Valós vagy valótlan dolgokkal
foglalkozik-e a radiesztézia?

Joggal merülhet fel a fenti kérdés minden olyan emberben, ki egészséges kíváncsisággal fordul a világ dolgai felé, hogy mi is az igazság a radiesztéziával kapcsolatban. A különféle médiákban egyre-másra látni és hallani a különféle káros sugárzásokról (vízér, Hartmann, Curry, stb.), azok egészségkárosító hatásáról, valamint az azok ellen való védekezés lehetséges eszközeiről. A "tudomány" képviselői (kinek nem inge, ne vegye magára) pedig ezt mereven elutasítják mondván, hogy: e káros sugárzásoknak nincs semmiféle tudományos alapja, sem magyarázata, ergo nem léteznek! Vagy másképpen: e sugárzások nem léteznek, mert nem létezhetnek. Pont!

Nem ismerős egy kicsit ez a hozzáállás? Emlékezzünk csak Semmelweis Ignácra! Orvos létére évekre kiközösítette az akkori tudatlan orvostársadalom, mivel olyan dolgokról (baktérium) mert beszélni, mely az akkori technikai lehetőségek közepette nem volt látható. Mivel nem látható, így nincs is! Ugye ismerős az okfejtés! Soha nem kértek tőle hivatalosan bocsánatot tudatlanságukért. Vagy vegyük korunk ismert egyéniségét; Dr. Béres Józsefet! Azt hiszem nincs ember Magyarországon ki ne ismerné kálváriáját. Évtizedekig tartó igen kemény harcába került, amíg lehetővé vált számára a hivatalos megjelenés. Nem az elismerés, hanem csak a megjelenés lehetősége. "Természetesen" külföldön mindenütt megkapta a megfelelő elismerést! Emlékszem ügyeire, mivel annak idején a médiákban napi hír volt Béres József és termékei. Igen, ekkor még nem volt doktor! Kénytelen volt ledoktorálni, hogy ellenfelei elfogadják vitapartnernek. Tette ezt közel 60 évesen. A tudomány "egységességét" bizonyítván még talán megemlíthetném a candida gomba körüli, immár több mint húsz éves vitát. Az orvostársadalom egyik fele elutasítja annak létét is, másik fele pedig hivatalosan gyógyítja az első fél szerint nem létező betegséget(!).

Nem gondolnám azt, hogy ezek egyedi esetek lennének mivel nap, mint nap találkozhatunk az ilyen, és ehhez hasonlókkal. De az érdekes az, hogy ez kiváltképpen Magyarországra igaz. Élénken emlékszem még arra, hogy az ún. csontkovácsok tevékenysége mekkora "tudományos" ellenállásba ütközött. Az orvostársadalom a médiákon keresztül szinte megfenyegetett mindenkit, ki a csontkovácsokhoz fordult bajával mondván: aki a csontkovácsok tevékenységét igénybe veszi, azokat nem fogadják a kórházak. Ugyanakkor ez idő tájt külföldön - és nem csak nyugaton -, (Ausztriában, az akkor még Csehszlovákiában, Lengyelországban, stb.), tananyagként oktatták az egyetemeken a csontkovácsok tudományát, Magyarországon pedig üldözték azt. És mindez, a XX. század második felében történt!

Tudom, hogy e felsorolt tevékenységek egyike sem kapcsolatos közvetlenül a radiesztéziával, de e témák történetéből már egészen jól megismerhető a "tudomány" hozzáállása a mindenkori általuk nem (el)ismert témákhoz.

Az alábbiakban megpróbálnám e témát a káros sugárzások területén működő radiesztézia oldaláról megközelíteni úgy, hogy az alábbi sorok kizárólagosan csak saját véleményem és tapasztalataim által közvetített meggyőződésemet közvetítik.

