1. fejezet

A Vénuszról jöttem

Földet érés a nevadai sivatagban

Számos földönkívüli Földlakó

A földi emberek más bolygókról meglévő elképzelése nem helyes

A Földet a régmúltban betelepítették

A földi fajok eredete

A kormányok megismerik az igazságot

Amit a távcsövek nem látnak

Hogy mért jön ide a mi népünk

A Föld, a negatív bolygó

Karma és reinkarnáció

Miért engem választottak ki?

Életem a Földön

Az emberek tudata

A Legmagasabb Istenség törvényei

Az elképzelés alkotó ereje

Éjszaka közepe volt a nevadai sivatagi vadon félreeső hegyeiben, amikor a világító űrhajó földet ért. A jellegzetes zümmögő hang egyre halkabb és halkabb lett. Akkor, mint a semmiből, megjelent a kör alakú hajó oldalán egy kerek nyílás, és több alak lépett le egy közeledő autó fénycsóvájába. Az egyik egy nagy, megtermett férfi volt hosszú szőke hajjal, ami teljesen el volt rejtve egy kalap alatt. Mellette egy kislány állt és az űrhajó pilótája.

Percekkel később a termetes férfi és kis szőke unokahúga már úton voltak le a göröngyös sivatagi úthoz, míg a titokzatos űrhajó eltűzött a csillagos égbe.

A Föld benépesítése óta a legvilágrengetőbb tényfeltárás lesz, hogy ennek a Naprendszernek más bolygóiról emberek jönnek ide, olyan bolygókról, amelyekről manapság a legtöbb ember azt hiszi, hogy azokon nem lehetséges élet. Űrhajóik titokban landolnak a világ félreeső részein, ahol olyan barátaikkal találkoznak, akiket már befogadott a földi társadalom. Az újonnan érkezők legtöbbje valóban beilleszkedik az itteni életbe. Ez olyasvalami, ami már régóta történik. Azonban kevesen vannak, akik tudnak rólunk vagy sejtik, hogy mi létezünk.

Ma, majdnem három évtizednyi hallgatás után ( megjegyzés : valójában 36 év telt el 1955 óta, addig az ideig, míg Omnec Onec az 1991 májusi első arizonai UFO-világkongresszuson közzétette először nyilvánosan a származását – kivéve Wendelle C. Stevenst, e könyv amerikai kiadóját, aki már a nyolcvanas évek elején tudott Omnec vénuszi eredetéről. ) el lehet mondani az igazságot arról a hideg sivatagi éjszakáról. Eddig a pillanatig, ami számomra néha úgy tűnik, mint egy örökkévalóság, egy Sheila életét éltem. Sheila azonban csak addig volt a nevem, amíg el nem jött a megfelelő ideje annak, hogy elmondjam a Föld embereinek, ki vagyok én valójában és igazából honnan jövök. Ez az idő elkövetkezett.

Az én valódi nevem Omnec Onec. Azon az éjszakán én voltam az a kis szőke lány, és a mellettem lévő megtermett férfi Odin volt, a szeretett nagybácsim. Mindketten Titániáról jöttünk, arról a bolygóról, melyet ti Vénusznak neveztek. Már gyerekként elhatároztam, hogy életem hátralévő részét a Földön szeretném tölteni, amely mindenekelőtt egy sorsommal összefüggő ügy volt, karmikus okokkal.

Én egyike vagyok azon szomszédos bolygókról származó emberek ezreinek, akik a Földet teszik otthonukká. Néhányan közülünk csak addig maradnak, amíg be nem töltöttek egy speciális küldetést, sokan döntöttek azonban bátran úgy, hogy itt töltik el életük hátralévő részét. Ezeknek a fejlett bolygóknak tudósai, orvosai, nevelői, művészei, mérnökei és átlagos polgárai élnek és dolgoznak észrevétlenül a Föld lakosai között.

Az az elképzelés, hogy a Föld nem lehet az egyetlen bolygó a világegyetemben, amelyen intelligens élet van, manapság nagyon széleskörűen elterjedt. Emberek milliói hiszik, hogy az un. ufók között vannak távoli, a Földnél fejlettebb bolygók űrhajói is. Az „ufó-hívők” közül a nem ijedősek és kalandkedvelők még egy lépéssel tovább fognak menni, mialatt olvassák az életem történetét, és egy időre félre fogják tolni az e naprendszerbeli bolygókról szóló előre gyártott véleményeiket.

Abban a mélységes reményben írok a Vénuszon folyatott életemről, hogy az emberek ráébrednek az igazságra, bármilyen hihetetlen is legyen az. Szomorú az, hogy oly sok éven keresztül sulykolták a puszta, sivár és életellenes bolygók képeit az emberek fejébe. Alig van olyan gyerek, aki úgy járja ki az iskolát, hogy ne azt tanulta volna, hogy a Vénuszon és a Marson szélsőséges körülmények uralkodnak. Úgy tűnik, hogy a távcsövek és az űrszondák is mind ugyanezeket állítják. Így nem csoda, hogy manapság az embereknek alig van elképzelésük arról, hogy ott kint az űrben valójában mi is létezik.

( Megjegyzés : Hogy a Vénuszon, Holdon, Marson stb-n még 3D-s körülmények között is van magasabb szintű élet, ezt a hivatalos csillagászat több, mint 130 éve észleli, épp úgy a hivatalos kamu-űrkutatás is több, mint 50 éve. Viszont ezeket az észleléseket nem adják ki a nyilvánosságnak, hanem az ortodox tudományos intézeteken, meg az ezeket képviselő, hivatalosan futtatott csillagászokon és más tudósokon, mint fellebbezhetetlen tekintélyeken keresztül az emberiségnek nagyjából Percival Lowell haláltól ( 1916 ) fokozatosan egy halott, élettelen világegyetem képét hamisítják be, hogy az ember továbbra is kozmikusan magányosnak érezze magát, és így az állandó belső félelempszichózisát fenntartva a teste elvesztésétől, társadalmi szinten is korlátlanul manipulálható maradjon! )

Személyes tapasztalatomból tudom, hogy a Naprendszerünk bolygóiról szóló divatos elképzelések legtöbbje messze áll az igazságtól. Az évszázad legnagyobb kormányzati titka az, hogy fejlett emberi civilizációkat fedeztek fel sok bolygón a Naprendszerünkben. És azok az űrhajók ( ufók ), amelyek naponta láthatók felettünk valahol, közülük néhányan ezekről a bolygókról származnak. A világ kormányai azt is tudják, hogy olyan emberek, mint én, ezrével élnek észrevétlenül a földi lakosság között.

