Spirituális Tiszta Fény

SEGÍTSÉG "Ha az éhezőknek adsz egy halat, ez egyszer jóllaknak.
Ha viszont megtanítod őket halászni, mindig jól fognak lakni." Annyira igaz e fenti idézet, hogy szinte nincs mit hozzátenni, a segítséggel elengedhetetlenül kapcsolatos minden gondolatot magában hordoz! És ami talán még lényegesebb; valós elemeket tartalmaz - akár veled is megtörténhetne -, ezért életszerű, s így ki nem csak néz, hanem lát is, okulhat belőle. Elgondolkozott már azon, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy egyre több olyan emberrel találkozhatunk, kiknek mintha csak jogaik lennének, a kötelesség szót szinte nem is ismerik? Mi elgondolkodtunk, s véleményünk szerint ennek az lehet az eredője, azaz akár úgy is kezdődhetett, hogy anyuka és/vagy apuka néha-néha megoldotta a szegény agyonterhelt gyerek helyett az iskolában kapott házi feladatot. Feltehetően egyszerűbbnek látszott, főként kevesebb időbe került, mint amennyibe az esetleges magyarázatok kerültek volna. Majd az évek során e tevékenység egy-két tantárgy esetében már hallgatólagos kötelességgé is vált a szülő(k) számára, így a gyerek egyszerűen letudhatta feladatait, sőt ha a szülő néha-néha képtelen volt időt szakítani az immár kötelességévé vált feladatra, gyermekétől igen csak megkapta a magáét! Ehhez társulhatott még az is, hogy a gyermek az iskolalátogatásait csak autóval szállítva - oda-vissza - volt hajlandó megejteni. Ezért előfordult több olyan eset is, hogy azért nem ment iskolába, mert szüleinek más dolga lévén nem szállították oda. Véleményünk szerint az ismertetett szülői hozzáállással talán végérvényesen sikerült elvenni a gyerektől a tanulás, az önálló gondolkodás, valamint a felelősségtudat kialakulásának, és azok elsajátításának még a lehetőségét is, tehát ne is csodálkozzunk azon, ha e gyermekek immár felnőve sem rendelkeznek e képességekkel. Elgondolkodott már azon, hogy a szülő(k)nek meddig - a gyermek hány éves koráig - kötelessége gyermekét, gyermekeit anyagilag segíteni, eltartani? Ugyanis mi már találkoztunk olyan negyven(!) éves "fiúgyermekkel" kinek még soha sem volt munkahelye, így szülei tartják el a mai napig is csekélyke nyugdíjukból, de - a család minden tagja számára - érdekes módon, ez így természetes. E "fiúcska" azt tartja magáról, hogy kissé későn érő típus, így eddig még arra sem volt elegendő ideje, hogy középiskolai tanulmányait rendesen - két év még hiányzik - befejezze, nemhogy munkát vállaljon! Mindenesetre azért már egyszer szétnézett a munkaerő-piacon, de csak olyan lehetőségeket látott, ami nem nyerte el tetszését, mint pl.: minden nap pontosan meghatározott időre kell bejárni a munkahelyre úgy, hogy érte sem jönnek. Már ez bőven elegendő volt arra, hogy a további részleteket meg se kérdezze, ugyanis nincs még autója; szülei nyugdíjából pedig lassan jön össze rá a pénz... Elgondolkodott már azon, hogy a segítség mikortól válik kötelességgé? Talán létezik egy bizonyos időhatár, vagy csak véletlenszerűen, az egyik pillanatról a másikra történik meg az átértékelődés? Tapasztalataink szerint bármelyik változatból táplálkozó történetet is vizsgáljuk meg, egy konkrétummal minden esetben találkozunk: a segítség egy idő után elkerülhetetlenül kötelességgé válik! Akár családtagról, akár csupán csak jó ismerősről van szó, a tendencia és a végeredmény ugyan az: eddigi önkéntes - és teljesen önzetlen - segítségünk kötelességünkké válik. Engedjék meg, hogy egy egyszerű de mindennapi történésen keresztül érzékeltessük ennek egyik lehetséges kifejlődését: egy kisvárosban adva van két család, kik között spontán barátság alakul ki. Az egyszerűség kedvéért az egyik családot nevezzük X. családnak, a másikat Y. családnak. Egyik alkalommal, úgy tél derekán az X. család ún. disznóvágást, disznótort szeretne tartani, s mivel az eddig szokásos segítség valamilyen oknál fogva nem tud jönni, felkérik újdonsült barátaikat - Y. családot -, hogy ugyan segítsék már ki őket ez alkalommal. Mindenki megelégedésére rendben lezajlik a disznótor. A következő télen az X. család