Véleményem szerint a radiesztéziával kapcsolatos legnagyobb problémát az okozhatja, hogy - tudomásom szerint^[10] - nem létezik olyan mérőműszer, mely nagy biztonsággal azonosítani, és közvetlen módon hitelesen mérni tudná a káros föld-, és kozmikus sugárzásokat. Ezért e sugárzások érzékelésének és mérésének a legérzékenyebb műszere, az ember (radiesztéza) saját teste. E megállapításom után szinte azonnal hallom a "tudomány" képviselőinek felkiáltását: csupán az emberi érzésekre nem lehet tényeket alapozni! Valóban nem lehet? Akkor hogyan is vagyunk a szerelemmel? Mérhetők e ezen érzések? Nem! Adott esetben mégis feltesszük rá egész életünket! Vagy talán nézzük meg, hogy hogyan is "működik" az "egyszerű" anyai szeretet! Útját tudja-e valami állni? Ugye, hogy nem! Mérhető? Nem! Vagy mérhető-e pl. a fejfájás mértéke, vagy egyáltalán; mérhető-e a fájdalom? Nem! Mégis elfogadjuk a fájdalom létezését! De esetleg foglalkozhatnánk a hittel is! Mivel mérhető valakinek a hite? E gondolatsort folytatva az ellentábor ezek után akár azt is kijelenthetné, hogy a vadászkutya semmiféleképpen nem alkalmas a vad követésére, mivel szaglásának jellemzői nem mérhetők. Még jó, hogy a vadászkutya erről mit sem tud és teszi a dolgát! Ha már a kutyáknál tartunk, talán nem lenne érdemtelen valamilyen módon kideríteni (vagy megmérni) annak a tapasztalati ténynek a titkát sem, hogy vajon milyen módon érzékelhetik e állatok gazdáik közeledését otthonuk felé. Köztudott, hogy szinte percekkel gazdáik megérkezése előtt már jelzik azok közeledését.

Mivel műszeresen nem mérhetők (a jelenlegi műszerekkel), így az ellentábor szerint nem is léteznek az egészséget károsító föld- és kozmikus eredetű sugárzások. Pedig megtapasztalás céljából mindössze csak az utcára kellene ezen embereknek kimenniük, ha süt a nyári nap! Azonnal megtapasztalnák, hogy létezik-e az egészségre káros kozmikus sugárzás vagy sem! Tudom, tudom, ez egy "olcsó" poén volt, de meg kell jegyezni, hogy hatásos és vitathatatlan. Viszont azt is érdemes figyelembe vennünk, hogy e csillagnak (Nap) a hatása sem egyformán hat mindenkire. Van, aki pár percnél több időt nem képes eltölteni a tűző napon, viszont elég sokan vannak olyanok, kik szinte szerelmesei a napsütésnek és képesek hosszú órákat is eltölteni tűző napsütésben úgy, hogy láthatóan semmiféle egészségkárosodás sem éri őket. A példán okulva ne általánosítsunk tehát a tudományra hivatkozva, mert az ember - mint már említettem - nagyon érzékeny műszer, és úgy gondolom, hogy ebből tizenkettő nem egy tucat! De beszélhetnénk esetleg a hold sugárzásáról is, melynek káros sugárzása az erre érzékeny embereknél ugyan csak elég kellemetlen tüneteket okozhat.

Továbbá feltehetően a műszeresen nem megoldott mérések lekövethetetlen volta miatt valóban nagyon sok ál-radiesztéza bukkant fel, és "mért be" lakásokat. Nem látom annak az okát, hogy miért kell ezen kiváltképpen felháborodni. Ilyen időket élünk! Az adó és a kereseti viszonyok aránytalansága miatt mindenki (nem csak a radiesztéza) megpróbál ügyeskedni. Tessék referenciát kérni! Az erőszakot elkövető nőgyógyászon, a sikkasztó ügyvéden, a pénzéhes sebészen (ki pénzért árulja a kórházi ágyakat), miért nem háborodnak fel ugyanezen emberek? Ezek esetében miért nem általánosítanak? Miért van az, hogy ha pl. valaki eljár magánrendelésre egy bőrgyógyászhoz (de írhatnék belgyógyászt is), és miután már vagy a 20. alkalom is úgy múlt el, hogy semmiféle javulás nincs, egyszerűen nem megy többet, viszont természetesnek veszi azt, hogy kifizesse mind a 20 vizitet, holott egyáltalán nem gyógyult meg? Vagy ez már miután végzett orvosról - tehát tudományos ismeretekkel rendelkező személyről - van szó, nem tartozik a szélhámosság kategóriájába? Miben különbözik ez az ál-radiesztéza által végzett "munkától"? Mindkettő a pénzünket csalta ki, csak az egyik rendelkezett a tevékenységét tudományosan elfogadó, legalizáló dokumentummal. Viszont itt többet is fizettünk!