Olyan okokból, amelyeket később fogok elmagyarázni, minden kormány és hadsereg a Földön az összes hatalmukban álló eszközt beveti azért, hogy elfojtsa és elnyomja az összes információt, melyek az un. ufó-tanúktól, az űrszondák felvételeiről, űrhajósoktól, csillagászoktól vagy más olyan személyektől származik, aki tudhat rólunk. (Azt persze nem állítom, hogy minden űrhajós és csillagász tisztában van a tényekkel.) Eközben a nyilvánosság automatikusan elfogadja a megbízhatatlan kormányköröktől és csillagászoktól a magyarázkodásokat, és ezzel az emberek meg is vannak elégedve.

Így nem csoda, hogy az igazság mennyire hihetetlen! És ezért azt is meg tudom érteni, hogy miért nevezi a közvélemény az olyasféle embereket, mint amilyen én magam is vagyok, csalóknak. Mert sokkal egyszerűbb hinni az űrszondák legutolsó ( meghamisított ) felvételeinek, mint mögötte egy nagy titkot sejteni!

A valóságban a Vénusz és a többi 11 bolygó is nagyon eleven, élettel teli. ( Megjegyzés : George Adamski már az utolsó, 1961-es ’Flying Saucer Farewell’ c. könyvében közzétette a 12 bolygós Naprendszerünkről szóló tanítást! ) A Naprendszerünk bolygóinak több mint felén van emberi élet. Azok a civilizációk, amelyekről én tudok, spirituálisan ( lelkileg ) és technológiailag is mind lényegesen fejlettebbek és régebbiek, mint bármelyik faj, amely jelenleg él a Földön. A bolygóinknak ezen családján túl van még számtalan további naprendszer is, melyek legtöbbjén szintén van emberi élet. Mert az, amit mi embernek nevezünk, valójában egy egyetemesen teremtett élőlény!

És mielőtt folytatnám életem történetét, magyarázatot fogok adni a mi népünk szempontja szerint számos kérdésre, melyek a földi ember eredetével kapcsolatosak. Mert végül is egyre több ember kezdi újragondolni az ember múltjára vonatkozó hagyományos történeteket. A régészek elismerik, hogy több tíz- vagy százezer évvel ezelőtt valóban létezhettek a Földön magasan fejlett civilizációk. Ahhoz is elég támpont van, hogy az ember a történelem előtti időkben rendelkezett a mainál fejlettebb technológiákkal. Vannak jelei továbbá annak, hogy a földi civilizációkat a történelem folyamán más bolygók élőlényei látogatták meg és támogatták. Én ezt már régóta tudom. Ez igaz.

Minden korban volt befolyása a világegyetemből érkezett látogatóknak szerte e glóbuszon élő emberek kultúrájára és technológiájára. A Föld titkos irodalma szól repülő űrhajókról és emberre hasonlító élőlényekről, akik leszálltak a mennyből és nagy csodákat vittek véghez. A legendák és a mítoszok szintén tesznek említést emberhez hasonló élőlényekről, akik leszálltak a Földre és éltek annak lakói között. Léteznek olyan városoknak romjai, melyeknek építészetét nem lehet utánozni modern technológiával, és amelyek kőbe vésett hagyatékai világosan tanúskodnak azokról a földönkívüliekről, akik megépítették azokat. Szerte a világon a megmagyarázhatatlan dolgokról szóló beszámolók, úgy tűnik, mind ugyanazt a történetet mondják el. Az őskor embere lényegesen intelligensebb volt, mint ahogy azt manapság feltételezik, és sohasem volt teljesen magára hagyatva.

Azt a vénuszi falut, amelyben én születtem és nevelkedtem, úgy hívják, hogy Teutónia, ami azt jelenti, hogy "Németországból származó". Egy briliáns német tudós emlékére nevezték el így, aki a Vénuszra jött és ott hozzájárult a mi népünk fejlődéséhez. Mint gyermek, a földi emberek történelmét Teutóniában, a Történelem Templomában ismertem meg, ami egy olyan tanító intézet, mely jobban hasonlít egy időgépre, mint egy iskolára.

Évmilliókkal ezelőtt szálltak le első expedícióink Kal Naar-ra (Föld), a legfiatalabb bolygóra. Több bolygó űrtudósai úgy figyelték a Földön folyó evolúciót, hogy kutatóhajókat küldtek oda. Meg kellene ehhez még említenem, hogy egy naprendszer bolygóit nem mind egyszerre teremtik meg. Azok folyamatosan keletkeznek, utána átmennek egy virágzó fejlődési szakaszon, majd végül kihalnak. Azaz : állandóan történik az új bolygók benépesítése és az elhalók elhagyása.

Expedícióink megállapították, hogy ebben a Naprendszerben a Föld a legzöldebben és leggazdagabb vegetációval benőtt bolygó. De bármennyire is szép volt, az egész bolygót a benépesítésre hamarosan alkalmatlannak tartották. Kétségtelen, hogy a mi népünk számára nagyon veszélyes volt az idetelepülés. Amikor ez elterjedt a közvéleményben, a Föld úgy vált ismeretessé, mint az életellenes, negatív bolygó. Ezért nevezték el Kal Naar-nak, ami "negatív gyerek"-et jelent. Ezek után a tájékozódó utazások után senki sem maradt ott hosszabb időre a feltétlenül szükségesnél.

A Föld egyik problémája abban áll, hogy csak egy holdja van. Normális esetben a fizikai univerzum bolygóinak 2 vagy több bolygójuk van, úgy, hogy azok ki tudják egyenlíteni egymás hatását. Ha egy bolygónak nincs holdja, az is jó, de ha csupán csak egy holdja van, az ki tudja billenteni egyensúlyából a bolygót. Ezért olyan egyedülálló a Föld ebben a Naprendszerben.

Amikor a Hold körülkeringi a Földet, vonzereje enyhén eldeformálja azt, és előidézi a tengermozgásokat (ár-apály). Ha a tengermozgások lettek volna az egyetlen probléma, kutatóink örültek volna. A Holdnak azonban befolyása, hatása van minden egyes élőlényre is, aki úgy döntött, hogy itt fog élni, vagy aki az összes koron keresztül itt született. A Hold ugyanolyan nagy mértékben van ránk hatással, mint az óceánokra, részben a testeinkben lévő víz révén. Ez hátrányosan hat szellemünkre és érzéseinkre, ami egy olyan állapot, mely az egész történelmen keresztül létezett és egész addig létezni is fog, amíg csak egy Hold van.

A problémák egyike a negatív érzések feléledése, ami tulajdonképpen egy önpusztító erő az emberben. Az elmebetegségek is összefüggnek a Hold-fázisokkal, és a holdkórosság szó is innen ered. Azoknak a látogatóknak, akik ide jönnek, gyakran ajánlják, hogy telihold alatt igyanak sok vizet, hogy jobban tudjanak alkalmazkodni az itteni élethez.