ismét disznótort tart, s ennek okán a következő kérést tolmácsolják barátaik felé: "Már tavaly is olyan jól tudtunk együttdolgozni, hogy az idén is rátok gondoltunk, s így meg se kerestük a régi segítségünket! Ugye számíthatunk rátok?" Ki tud az ilyen invitálásnak ellenállni? Természetesen elmentek. A következő télen az X. család ismét disznótort kíván tartani, s ezt a következőképpen közlik barátaikkal: "E hét végén, szombaton disznót vágunk! Reggel öt órakor kezdünk! Pontosak legyetek ám!" Majd arra a reakcióra, hogy: "Sajnos nem tudunk itt lenni, üdülni megyünk!" Azonnal jön a felháborodás: "Hogyan képzelitek, hogy csak úgy fogjátok magatok, s üdülni mentek? Tudtátok jól, hogy disznót hizlalunk! Most mihez kezdjünk nélkületek?" Úgy gondoljuk, hogy a fenti sorok mindenféle kommentár nélkül emészthetők, megérthetők, bár az is lehet, hogy az X. család elolvasván e történetet, nem igazán érti, hogy mitől is e negatív hangvétel irányukban. Vég nélkül sorolhatnánk ezzel kapcsolatos példáinkat, de úgy gondoljuk, e felsorolt példák kapcsán már mindenkiben meggyőződéssé válhatott, hogy egyáltalán nem jó megoldást, és egyáltalán nem segítség az, ha mi oldjuk meg más problémáit. Igen ám, de mi van akkor, ha pl. saját gyermekünk kerül szembe - mondjuk átmenetileg - anyagi problémákkal? Mi lenne a helyes megoldás? Adni, vagy esetleg kölcsön adni, vagy megmutatni gyermekünknek, hogy hol szerezhető be aránylag kis kamatra kölcsön, vagy netán: az "Old meg gyermekem?" odavetett kijelentéssel felhívni figyelmét az idő múlására. Véleményünk szerint ebben az egyáltalán nem egyszerű kérdésben nincs igazi megoldás, már annak okából sem lehet, mivel saját gyermekünkről lévén szó: bármelyik ujjamat is harapom, mind nekem fáj! További nagy igazság, mint bizonyára tudják; az élet egyáltalán nem olyan, mint egy számtanpélda, és érdekes módon a számtanpélda egyáltalán nem is hasonlít az élethez. Leegyszerűsítve: addig nagyon okosan meg tud az ember dolgokat magyarázni, cselekedeteket indokolni, amíg másról, illetve más családjáról van szó, de azonnal megváltozik a hozzáállás - talán a mérték is -, ha közvetlen családtagról van szó. Ezért a felvetett esetben mi is csak a "sem nem hideg, sem nem meleg" megoldást tudjuk javasolni, azaz kölcsön adni, természetesen kamat nélkül. Ugyanis ebben az esetben még van - és folyamatosan lesz is -, lehetőség a menet közbeni módosításokra, ha ez szükségesnek látszik: pl. csak kérünk egy minimálisan kis kamatot, elengedünk egy-két részletet, esetleg elengedünk több részletet, illetve az egész tartozást. Mint már az elején említettük: ebben az esetben nincs igazán jó megoldás, mert valójában a szülőt soha sem viszi rá a lélek arra, hogy idegenként kezelje saját gyermekét, márpedig ha nem úgy kezeli, akkor bármit is tesz, helyette oldja meg a feladatot - legalább is annak egy részét -, így egyáltalán nem biztos, hogy e "segítségével" gyermeke fejlődését szolgálja. Az anyagi jellegű problémákon kívül azért léteznek más, pl. lelki eredetű vélt vagy valós problémák melyek enyhítésére, esetleges megoldására segítséget kérhetnek tőlünk. Segítséget, és nem tanácsot! Ennek talán legegyszerűbb - iskola - példája lehet a meghallgatás. Ebben az esetben elegendőnek bizonyulhat az, ha az illető egyszerűen csak kipanaszkodja magát, mi pedig figyelmesen meghallgatjuk. Vigyázat! Mindössze az információ egyszerű befogadására törekedjünk, különben a panaszkodó átküldi negatív töltetű energiáit. Ne feledjük a legfontosabbat: más problémáját soha sem nekünk kell megoldanunk! Természetesen vannak olyan helyzetek is, amikor elvárnák tőlünk, hogy mi is éljük át mindazt a szenvedést és gyötrelmet, amit Ők már átéltek, továbbá elvárnák azt, hogy együtt érző magatartást tanúsítsunk velük, XY-al szemben. Nem gondolnánk azt, hogy ebben a közvetítésben nekünk is részt kellene vállalnunk, ugyanis az Ő problémáit továbbra is neki kell megoldania, s véleményünk szerint egyáltalán nem vinné előbbre az ügyet az, ha innentől kezdve mi is haragot, vagy gyűlöletet közvetítenénk XY