Végeredményben a megoldást a fentebb már megemlített referencia beszerzése adhatja: ebben az esetben ugyanis már több ember megélt tapasztalataira támaszkodhatunk. Ne feledjük, hogy a pontos mérés képessége nem a végzett tanfolyamok számán, sem a radiesztéza több évtizedes "tapasztalatán" múlik! Tehát ha valaki arra hivatkozik, hogy több évtizedes tapasztalattal rendelkezik, önmagában ez a kinyilatkoztatás nem feltétlenül jelenti azt, hogy az illető rendelkezik a káros sugárzások hiteles mérési képességével. Mindössze annyit jelent, hogy több évtizedes tapasztalata és működése folytán, az átlagnál több referenciát szolgáltathat. Használjuk ki e lehetőséget! Annál is inkább, mivel volt már szerencsénk ilyen több évtizedes tapasztalatra, végzett tanfolyamaira, és nem utolsósorban doktori címére hivatkozó önjelölt radiesztéza "művével" találkoznunk, ki tudatlansága folytán éppen a legrosszabb helyekre fektette pácienseit. Miután páciensei pár nap elteltével állapotuk rosszabbodására panaszkodtak, Ő türelemre intette őket mondván: "A jót is meg kell szokni!" Ez természetesen nem így van! Ha pl. valakinek az ágya kikerül a káros sugárzási környezetből és az illető érzékenyen reagál e sugárzásokra, azt azonnal (már az első éjszaka) jó és pihentető alvás követi. Következésképp a jól működő radiesztéza munkája azonnal élvezhető gyümölcsöt szolgáltat!

Emellett meggyőződésem, hogy nem minden rosszul mérő radiesztéza szélhámos! Tapasztalataim szerint nagyon sok olyan önjelölt radiesztéza működik, ki mélyen hiszi azt, hogy Ő jól és tévedhetetlenül mér, holott valójában messze nincs birtokában a mérés alapvető technikájának sem. Tehát működése alapvetően nem a szélhámosságra, hanem saját tudatlanságára alapul. Tudom, hogy ez kevésbé érdekli azt, ki félre lett vezetve, de ha csupán csak erkölcsi alapon nézzük a dolgot, akkor ez a radiesztéza összehasonlíthatatlanul erkölcsösebb, mint pl. a kórházi ágyat külön pénzért áruló orvos. Viszont az orvos működését érdekes módon a legtöbb ember természetesnek - tehát jogos mellékjövedelemnek - könyveli el.

E radiesztézák alapvető tudatlanságát látszik bizonyítani az a tény is, hogy nagyon szívesen vállalnak olyan hivatalosnak kikiáltott teszteket, ahol esélyük sem lehet arra, hogy pozitív eredményt mutassanak fel. Példának okáért álljon itt egy jól dokumentált és bármikor leellenőrizhető teszt ismertetése:

Aki ért a radiesztézia e részéhez, azonnal látja, hogy itt mindössze csak véletlen találatról lehet szó. Ugyanis a vízzel megtöltött (vagy nem) gumicső minden lehet, de vízér NEM! Tehát nem is bocsáthat ki a vízérnek megfelelő sugárzást. Továbbá, a lefektetett gumicső alatt, viszont valóban ott lehettek a valódi vízerek, amelyek igen csak befolyásolhatják a mérést, viszont erről a kísérlet vezetője mit sem tud. Mivel már több helyen is leírtam, hogy mi is valójában a vízér, és hogyan kelti jellegzetes, az egészségre igen káros sugárzását, így ettől most eltekintenék. Az előbb ismertetett kísérletben az igazi probléma az volt, hogy sem az önjelölt radiesztéza, sem a kísérletet vezetője nem ismerte fel, hogy e mesterségesen manipulált környezetben csak negatív "eredmény" születhet, mivel a kísérletből éppen a vízér hiányzik. Pont olyan, mintha az kívánnák egy focicsapattól, hogy labda nélkül játszanak, s mi több; nyerjék is meg a meccset.

A tárgyalt sugárzások léte és egészségre káros hatása már több ezer éves tapasztalatokon nyugszik. Az ellentábor azonnal felkiált: Mi az, hogy tapasztalatokon, és melyek azok a tapasztalatok? Ha már egyszer kérdezik az embert, akkor illik válaszolni.

Szerintem minden tudomány és szakma elsősorban saját tapasztalataira épül. Mint pl. az orvostudomány is a sámánok és a népi gyógymódok alapjain nyugszik. De ugyan így ősi tapasztalatokon nyugszik a csillagászat és a fizika is. Emlékezzünk csak a newtoni almára! Aránylag maradandó nyomot hagyott, és nem csak Newton fejé(be)n!

Már az ókori falfestményeken-fametszeteken is feltűntek a vesszős emberek. Tehát már akkor is tudtak a korabeli radiesztéták a különféle sugárzások létezéséről!

Az egyszerű emberek megfigyelték, hogy:

• Ha barackfát ültetnek vízér fölé, az sohasem fog teremni;

• Ha méheket telepítenek vízér fölé, akkor a megszokottnál kb. 40%-al több hozamra számíthatnak;

• Megfigyelték, hogy a villám soha sem csap olyan fába, vagy épületbe, amin gólya fészkel (a gólya kerüli a vízeres helyeket), legyen az akármilyen magányos is. Ugyanis a villám minden esetben csak a vízerek keresztezési pontjába csap le.

"Amikor felépül a házad, először a kutyát engedd be, és ahol a kutya elfekszik, oda bizton rakhatod az ágyad. Nyugodt pihenésed lesz ott! De ellenben ahol a macska ver tanyát, nagy ívben kerüld el e helyet".

De voltak élményei tudósainknak is:

"Napjainkban" - az 1932-es évben -, dr. Henrich, elismert német fizikus bejelentette, hogy sikerült bemérnie a vízerek sugárzását. Ugyanő volt (1978), aki egérkísérletekkel (kontrollcsoportot használva) egyértelműen bizonyította a vízerek sugárzásának egészségre káros hatását.

Dobler Pál heilbronni professzor 1934-ben külön közleményben jelentette be, hogy sikerült lefényképeznie a vízerek sugárzását. Ugyanebben az évben Beichl ezredesnek is sikerült egy másfajta technikával fényképfelvételt készítenie erről.

1948-ban dr. Hernádi Gyula egy orvosi kongresszuson bejelentette, hogy saját magán végzett kísérletei eredményeként megállapítható, hogy a vízerek az egészségre igen káros sugárzást bocsátanak ki. Nála a káros hatások kb. hat hét múltával jelentkeztek, majd semleges zónába átfeküdve kb. egy hónap múltával szűntek meg. Tehát még visszafordítható volt károsodása.

Dr. Cody francia orvos tízezer(!) rákban elhunyt páciens otthoni fekhelyén végzett vizsgálatot, és megállapította, hogy az elhunytak csaknem 100%-a vízér sugárzásában feküdt.

Napjainkban Ausztriában, dr. Hochenegg, dr. Nothnagel és dr. Sauerbruch egy klinika sebészei, előírják az operált betegeknek, hogy ágyukat sugárzásmentes helyre helyezzék, különben nem számíthatnak a megfelelő gyógyulásra.

Számomra úgy tűnik, hogy a fenti emberek nem egyszerű hétköznapi radiesztézák voltak, így tudományos hozzáértésüket nem lehet és nem is szabad figyelmen kívül hagyni! De végeredményben nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek Georg Otto: Földsugárzás és egészség című munkáját, melyben többször tíz, igen jól dokumentált, a káros sugárzásokkal kapcsolatos valódi eset leírása található meg.

A "tudomány" képviselői viszont nem elégszenek meg a fenti tényekkel, sem pedig azzal, hogy Dr. Ernst Hartmann és Manfred Curry az 1950-es években (ismét) felfedezték és méréseikkel bizonyították a róluk elnevezett hálók létét, és azok káros sugárzásait, nekik ennél komolyabb bizonyítékokra van szükségük. Ők ezt úgy gondolják, hogy "... csak azokat a történéseket és eredményeket lehet tényként felfogni, melyre tudományos magyarázat van, és kísérleti úton számtalan esetben reprodukálható ..." Nem tudom, hogy vajon "tudósaink" észre vették-e, hogy e meghatározás szerint tudománytalanná nyilvánították, pl. magát az evolúciót is! Ha még emlékeznek rá: "... kísérleti úton számtalan esetben reprodukálható ..." Szerintem az evolúcióra nem igazán ez a jellemző!