De nemcsak arról van szó, hogy a Hold játszik az emberek érzéseivel, hanem ez az egész egyensúlyzavaró hatás csökkenti az ember élettartamát is. És mert a földi rezgések sokkal durvábbak és sűrűbbek, mint a vénusziak vagy a marsiak, itt sokkal több a betegség és a depresszió is. Így tehát a Föld jó okból korai éveiben egy nem kedvelt bolygó volt, melyet nem telepítettek be addig, amíg drasztikusan meg nem változott az élet a Vénuszon és szomszédos bolygókon.

Szociális és kulturális reformok a Vénuszon sok ezer éven keresztül csak nagyon lassan érvényesültek. Az élet, mint manapság a Földön, nagyon nehéz volt, sőt, még rosszabb, és az átkozott nép elhatározta, hogy tesz az ellen valamit. Az áttörést egy egész bolygóra kiterjedt forradalom hozta meg, olyan, amilyent a Föld még nem látott. Ez vérontás nélkül egyszer s mindenkorra megszüntette a pénzt és az osztálystruktúrát. A vénuszi nép tudata egy bizonyos pillanatban olyan alapvetően megváltozott, hogy az egykor gazdagoknak és hatalmasoknak nem maradt más választásuk, mint hogy magukat is megváltoztatják, vagy elhagyják a bolygót. A megfelelő időben a többi bolygó ugyanezeket a szülési fájdalmakat érezte.

Véletlenül (?) a Föld volt a legközelebb eső betelepíthető bolygó, úgyhogy azok, akik elhagyták a Vénuszt ( a hatalmukat féltő elit ), itt próbáltak szerencsét. Érkezésükkor a legjobban fel voltak szerelkezve fejlett technológiákkal, beleértve antigravitációs hajtású űrhajókat, elektromosságot, napenergia- és atomerő-hasznosítást és sok hatalmas készüléket, amilyeneket a földi ember még nem fedezett fel eddig újra.

Kormányzatuk és életmódjuk lényegében ugyanaz volt, mint amilyet bolygóhazájukról ismertek. Az volt rájuk jellemző, hogy egy kisebbség profitált sokak erőfeszítéseiből. A rabszolgaság általános volt. Egy ideig virágzottak a civilizációk.

Az elkerülhetetlen vég azonban bekövetkezett. Már rögtön olyan szenvedélyekbe bonyolódva, mint a mohóság, hiúság és a gyűlölet, ezek a frissen érkezettek ennek a kiegyensúlyozatlan bolygónak a negatív hatásai alá kerültek. Az emberek érzései egyre forróbbá váltak, az átlagos élettartam lecsökkent és a természeti katasztrófák egy lidércálommá változtatták az életet.

A Föld a magaslatok és mélységek bolygójává vált, hasonlóan, mint manapság. Háború és pusztulás lett úrrá újra ismétlődő ciklusokban. Ez addig fog tartani, amíg az emberek lelkileg (spirituálisan) fel nem nőnek, ami még nem történt meg. Az eredeti benépesítést végző civilizációkkal atomháborúk és katasztrófák végeztek, és így lassan generációról generációra egyre jobban elveszett a tudás és a kultúra is. Az elemek elleni puszta túlélésért folytatott harc annyi időt vett igénybe, hogy ez a fiatalság képzésének rovására ment és így értékes tudás ment veszendőbe. Az erősebbek minden korban arra törekedtek, hogy uralkodjanak a gyengébbek felett.

Lemuria kora előtt, Mu országában két faj volt a Földön. Ám nem úgy, mint a bolygóhazájukban élő emberek, az itteni népek közül egyik sem tanulta meg a háború leckéiből, hogy béke által érjen el haladást. A történelem előtti időszakok a Földön így nem mások, mint a nagy, egymást felváltó civilizációk végtelen története, amelyek a Föld kiválasztott régióit uralták.

Lemuria virágzott és elmúlt mint az összes többi, annak ellenére, hogy az egyik legfejlettebb civilizáció volt, ami csak kialakult a Földön. Karahota, a főváros most a nagy Gobi sivatag homokja alatt nyugszik. Ott is megvalósult a szegényeknek a kapzsi és hatalmas uralkodó osztály általi teljes elnyomása. Az ország egyik óriási területe hirtelen elsüllyedt a mai  Csendes-óceánban és alig maradtak utána nyomok.

Atlantisz egy nagy szigetkontinens volt, amely a mai Atlanti-óceánban létezett. Az atlantiak a mai modern embert sok tekintetben túlszárnyalták, de nekik is a fejük fölé nőtt a technológiájuk, ami akadályozta lelki (spirituális) érésüket. Nukleáris tesztek és más technológiai visszaélések következtében a kontinens kettétört, és az utolsó szigetek egyetlen nap alatt süllyedtek el a tengerben és nagyon kevés túlélőt hagytak maguk mögött.

Ezekben a zavaros években a Bolygók Testvérisége a Földet olyannak látta, mint egy éretlen gyereket, akinek vezetésre van szüksége. Mialatt itt a civilizációk fejlődtek majd újra összeomlottak, űrhajók szálltak le a Földre a Vénuszról, a Marsról, a Szaturnuszról és a Jupiterről, és folyamatosan jöttek ide embereink, hogy itt éljenek. Ez az a 4 bolygó, amelyik a Föld betelepítésért felelős; mindegyik egy-egy hazája volt annak a négy eredeti emberfajnak, amelyik itt fejlődött:

A fehér faj, melyet sok ember úgy ismer, hogy az 'árják', a Vénuszról jött. Mi vagyunk azok a nagy "angyalszerű" élőlények, akikről olyan gyakran esik említés a ti un. ufó-találkozásokról szóló esetleírásaitokban. Normális esetben mi 7-8 láb ( 2,38 - 2,72 m ) magasak vagyunk ( asztrális szinten ), és hosszú, szőke hajunkról és kék vagy zöld szemeinkről vagyunk ismertek. Kezeink szélesek, hosszú, elvékonyodó, keskeny ujjakkal, amelyek az erős középső ujj felé hajlanak, úgy, hogy a kéz majdnem úgy néz ki,  mint egy gyertya lángja. Nagyon figyelemre méltóak a szokatlanul magas homlokunk, a nagy és egymástól viszonylag messze elhelyezkedő szemek és a magas arccsontok. Halántékaink a szokásosnál jobban beesettek, és alig láthatóak kis, csontos homlokdudoraink jobb és bal oldalon, amelyeket eltakar az a mód, ahogy hajunkat viseljük.

A sárga faj a Mars bolygóról származik. Az ilyenek cingár emberek, kis alkatúak, aranyos vagy sötétbarna hajjal és olajzöldes - sárgás bőrszínnel. Nagy, ferdevágású szemeik színe a szürkétől a sötétbarnáig terjed. A marsiak zárkózottságukról ismertek és futurisztikus, többszintesre épített városaikról, amilyeneket un. tudományos-fantasztikus ( sci-fi ) illusztrációkon látunk. (A marsi élet rezgésszintje természetesen szintén nem esik bele a mi fizikai sűrűségtartományunkba.) A marsiak a keleti népekkel és a régi spanyolokkal rokonok.

A vörös faj a Szaturnuszról jött a Földre, bár az először a Merkúron fejlődött ki. Egy, a Merkúr keringési pályájában bekövetkezett változás közelebb vitte a bolygót a Naphoz, és amikor az életfeltételek megromlottak, az emberek kivándoroltak a Szaturnuszra. A szaturnusziak hajszíne vöröstől barnáig terjed, arcszínük vöröses sárga - zöld szemekkel. Ez egy magas növésű, zömök, vaskos nép, amelynek hozzátartozói a mi Naprendszerünkben atlétikus alakjukról ismertek. Hozzájuk tartoznak az atlantiak is, meg az amerikai indiánok, akik vissza tudják vezetni az eredetüket a Szaturnuszig. Többek között az egyiptomiakat és az aztékokat is erősen befolyásolták a szaturnusziak.

A fekete faj a Jupiteren fejlődött. Ez egy magasra nőtt, fejedelmi kinézetű nép széles arcokkal és széles állkapcsokkal. A jupiteriek hajszíne mélyen csillogó fekete és szemeik színe a bíborvöröstől a rózsaszínig terjed. Ez a nép csodálatos hangjairól is ismert, és nyílt, barátkozó, közlékeny természetéről. Leszármazottaik Afrikában és a világ más részein élnek.

A harcos és fáradságos évszázadok folyamán a Föld sosem lett elfelejtve vagy elhanyagolva. Az anyabolygók együtt érző emberei mindig is jártak itt, hogy segítsenek fajaiknak. Voltak időszakok, amelyekben a Földön élő emberek még emlékeztek igazi örökségükre és megismerték, szívesen fogadták a világűrből érkező látogatókat, valamint azokat is, akik tőlük közöttünk éltek. De a barbár korszakokban és az utóbbi években is, a földönkívüliek óvatosabbak lettek jelenlétük ismertté tételével.

Lemuria és Atlantisz ideje alatt becsültek minket, földönkívülieket a földi emberek a lelki (spirituális), kulturális és technológiai haladásukért tett fáradozásainkért. A Szaturnusz népe például segédkezett Atlantisz felemelkedésében. A régi Egyiptomban szoros kapcsolat állt fenn a földönkívüliek és a fáraók között. Akkoriban más bolygók tudósai szellemi (spirituális) és technológiai tudást hoztak a Földre - mint Atlantisz idején is. Azok között a mérnökök között, akik a piramisokat építették, voltak más bolygókról származó emberek is. Az egyiptomi magas kultúrát erre a befolyásra lehet visszavezetni.

Nem volt ez másképp a múlt úgynevezett sötét korszakaiban sem. Azokban az időkben is voltak itt űrutazók, de ahelyett, hogy annak tekintették volna őket, akik valójában voltak, isteneknek tartották őket. A világ sok legendája és titkos irata beszél róluk itt, a Földön végzett munkájukról.

A földönkívüli látogatók is megtapasztalták ebben a folyamatban a saját leckéiket. Tapasztalataikból megismerték a Föld különös természetét és észrevették, hogy milyen gyorsan kihasználtak egy-egy új technológiát a hatalomért és uralomért folytatott harcra és hogy milyen problémák keletkeztek ebből. Nagyon óvakodtak a földi emberektől és idővel már nem osztották meg velük annyira szabadon tudásukat. Amikor a tudásnak ez a visszatartása elkezdődött, a Földön lévő civilizációk már alig tudtak valamit igazi örökségükről. A bolygók inkább több szellemi (spirituális) vezetőt küldtek ki, és technikai segítséget most már csak kis, jól biztosított adagokban adtak át.

A bibliai időitekben a világegyetemből jött látogatók nagyobb hatást fejtettek ki a földi emberek lelki ( spirituális ) fejlődésére. Sok próféta és szellemi vezető volt földönkívüli. Ótestamentumotok sok űrhajókra, mennyből jött élőlényre vonatkozó utalást tartalmaz, és  olyan szellemi ( spirituális ) vezetőket ír le, akik kimentek az emberek közül, hogy Istennel beszéljenek. A világ sok más része is kapott látogatókat a "mennyekben lévő Istenektől", akik szellemi ( spirituális ) igazságokat hoztak az embereknek.

Egy bizonyos említett ( atlantiszi ) korszak óta soha többé nem adtak át nagyvonalúan teljes technológiákat a Földnek. Ehelyett tudósokat iktattak be egyes társadalmakba, akiknek az volt a feladata, hogy észrevétlenül ( mivel földönkívüliek ) segítsenek az emberiségnek és akadályozzák meg a tudással való minden visszaélést. Ugyanez történik ma is.

Időközben a tudomány és technológia új növekedési impulzust kapott. Újra felfedezték az elektromosságot, az acélt, a gépeket, a légi járműveket, az atomenergiát és sok minden mást. A háborúk azonban tovább folytatódnak, és egyre pusztítóbbakká válnak, a legtöbb ember pedig még most sem tud semmit a sok szomszédos bolygón folyó alkotó élet áldásairól.

(  Megjegyzés : ezért kulcs a spirituális UFO-kutatás Magyarországon ma még ismeretlen szellemi irányvonala, és az ez által feltárt tudás, mivel így megismerhetjük saját jövőnket is, azaz a Magasan Fejlett Társadalmak életet! – vagyis fölösleges állandóan erőlködni a földi egonak azért, hogy valami új társadalmi és technológiai rendszert kitaláljon, mivel azt évmilliókkal ezelőtt tökéletesen megalkották és azóta is rendkívül hatékonyan működtetik a testvérbolygóinkon! )

A 40-es évek végén hirtelen feltűnően gyakran jelentettek un. ufó-észleléseket, és az emberek csodálkoztak, hogy ezek az un. ufók repülési manővereikkel kitértek a legmodernebb repülőgépek elől. A kormányok és a hadseregek az egész világon egy rejtély előtt álltak, érdeklődésük a lehető legnagyobb volt és ugyanannyira hallgattak.

Abban az időben csak egy pár ember tudta e Föld iránt megnövekedett érdeklődésnek az okát. Továbbfolytatott kísérletekkel egyes tudósok olyan radarsugarakat fejlesztettek ki, amelyekkel végül elérték a Vénuszt, és az ottani megfigyelő állomások valami olyasmit vettek, ami Földről érkező vészjeleknek tűnt. Föld körül állomásozó földönkívüli űrhajókról erre választ küldtek nekik. A földi szakértők azonban nem tudták megfejteni a jeleket, de helyesen számították ki, hogy a jelek egy közeli, Föld körüli pontból érkeztek.