felé. Ez egyik fél számára sem lehet jó: a panaszkodót megerősítené amúgy sem rózsás helyzetében, XY-t hatalmas töltetű negatív energiával árasztanánk el, továbbá azt sem érthetné szegény (XY), hogy mi miért lettünk egyik pillanatról a másikra haragosai, mi pedig nem győznénk megszabadulni a hirtelen ránk szakadt, a boldogtalanságból eredő energiáktól. Mi úgy gondoljuk, hogy ebben a helyzetben a meghallgatáson túl, pl. rá lehetne mutatni arra, hogy: "minden rosszban van valami jó". S ha ezen már sikeresen túl vagyunk - sikerült pár jó dologra rámutatnunk -, jöhet a lényeg: "az éremnek két oldala van"! Hát igen! Ez lehet a fordulópont, amikor is kiderül az, hogy sikerült-e érvelésünkkel a panaszkodót magunk ellen fordítanunk vagy sem. De reményeink szerint kapcsolatunk túléli ezt a sokkot. Következő lépésben talán próbáljuk meg kiszakítani az önsajnálatból azzal, hogy mutassunk rá; a problémája valójában nem probléma, hanem megoldásra váró feladat tehát mielőbb, ha lehet, azonnal fogjon hozzá. Ebben hasznos segítője lehet az előzőekből már ismert idézet elfogadása is: "Istenem, ajándékozz meg annak felismerésével, hogy amin nem tudok változtatni, azt elfogadjam, adj erőt, hogy amit meg tudok változtatni, azt megváltoztassam, és adj bölcsességet ahhoz, hogy az egyiket a másiktól képes legyek megkülönböztetni!" S végezetül, de egyáltalán nem utolsósorban, a segítségnyújtás eszközei között ne feledkezzünk meg az ima erejéről sem. Ez egy minden esetben alkalmazható, hatalmas pozitív energiatöltettel rendelkező támogatást biztosít, garantáltan mindenféle mellékhatás nélkül. Véleményünk szerint az imát a kimondott, illetve a hangosan ki sem mondott reményeink, és hittel telített várakozásaink teszik ennyire hatékonnyá. Amikor imádkozunk, egy teljesen speciálisnak nevezhető energiát sugárzunk magunkból a világba, akaratunktól és szándékainktól függetlenül. Végső soron és valójában is, állandóan imádkozunk valamilyen szinten - gondolataink árulkodhatnának erről -, csak ez nem mindig tudatosul bennünk. E folyamatos imákból nyert tapasztalataink szerint, általában minden problémára, létezik olyan megoldás, aminek létrejötte, megtörténte mindenki számára a legjobbat jelenti, és az összes érintett javát szolgálja, még abban az esetben is, ha ezt az első pillanatban nem így látjuk, látják. Pl. ezt bizonyíthatja az a jelenség is, amikor az imában elhangzott kívánságuk csak részben teljesül egy számunkra nagyon fontos dologban. Utólag már mi is átlátjuk, hogy ez így volt a lehető legjobb. Ezért ha segíteni szeretnénk valakin, akkor imá(i)nkban a legegyszerűbb módon kérjük Istentől, hogy az történjen az illetővel, ami a számára, és egyben minden érintett számára a legjobb, ami a fejlődésüket a legmegfelelőbben biztosíthatja számukra. De bárhogyan is alakulnak a dolgok, tetteinket minden esetben a segítő, jobbító szándék vezesse, és ne akarjuk mindenáron mi megoldani mások feladatát!

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Ezt. Nagyon. Nem bírom. Ezt dolgata. Fel dolgozni. Azt el tűnt

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Szia teso igaz mit módasz :(

Válasz

Anakin színész. Vagyok Angol sky walker üzente 12 éve

Szia teso ne legyél szomru Vili. Miat te mindent. Meg tettel érte ne nekem rosszat ne. Ne. Legyen leki ismeret. Furdlasod. Nem magad hibaszasd

Előzmény

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Legyen szep napot ;(

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

vili nelne rá szüségen :( isten orlmaz tiket

Válasz

Jaksa József üzente 12 éve

Válasz

Fényes Gabriella üzente 12 éve

Nagyon jó, hogy ezt a cikket kitetted ide! Bár minél többen olvasnák! Sok panaszkodó visszaél a kapott segítséggel és mások jóindulatával. Persze van mikor nem panaszkodásnak számít valami, hanem megosztjuk a bánatunkat valakivel, ahogy az örömünket is.

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Spirituális Tiszta Fény

Spirituális Tiszta Fény hírei

SEGÍTSÉG?

Kommentáld!

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó: