGYEDÜL A TÓNÁL


Csendesen fodrozik hűs tónak vize,
lázasan dobog szerelmes szívem!
Itt ülök a parton, csendben hallgatag,
nézem, hogyan folyik belé egy hűs patak!

A szellő feltámad, borzolva a vizet,
emléked, borzolja lázasan a szívem!
Végigfut a szellő a vízen fodrot húzva,
lelkemet szerelmed, hozza lázba újra!

Tiszta vizü tó, csendes alig csobban,
ha RÁD gondolok, szívem nagyot dobban!
Mozdul a parti sás, hajolva a szélben,
itt zeng a fülemben, szerelmes beszéded!

Susog a nádfal is, a feltámadt szélben,
suttogom magamban, szeretlek TÉGED !

TISZTA VIZŰ,,,



Tiszta vizű hegyi tó a szíved,
mely mint sebes patakot, befogadott engem!
Eső utáni szivárvány a lelked,
mely mint a földet, úgy ölel át engem !

Szemeimben láthatod az arany fényű Napot,
mely örökké csak NEKED ragyog !
Vagy mint éj fekete égen,mikor számos csillag látszik,
Szemem csillogása, lelkeddel játszik!

Arcod mosolygása, teli holdnak fénye,
TE lettél szívemnek, legszebbik éke!
Éke vagy szívemnek, húrja a lelkemnek,
legjobb zenésze, TE vagy e hangszernek !

TÁVOL VAGY, S MÉGIS OLY KÖZEL


Zöldlombú árnyékként emléked követ,
Sebesen, mint meredek hegyről zúduló folyam,
szétzúzva életem, mint kemény követ,
és sodródó kavicsként UTÁNAD rohan !!!

Elvesznek a csöndbe simuló árnyak,
a tó felszínén már holt-fények ülnek,
fel nem tett kérdések,,,
már örökre válaszra várnak,
kérdések, válaszok mik már ,
a tóban elmerültek !!!

Állok a vízparton, mezítláb vagyok,
süppedő nyomomba homokot terít
a hullámzó tajték,
távol vagy, s oly közel,
hiába az ima : várj még !!!

KÉPZELETEM OTTHONA


Képzeletemben már benne él, szívem vágyának otthona,
egy apró kis építmény mely maga a csoda ! Otthonom udvarát majd szivárványszínű virágok uralják,
belső kertjét a szeretet hatja át.
Otthonom menedék lesz a gondok hatalma felett,
aki belép NÁLAM vigaszra lelhet.
Otthonomba életet, majd az unokák visznek,
az örök kacaj megszépít majd mindent.
Lehet ez mind csak gyermeki képzelet,
de én így képzelem , a jövőben az életet !!!

EMLÉKEZÉS,,,


Csendes most a tónak tükre, horgász sem jár erre ma,
csak a szomorúfűz lecsüngő ága ejt egy-egy fodort...
játszik Természetanya.
Révedek a múltba mely annyi csodát adott eme tájon,
hogy több embernek is elég lenne ezen a világon.

Elszaladt életem megannyi emléke tör elő;-
csínytevések..ballépések… az első csók…
és a szerelem az örökké " emlékező ".
Boldog voltam akkor mint még soha s hittem,
hogy ez a VALÓ ÉLET és az ÖRÖK a sohasem változó,
naív gyermekként láttam mindent, én az örök álmodozó.

AZ ELSŐ PILLANATBAN



Egy pillanat műve volt, s lángragyúlt a szív,
egyre csak RÁD gondolok, várom, hátha hívsz .
Szívem már ezerszer csalódott, és a sebek lassan gyúgyulnak,
hisz az ilyen szerelmek nagyon lassan múlnak !

Szívem dobbanva jelezte, TE vagy, kire életemben vártam,
kit soha, senkiben meg nem találtam !
Bíztam benne, és teljesült, megvalósult álmom,
sikerült TÉGED, s a szerelmet újra megtalálnom !!!

Egy pillanat műve volt, s tudtam TE és ÉN !!!
Kézen fogva sétálunk majd, a szerelem mezején !!!