A vénusziak aztán kutatóhajókat küldtek ki. Ám amit itt találtak, az elég nyugtalanító volt. Egy bolygó, amelyen egyre hatalmasabb erejű atomfegyvereket hoznak létre és robbantanak fel. Az utolsó 50 év alatt a Földön roppant nagy technikai haladás ment végbe, miközben azonban a lelki ( spirituális ) fejlődés alig volt számottevő. Arról  szomorú helyzetről volt tehát szó, amit az előbb Atlantisznál és Lemuriánál is láttunk. A rettegett nukleáris fizika újjászületése a Bolygóközi Testvériség tudósai és szellemi vezetői számára nagy aggodalom forrásává vált. Azért is, mert ők tudták, hogy a Föld problémái továbbá nem korlátozódnak egyedül erre a bolygóra. Az atomerő birtokában ez a bolygó fenyegetéssé vált az egész Naprendszer számára is.

A Föld nemzetei eközben észlelték az un. „misztikus ufókat” fővárosok, ipari területek, katonai bázisok, kutatóközpontok és atomkísérleti zónák fölött is. Ekkor már nem volt kétséges, hogy ezek az űrhajók személyzettel rendelkeztek és a mozgásukhoz fölényesen fejlett technológiát használtak. A magas rangú katonák elkezdtek aggódni.

Viszont elég rossz volt az, hogy a földönkívülieket misztifikálták, de a velük kapcsolatos igazság megismerése még rosszabb volt! A földi vezetők nem voltak felkészülve arra a sokkra, hogy fejlett emberi élet mindenütt létezik. Mindez akkor érte el tetőpontját, amikor a Bolygók Testvériségének képviselői, azonosságuk kielégítő igazolásával, kapcsolatba léptek a Föld kulcsfontosságú személyeivel. Több amerikai elnök tapasztalta meg első kézből ezt a döntő igazságot! Üzeneteink tanácsokból és meggyőzési kísérletekből álltak, de sohasem tartalmaztak erőszakra való utalást.

A hosszabb időn át zajlott többszöri eszmecsere alkalmával a földi vezetők sokat tanultak a bolygókról és azok népeiről. Képviselőink kinyilvánították, hogy legfejlettebb erőik képessége ellenére nem akarnak beavatkozni a Föld ügyeibe. Mert ha akartuk volna, abban az időben nagyon könnyen meghódíthattuk volna a Földet! De az nem állt összhangban spirituális hitünkkel, amely meghagyja minden egyénnek a szabadságát arra, hogy saját döntéseket hozzon és saját tapasztalatokat szerezzen.

Akkor sem avatkoznánk be, ha egy olyan atomháború kezdene kialakulni, amely veszélyeztetné képviselőinket vagy űrhajóinkat. Mi már nem gyilkolunk, még önvédelemből sem, egyénként sem és népként sem.

Ezeknél a tárgyalásoknál az atomenergia és annak veszélyei képezték a fő pontokat. Mindkét nagyhatalmat behatóan figyelmeztettük egy nukleáris szembenállás veszélyére és értelmetlenségére. Tudósaink világossá tették a leghatalmasabb katonai vezetők és az atomtudósok számára, hogy önpusztító dolog az atomkísérletek folytatása. Elmondtuk nekik, hogy a mi űrhajóink fedélzetein lévő műszerek olyan ( sugárzási ) károkozást fedeztek fel, amelyekről a földieknek fogalma sem volt.

Felhúzott szemöldökök és kifogások alkották a reakciót, amikor a politikai rendszerek kerültek szóba. Saját tapasztalataink megmutatták nekünk, hogy a 2- vagy 3-párti rendszer számtalan problémát okoz, mert a lakosságnak egy nagy része mindig elégedetlen és boldogtalan azzal, amit az uralkodó párt tesz, és hogy egyetlen párt sem tud valaha is valóban jó lenni. Ehhez jön még, hogy a korrupciót, igazságtalanságot és pusztító versenyt szabályosan beépítenek a rendszerbe. Hangsúlyoztuk, hogy ez nem puszta elmélet, és hogy már más bolygóknak is meg voltak ugyanezek a problémái, mielőtt még benépesítették a Földet.

Megmutattuk, hogy a naponkénti hatalmi harcok pusztítóak, hogy a nemzetek közötti vitatkozások, veszekedések legtöbbször pusztán gyerekes dolgok és hogy valódi demokrácia igazából sehol sem létezik ezen a bolygón. Mert ennek a világnak a nemzeteit valójában a jólétben élők oligarchiái, a kizsákmányolók kis csoportjának politikai és gazdasági vezetői kormányozzák. A pénz az ő életnedvük. Nincs fogalmatok arról, hogy valójában milyen hihetetlen hatalma van ennek a pénzzel történő uralkodásnak. Ám az igazi kép ezzel kapcsolatban legalább annyira sokkoló és hihetetlen, mint a közeli bolygóink életéről szóló igazság.

Nos, mi volt az eredménye ezeknek a tárgyalásoknak? A két szuperhatalom és bizonyos számú nemzet beleegyezett abba, hogy befejezik a légkörben végzett atomkísérleteket és eltávolodnak a tömény elrettentési koncepciótól, ami halálos biztonsággal egymás kölcsönös megsemmisítéséhez vezetne. Népünk legtöbb javaslatát azonban visszautasították, és ugyanabban az időben bevezették a titoktartásnak egy mai napig tartó korszakát. Túl sok hatalommal bíró embernek túl nagy személyes érdeke fűződik ahhoz, hogy ne derüljön fény az igazságra. Mert ha a mi létünk általánosan ismertté válna, akkor a Föld bolygón megszűnne a széles körben elterjedt korrupció és kizsákmányolás.

Itt az embereknek csak egy nagyon kis százaléka birtokolja a világ erőforrásainak, a termőföldjeinek, a gyárainak és vagyonainak a nagy részét, és a pénz az eszközük az uralmuk fenntartására. Lehet, hogy nehéz megérteni, de mi a Vénuszon megtanultunk pénz nélkül élni. Ennek eredményeképpen nálunk már nincs az anyagi javaknak és a pénzeszközöknek a halmozása, de kizsákmányoló média sincs. Ez meglehetősen pozitívan hat a tudatunkra. A Vénusznak nincsenek központi vagy nemzeti kormányzatai, és semmi sincs, ami egy osztálytársadalomra hasonlítana. A Földnek azon jól élő, hatalommal rendelkező emberei, akik tudnak rólunk, nem akarják, hogy a tömegek megismerjék a mi életmódunkat. Számukra a titoktartás túlélésüknek egyik záloga.

Az energiaiparban pénzügyileg érdekelt emberek kínosan ügyelnek arra, hogy elnyomjanak mindent, ami az un. ufókkal és azok utasaival kapcsolatos információ. Ugyanis a technikailag fejlett bolygókon a szükséges energiát mágneses és napenergia biztosítja. Mivel ezek korlátlanul rendelkezésre állnak és kis költséggel járnak, az ilyen fejlett technológiák itteni bevezetése kiiktatná a hagyományos energiaipart. A mágneses energiát arra is használják, hogy ellássák un. repülő csészealjainkat és nagy anyahajóinkat. És ha itt mindenki rendelkezne egy ilyesféle járművel, melynek üzemeltetési költségei majdnem nullára tehetők, nem lenne többé szükség autókra, hagyományos repülőgépekre és hajókra. Az autópályák, a vasúti sínek, a repülőterek meg még pár száz egyéb létesítmény is fölösleges lenne akkor. Az embereknek nem kellene többé városokban élniük, mert egyszerű, gyors és olcsó lenne naponta akár több ezer kilométeres távolságot is megtenniük. Micsoda veszteségeket jelentene ez a jelenlegi uralkodó körök számára! Az ő álláspontjuk világos: a szomszédos bolygókról származó technológia egy olyan változást hozna, ami számukra nem kívánatos; ők, mint az önző emberek, a jelenlegi rendszer fenntartásában érdekeltek.

Nekünk, vénusziaknak ma is egy sor ellenségünk van itt. És annak ellenére, hogy a legtöbb ( egyszerű ) ember tárt karokkal fogadna minket, mi a Földet még mindig egy barátságtalan bolygónak tartjuk. A hadsereg, a rendőrség és megijedt polgárok fegyverrel lőttek az űrhajóinkra, amint felfedezték azokat, annak ellenére, hogy mi semmilyen ellenséges szándékot nem mutattunk. Ez jó ok volt arra, hogy elkerüljük a lakott területeket.

A Testvériség tiszteletben tartja a Föld éretlenségét, amely ennek a bolygónak a viszonylag fiatal életkorával függ össze. Így a lakosság leginkább negatívan reagál az olyan váratlan látványra, mint amilyenek a mi űrhajóink, melyek az ő elképzeléseik számára teljesen idegenek. Az ember olyan sok háborút és katasztrófát élt meg a Földön, hogy a más bolygókon való élet gondolata nem túl megnyugtató. A földönkívüli teremtmények inváziójáról szóló un. science-fiction filmjeitek áradata pedig minden volt, csak nem segítség nekünk.

A mi űrhajóink legtöbbször rejtve maradnak, mikor ellenséges terület felett repülnek, még akkor is, ha maguk az ott élő emberek esetleg ezt nem tartják ellenségnek. A kormányok és a hadseregek barátságtalan eljárásának pedig az is a következménye, hogy a hatalom mindent elkövet, hogy szigorú hírzárlatot tartson fenn az aktuális észlelésekkel, leszállásokkal és találkozásokkal kapcsolatban.

Könyveket írtak erről, melyek feltárják, hogy hogyan ellenőrzik a katonák és a titkosszolgálatok egyfolytában a sajtót, hogy hogyan hallgattattak el tanúkat, terjesztettek hamis információt ( dezinformációt ) és koboztak el értékes bizonyítékokat. Ez sajnálatos. Nagyszámú ember tud erről a cenzúráról, ám az embereknek még nagyobb csoportja kapna sokkot, ha megtudná, hogy mennyire komoly és szerteágazó valójában ez a cenzúra. ( Megj : hogy valójában egy negatív mátrixban él! )

Mégis, a földi kormányok minden fortélya ellenére, űrhajóink folytatják itteni műveleteiket. Kibővített technológiával megfigyeléseink most évszázadok óta a legmagasabb szintet érték el. Hajóink közül több őrjáratozik egeteken és országotok fölött és több emberrel vesz fel kapcsolatot, mint valaha is ismert történelmetek folyamán. Azok a testvéreink közül, akik itt élnek, egyre inkább kinyilvánítják jelenlétüket bizalmas barátaiknak.

De mielőtt még tovább megyek, utalnom kell arra, hogy nem minden un. ufó a mi Bolygói Testvériségünktől származik, sőt még csak nem is a mi Naprendszerünkből. Ezek közül egynéhány tulajdonképpen az asztrális fény és a dimenziók közötti élőlény, néhányan ismertek számunkra, mások nagy távolságokból érkeznek. Az egész kép nagyon összetett, de részünkről sok leszállás volt a Földön és sok néppel történt már meg a kapcsolatfelvétel.

Űrhajóink aktívak a világ minden részén, megfigyelik a Föld légkörét, az országokat és az óceánokat. Az atomkísérletek halálos fenyegetést rejtő következményei pedig különösen aggodalomra adnak nekünk okot, de éppúgy a természeti katasztrófák, a földrengések, a klímaváltozás és a Föld tengelyének elbillenése is. ( Megj : Írta ezt Omnec 1975 körül! )

Azok között az emberek közül, akik figyelemmel kísérik mindezeket az aktivitásokat, egyre többen vannak meggyőződve arról, hogy néhány észlelt un. ufó valójában magasan fejlett bolygókról jön, és ezek az emberek már nem nevetnek olyan könnyen mások ufókkal vagy azok személyzetével szerzett tapasztalatain. De a szomszédos bolygókkal meglévő kapcsolatot még nem jelentették be, sőt, lehet, hogy ez még egy ideig így is marad.

Érdekes lehet még, ha megemlítem, hogy a Szaturnusz és a Jupiter felületén uralkodó gravitációs vonzerő nem olyan nagy, mint ahogy azt tudósaitok feltételezik, és sem az Uránusz, sem a Neptunusz, sem a Plútó, sem az azon túli bolygók nem jéghidegek.

( Megj : a Plútón túl még három bolygó tartozik a Naprendszerünkhöz, és az utolsó, a 12. pedig a Nibiru. )

A Merkúr kivételével a felületi hőmérsékletet nem minden esetben a Naptól meglévő távolság határozza meg. Igaz az, hogy a Plútót és az azon túli bolygókat befolyásolja egy másik aszteroidagyűrű, amely felerősíti a napsugárzás energiáját, amennyiben úgy működik, mint egy elektromos rácsmező. A Mars és Jupiter közötti gyűrűnek ugyanilyen hatása van a Jupiterre, a Szaturnuszra, az Uránuszra és a Neptunuszra.

( Megjegyzés - itt most egy kicsit részletesebb magyarázatra van szükség, mert Omnec Onec sem fogalmaz ebben a témakörben mindenki számára érthetően :

A Naprendszerünkben valójában három aszteroida-öv található! Első az ismert belső aszteroida-öv a Mars és a Jupiter pályája között, a második az 1992 után / hivatalosan / is elismert Kuiper-öv, ez a Neptunusz és a Plútó között van – a Plútó valójában nem tartozik a Kuiper-övhöz, hanem egy utána következő külön Földszerű bolygó! És ez a csillagászati tévedés vezetett oda, hogy a Plútót 2006-ban egyszerűen lefokozták kisbolygónak! - a harmadik aszteroida-öv Oort-felhő néven pedig a Naprendszerünk szélén található, a 12. bolygó után.