Állandó jelleggel bizonyítékokat követelnek, de számukra igazából nincs is elfogadható bizonyíték. Különféle "beszélgetéseket" kezdeményeznek és saját maguk által gyártott teszteket szeretnének végrehajtatni, de egyre kevesebb erre a jelentkező. Ekkor (mint egy végső igazságot) kihirdetik, hogy: lám csak XY nem mert idejönni és kiállni az igaza mellett. Pedig egyáltalán nem erről van szó! A megfelelő mérőműszer hiányában ebben a témában nem is lehet számukra (de más számára sem) igazi bizonyítékot produkálni. Mivel az ezzel kapcsolatos valós kórtörténeteket sem fogadják el bizonyítékként, előáll a patthelyzet.

Pl. az egyik kereskedelmi TV-ben nem is olyan régen (2003 tavaszán) elhatározták, hogy létrehoznak egy olyan műsort, melyben megpróbálnak ezeknek a tudományosan nem bizonyítható dolgoknak utána járni. Már a műsorvezető kiválasztása is "beszédes" volt, mivel erre a célra egy köztudottan materialista gondolkodású személyt választottak, ki eleve elutasítja e témák létezését. A radiesztéziával foglalkozó rész felvétele előtt - gondolom cikkeim és közismert tevékenységeim hatására - megkerestek, és felkértek a műsorban való részvételre. Természetesen nem kívántam részt venni a jelzett műsorban, mivel megfelelő mérőműszer hiányában felesleges szócséplésnek tartottam e felvételt: én mondom a magamét (amennyire ezt lehetővé teszik), a másik oldal is mondja a magáét. Mindössze szavak, szavak, és szavak. Viszont felajánlottam a főszerkesztőnek, hogy tegyünk egy próbát: semlegesítem lakásában a káros sugárzásokat, és minden szokásos további kezelést is megkap. Tehát felkínáltam neki a megtapasztalás lehetőségét. A felajánlott lehetőséget elutasította. A sugárzott műsorban az természetesen elhangzott, hogy én nem kívántam a műsorban részt venni, de az már nem, hogy a főszerkesztő visszautasította ajánlatomat.

Személy szerint úgy gondolom, hogy minden esetben a vádlónak kellene bizonyítania. Tehát nem a radiesztétákon, hanem az ellentáboron van a bizonyítás sora. Bizonyítsák be, hogy nem létezik sem a Hartmann, sem a Curry háló, s a vízér fölött pedig kellemes és egészséges tartózkodni! Különben is vegye már észre valaki, hogy ha lenne megfelelő mérőműszer, akkor nem lenne szükség radiesztétákra, és abszolúte nem lenne min vitatkozni!

A különféle (egyéb) tesztekben szerintem nagy gondot okozhat még az is, hogy a tesztek során megfeledkeznek a legfontosabbról, az emberről. Azaz tucatként kezelik a kísérletben résztvevőket. Holott mindenki tudja, hogy messze nem vagyunk egyformák. Sőt egyéni érzékenységünk sem egyforma. Így egyikünkre jobban, másikunkra kevésbé hatnak a külvilág ingerei. Pont úgy, mint pl. a dohányzók között is vannak olyanok, kiket 90 éves korukban a májuk visz el, pedig életükben napi 50 cigarettát szívtak el, míg mások akár már 40 éves korukban tüdőrákban fejezik be életüket, holott "csak" napi 10-15 db. cigarettát szívtak el.

Az ilyen jellegű sablonosításkor mindig az alábbi vicc jut az eszembe:

Egy utcai borotválkozó-fülkét szeretne szabadalmaztatni feltalálója.
- Hogyan is működik? - kérdi a hivatal vezetője.
- A perselybe be kell dobni egy 100-ast, majd bele kell hajtani az arcát ebbe a burába, és 10 másodperc alatt megborotválja. - hadarja a feltaláló.
- De hát mindenkinek más, és más fejformája van! - háborodik fel a hivatal vezetője.
- Igen, igen! De csak eleinte... - válaszolja szórakozottan a feltaláló.