RADIESZTÉZIA

A mérhető energiákat a kutatók a términőség fogalmával jellemzik. Míg korábban az ilyen erőket csak a hatodik érzékkel megáldott emberek voltak képesek érzékelni, ma fizikai realitásnak kell tekintenünk. Ilyen erőként kell említenünk a föld alatti törésvonalak által kisugárzott energiát, a vízereket, a Hartmann és a Curry-hálót, vagy a pozitív energiákat sugárzó helyeket, de ide sorolhatók az ún. kozmikus sugárzások is. A kutatóknak sikerült bebizonyítani létezésüket, valamint az emberi szervezetre gyakorolt hatásaikat. Ezeket közvetett úton mérni is tudják, méghozzá a legkorszerűbb technikai mérőberendezésekkel, de már türelmetlenül várjuk, hogy műszerrel közvetlen úton is mérhetővé, s így egymástól jól megkülönböztethetővé váljanak e sugárzások.^[9]

A grazi Biorezonanciás és Bioenergetikai Intézetben Dr. Noemi Kempe, fizikus, mérnök tízévi intenzív kutatómunka után kijelentette, ezek az erők, ill. erővonalak speciális térbeli mágneses mezők, ill. azok bonyolult struktúrái, pontosabban a Föld egészét felölelő mágnesesség lokális változása, amelyeket geológiai folyamatok, ill. vízerek idéznek elő. Noha ezek az eltérések, ill. változások igen csekély mértékűek, az élőlények szervezete érzékenyen reagál rájuk. A reakció elsősorban a szervezet homeosztázisának változásaiban észlelhető.

Ugyanakkor a geomágneses mezők változásainak jellegéből egyelőre nem lehet megjósolni, hogy milyen hatással lesznek szervezetünkre. Ehhez további kutatások szükségesek. Ami pillanatnyilag biztosra vehető, hogy a vízerek megzavarják szervezetünk homeosztázisát, tehát kórokozó hatásúak. A pozitív energiájú helyek ezzel szemben frissítő, éltető, energetizáló hatásúak.

Templomok, fák, kövek - gyakran pozitív energiájú helyek

Amikor az ember belép egy ilyen helyre, azonnal jó érzése támad. A mérésekkel sikerült megállapítani, hogy a helyi mágneses mezők és a szervezet között aktív kölcsönhatás jön létre. Ha egy élőlény egy ilyen helyen tartózkodik, a helyben mérhető mágneses térerők és a homeosztázis lassan, de észrevehetően - egyes esetekben radikálisan - megváltozik, majd miután az élőlény távozik, minden visszatér az eredeti értékekre. A vízerektől eltérően a kutatóintézet műszerei csak akkor mérik a változást, amikor az említett kölcsönhatás megkezdődik. Elképzelhető, hogy különleges információs sémákról van szó.

Az a tény, hogy a legtöbb ilyen helyen egyházi épületek állnak, kissé misztikus fényben tünteti fel a jelenséget, de ennek is megvan a magyarázata. Sok keresztény templom a korábbi pogány - különösen kelta - kegyhelyeken épült. Úgy tűnik, hogy a kelták nagyon sokat tudhattak a föld energiáiról. Természetesen találunk ilyen kedvező energiájú helyeket a szabadban is, messze minden ember által készített épülettől.

Dr. N. Kempe szerint a radiesztézia még alig 200 esztendeje általánosan elfogadott volt, sőt, geológiai célból egyes egyetemeken oktatták is. Néhány neves kutató, és sok más híres személyiség foglalkozott radiesztéziával: Goethe, Max Planck, vagy a nemzetközi hírű sebész, Ferdinand Sauerbruch. A téma ma is élő kiváló szakértője prof. Paul Artmann, építész, aki a II. Világháborúban több mint 3000 fel nem robbant bombát talált meg radiesztéziás tudása segítségével. Pálcával dolgozó radiesztéták sok ország hadseregében szolgálnak, az Osztrák Szövetségi Hadseregben még napjainkban is vannak ilyenek. Úgy tűnik, hogy a radiesztéziás gyakorlat megelőzte elméletét. A módszert igen széles körben használják és alkalmazzák a geológiában, az építészetben, a földalatti vizek, vagy akár a kőolaj keresésénél és a gyógyászatban is. Sok nagyvállalatnak saját radiesztéziás szakembere van.