A szerzőnő által említett kiegyenlített gravitációs és hőmérsékleti viszonyok a Naprendszerünk 12 bolygójára vonatkozóan négy tényező egymásra hatásával jön létre :

1. A Napunk

2. Belső aszteroida-öv

3. Kuiper-öv

4. Oort-felhő

Ez a négyes rendszer egy katódsugárcső működéséhez hasonlítható / a szerzőnő elektromos rácsmezőnek nevezi / , melynek a pozitív pólusa a Nap, a negatív pólusai pedig a három aszteroida-övezet! És ezért van az, hogy többé-kevésbé kiegyenlített gravitációs és hőmérsékleti viszonyok uralkodnak a Naprendszerünkben, mivel az aszteroida-övezetek a Nap energiáját és gravitációs potenciálját egymás után felerősítik!

Megérteni azonban ezt az egyszerű kozmikus összefüggést a mai emberiségnek még nagyon nehéz, mivel az iskolai oktatás révén tudatilag egyenirányítva van, és így a hitelveket – ahogy ez eddig minden korban történt  – tudományos tényekként fogadja el. Azt azonban nem veszik észre, hogy ez az érzéki csalódás csupán azért jöhet létre, mivel egy negatív mátrix-társadalomban élnek, ahol a hatalom korlátlan manipulációs képességgel rendelkezik az emberek felett. Így pl. a newtoni fiktív mechanikai törvények „örök érvényességét” a hatalom bármikor képes a modern kamu-űrkutatás révén is az embereknek „bebizonyítani”! Holott pl. a Holdon sem 1/6  a gravitáció, mely a newtoni tézisekből következne, de a hatalom képes arra, hogy lelassított filmfelvételekkel az embereknek „beadja”, hogy a Holdra szállás emberi tapasztalata a newtoni törvények egyetemességét igazolja! )

Az amerikai és orosz űrhajózási programok beindulása óta szondákat küldtek a szomszédos bolygókhoz. Ezeknél adatott meg első alkalom, hogy egy másik bolygó légkörébe behatoljanak és a közvetlen közelről a környezetet fényképezzék. Ha viszont az általuk alkalmazott cenzúrára gondolok, kétlem, hogy a közeljövőben bármiféle meglepetésre okot adó tény napvilágot láthatna. A legtöbb adatot, melyeket ezek a szondák visszaküldtek a Földre, sohasem hozzák nyilvánosságra. Ám olyan adatokat gondosan bizonyítéknak választanak ki, melyek azt sugallják, hogy az emberi élet más bolygókon nincsen – és ezt fogadja be a nyilvánosság. Mert tulajdonképpen maguk az űrszondák, melyeket közvetlenül egy bolygó felszínére küldtek, nem hazudnak. Annál inkább azonban azok, akik irányítják őket!

A mi embereink, akik úgy döntöttek, hogy a Földön élnek, hallgatnak ezekről hazugságokról, és különösen azok, akiknek fontos feladataik vannak itt. Számukra egy leleplezés nem jöhet szóba, nekik túl sok vesztenivalójuk van: egy földi misszió kudarca vagy talán magának az életük elvesztése is. Hisz mi is lenne, ha egy elismert tudós az amerikai nukleáris kutatásban egyszer csak elismerné, hogy ő a Vénusznak az egyik tudósa? Vagy ha egy magas beosztású kormányzati hivatalnok tenné ugyanezt? Vagy kinevetnék, vagy hinnének neki, de egyik sem lenne túl kedvező.

Az, hogy az én népem miért segít továbbra is ennek a bolygónak, és hogy miért él részben itt, valószínűleg nem könnyen érthető. Hisz miért is adjunk fel egy békés, kellemes életet, hogy egy ennyire negatív környezetben éljünk itt a Földön? Az emberek gyakran feltették nekem is ezt a kérdést. Hogy miért hagytam el a Vénuszt, ha ott az élet annyival kellemesebb volt? A válasz világegyetemünk felépítésében rejlik és a Földnek a mi Naprendszerünkben elfoglalt egyedüli helyzetében.

Űrutazóink évezredeken át kutatták a fizikai világegyetemet, és mindenütt legnagyobb mértékű rendet és törvényszerűséget találtak. Nem csak az atomok, hanem a bolygók és naprendszerek is természeti törvények szerint léteznek, amelyek már akkor megvoltak, sőt még azelőtt, hogy megteremtették ezt a galaxist. Vannak olyan kozmikus tervek és törvények, amelyekről a földi ember nagyon keveset tud. A fizikai világegyetem felépítése nagyon jelentőségteljes azok számára, akik felfedezték titkait.

A világegyetemet egyetlen egy szellemi gondolatból tervezték meg, hogy támogassák az életet annak sokféle formájában. És ahogy a Föld tudósai is lassacskán megtanulják azt, hogy az élet épp oly kevéssé véletlenszerűen jött létre, mint az a sok természeti törvény is, amely uralja azt. Ezek a törvények megtalálhatók minden naprendszerben. A fizikai világegyetemben minden életfokozatban mintákat fedeztünk fel, rendet és ciklusokat, amelyeket elfogadunk és amelyekből tanulunk.

A kozmikus lét nem felejtette el az embert, mint a magasabb életformák egyikét a fizikai világegyetemben. Úgy, mint ahogy mindenütt meg lehet találni a fizika és kémia törvényeit, úgy van ez az ásványokkal, a növényekkel és az állatokkal is.

Valószínűleg meg lennétek lepődve, ha tudnátok, hogy hány földi növény és állat származik más bolygókról, melyeket a betelepítők hoztak ide a Földre.

Minden bolygó azért lett megteremtve, hogy sok síkon támogassák az életet. És így számunkra nem volt meglepetés az, hogy utazásaink során felfedeztük, hogy a legtöbb bolygón van emberi élet. Az ember nem a Föld egyik teremtménye, hanem a világegyetem egyik élőlénye, aki benépesítette a Földet. Az emberi fajt a világegyetemben teremtették, és az sok helyhez tud alkalmazkodni. Ha a kutatók nem fedezték volna fel az eszkimókat az Északi-sark közelében, akkor ma talán általánosan azt hinnék az emberek, hogy az ember ilyen szélsőséges körülményekhez nem tud alkalmazkodni. De idővel az emberi test képes erre, és alkalmazkodik nagyon különböző feltételekhez különböző szélsőséges helyzetekben.

Rövid vagy hosszabb idő alatt meg fog mutatkozni annak igazsága, amiket itt mondok. Az ember, mint univerzális életforma más bolygókon fejlődött ki előbb, néhány esetben olyan síkokon, amelyek annyira spirituálisak, intellektuálisak és fizikaiak, hogy a földi ember azt el sem tudja elképzelni.

A vénusziak és a Testvériségben élő barátaink nagyon érzelmes lények. Olyan történelmünk van, amely nagyon hasonlít a Ti jelenlegi viszonyaitokra. A Vénusznak is meg voltak a maga háborúi és hatalmi harcai, megvolt a szegények elnyomása és voltak kegyetlenségei. A mi gondunk arra vonatkozik, hogy a Földnek problémái vannak azzal, hogy felnőtté váljon. Ugyanazok a hibák újra és újra megismétlődnek. Ahelyett, hogy a háborúk helyett  haladást érne el, a Föld immár ijesztően hosszú ideje ugyanazon a szinten áll, és a helyzet inkább romlik, mint javul. Egy fekete felhő úszik az egész bolygó fölött.

Jó okokból tudósaink továbbra is dolgoznak óriási űrhajókban magasan fenn a Föld légkörében, míg más életterületekről származó embereink továbbra is élnek itt lenn. Mi is érintve vagyunk attól a szenvedéstől, amelyen a földi emberiség keresztülmegy.

Közülünk sokan azért élnek a Földön, engem is beleértve, hogy kielégítsék saját személyes fejlődési igényeiket. Naprendszerünkben negatív bolygóként a Föld vonz olyan embereket, akiknek fejlődésük részeként negatív tapasztalatokra van szükségük. Keleten ezt a szükségletet vagy feladatot karmának hívják, ami kéz a kézben jár a reinkarnációval.

A reinkarnáció ( újbóli megtestesülés ) a Bolygók Testvériségének népei között az élet egyik elismert ténye. Ez nagyon reális dolog, mint ahogy mindenki tudja, aki fejlett kultúrában él. Tudományosan - hála a lelki (spirituális) és technikai haladásnak - áttörtük azt a gátat, amit Ti halálnak neveztek. Mindenki, aki ma a fizikai világegyetemben él, sok alkalommal élt korábban, de ezt a nyugaton élő földi emberek legtöbben nem tudják. A reinkarnáció gondolata által számunkra nem annyira tragikus, hogy egy negatív Föld bolygón élünk.

A negatív tapasztalatok csak részeit képezik egy sok, néha különböző bolygón zajló, számos élet alatti, hosszú fejlődési periódusnak. Minden személyiség örökre egy egyén marad, akkor is, ha már a világegyetem bármely más helyén testesül is meg térben és időben.

A karma egy láthatatlan törvény, amelynek mindannyian alá vagyunk vetve, akár akarjuk, akár nem, attól is függetlenül, hogy hiszünk-e benne vagy nem. Ezt az ok és okozat törvényeként ismerik, mert mindennek, amit egy ember tesz, gondol vagy érez, van valamilyen hatása őreá. Néha cselekedeteinek hatása vagy gyümölcse csak évekkel vagy életszakaszokkal később mutatkozik meg, de ez elől nincs menekülés.

A karma törvénye kiterjed az élet minden területére, egészen addig, amíg minden bűn ki nincs egyenlítve. Ennek semmi köze nincs a sors determináltságához, mert minden pillanatban friss karmát alkotunk és learatjuk a régit. Ez egy nagyon szigorú törvény, és senki sem szabadulhat meg azoktól a szenvedésektől vagy örömöktől, amelyeket önmaga okozott.

Az én Földre jövetelem egyik oka az volt, hogy valamit kiegyenlítsek a karmámból. Meg kellett tanulnom az együttérzés leckéit és el kellett varrnom korábbi földi életeim néhány visszamaradt szabad szálát. A Vénuszon folyó élet boldog (üdvözült) volt, és könnyen elhatározhattam volna, hogy ott maradok. De világossá vált számomra, hogy az elkerülhetetlent csak elodáztam volna, ha kiélem az életemet a Vénuszon. Talán a Földön születtem volna újra. Ha visszatekintek, örülök, hogy úgy döntöttem, hogy ennek az életemnek a hátralévő részét a Földön töltöm el, minden szenvedés és szükség ellenére, amelyeken keresztül kellett menjek.

A mi embereink számára nem szokatlan, hogy ide jöjjenek karmájuk kiegyenlítésére. Ők vagy olyan itt élő emberekkel akarják tisztázni karmikus tartozásukat, akikkel korábbi életek során voltak kapcsolataik, vagy szükségük van néhány negatív tapasztalatra, mint amilyen egy háború vagy a szegénység. A mi Naprendszerünkben ilyen tapasztalatokat egyébként már sehol máshol nem lehet már szerezni.

Az én itteni, gyerekként történt megérkezésem más, egyedüli dolog volt. Az, hogy egy új társadalom fogadjon be minket, nem csak nehéz, hanem veszélyes dolog is. Aki felnőttként jön a Földre, gyakorlás és tapasztalás által érkezik itt meg, nekem azonban úgy kellett beilleszkednem egy földi családba, hogy nem ismertem azt. A népem számára rendelkezésre álló eszközök segítségével a terv sikeres volt. Biztos vagyok abban, hogy vannak családok, akik tudnak rólunk és akik felajánlották volna, hogy felnevelnek, de engem karmikusan ez az egy különös család vonzott.

Mint fiatal lány, sose mertem egyetlen egy szót sem szólni a Vénuszról, sem a családom körében, sem legjobb barátaim felé. Mielőtt elhagytam a Vénuszt, többszörösen figyelmeztettek, hogy ez mennyire buta és veszélyes dolog lenne. Hisz itt az emberek még azt sem tudják, hogy a Vénuszon egyáltalán van élet. Filmjeitekben úgy tűnik, hogy űrhajósaitok más bolygókon mindig csak szörnyeket, gonosz diktátorokat és háborúzó hatalmakat találnak, ami valójában azt tükrözi, amit a mi űrhajóink találnak itt a Földön.

És biztos vagyok abban, hogy pszichiátert hívtak volna hozzám, aki a túlérett elképzeléseimet gyógyítja, hogy "kiszabadítsa ezt a szegény gyermeket a fantáziavilágából". Előrehaladottabb életkoromban pedig a magyarázat talán rafináltabb lett volna, ha elkövetem azt a hibát, hogy fecsegek. "Nincs kétség afelől, hogy ez csak egy megzavarodott gyerek Tennessee legsötétebb erdeiből. Érzelmi szenvedésekkel teli gyerekkora afelé űzte, hogy egy álomvilágban találjon menedéket. A Vénusz a boldogság egyik fantáziaországára asszociál, egy olyan helyre, ahol új értelmet lelhet az élete." Most, amikor elkezdem mondani a saját történetemet, gyakran hallom ezt. Nem zavar, mert tudom, hogy ez csak korlátozott megértésből fakad.

Retz városában hallottam először arról, hogy a Földön is lehet élni. Ugyanannyira, amennyire le akartam valamit dolgozni a karmámból, kell, hogy betöltsek egy speciális missziót népem számára azzal, hogy megtöröm a hallgatást itteni jelenlétemről és beszélek a mi Bolygói Testvériségünkről. Úgy érzem, hogy később kapcsolatot fognak felvenni velem további részletek feltárására.