A legérzékenyebb mérőműszer az ember

A radiesztéták a kutatóintézet műszereihez képest primitívnek tűnő pálcával dolgoznak, módszerük mégis utánozhatatlan pontosságú, ugyanis nem maga a pálca, hanem az emberi szervezet végzi a mérést. A pálca mindössze a "műszer" - az emberi izomzat - mutatójának szerepét játszza. E téren tehát az emberi szervezetnél nincs érzékenyebb műszer. Bizonyított tény, hogy az emberi test reagál a mágneses térerő legkisebb változásaira, akár egymilliárdnyi Tesla értékben is.

E jelenség magyarázata az lehet, hogy éppen elég olyan anyag található szervezetünkben, mely szenzorként működhet. Testünk mintegy 70%-a vízből van. Ez az anyag pedig nagyon érzékenyen reagál a mágnesességre. Hasonló a helyzet a vörös vértestekkel is, amelyek közepében vas atom helyezkedik el. A környezetünkben állandóan jelen lévő mágneses mezők finom változásai valószínűleg információként szolgálnak, és így az élő rendszerek szabályzó mechanizmusaira hatással vannak.

Ez azt is jelenti egyúttal, hogy elvileg bárki lehet radiesztéta, bár e téren is léteznek természetes őstehetségek, mint az élet minden egyéb területén. Egyes feltételezések szerint az emberi faj ősei igen érzékenyek voltak a környezeti mágnesesség változásaira, de a civilizáció és a műszaki fejlődés hatására elvesztették e képességüket; hogy tudatosan is észleljék azt, amit testük érez.

Hasonló dolog ez, mint ahogyan legtöbbünk elvesztette időérzékét, amióta állandóan órát visel. Régen, amikor még nem volt óra, őseink annak hiányában is eléggé pontosan tudták, hogy mennyi az idő, és azt is tudták, hogy hol érdemes és hol nem tanácsos sátrat verni, vagy épületeket emelni. Kegyhelyeiket következetesen olyan pontokon állították fel, amelyek kisugárzása, energetikai hatása pozitív. Sajnos e tudásunkat az évszázadok során elvesztettük. Rontja a helyzetet, hogy azt az információs mezőt, azokat a rezgéseket, amelyek mindenütt, mindenkor jelen vannak körülöttünk, teljesen elszennyeztük elektromos, elektromágneses rezgésekkel és sugárzásokkal.

A távmérés is lehetséges

Nehéz elhinni, de lehetséges távolról is mérni, sőt embereket fényképük, illetve csupán lakcímük alapján kimérni, megállapítani, hogy pl. vízér káros hatása alatt állnak-e. Pedig ez lehetséges! A kutatók bizonyos területeket térképek segítségével is kimérettek, és megállapították, hogy az eredmények a legtöbb esetben megegyeztek a helyszíni mérések eredményével. A kutatók háromszoros ellenőrzésnek vetették alá a radiesztéziás méréseket: pálcával, mágneses térerőt mérő elektronikus műszerrel, valamint a mért területnek az emberi szervezet homeosztázisára gyakorolt hatásának mérésével. A távérzékelés a gyakorlatban működik, de a témát kutató tudósok egyelőre nem találtak megfelelő elméleti magyarázatot a jelenségre.

Rengeteg, ún. geopatikus hatásokat semlegesítő és mérő műszer van a piacon, létezik olyan műszer is, amely a számítógéphez csatlakoztatható, és a hálóhely kiválasztásában nyújt állítólagos segítséget. Érthető, hogy az elbizonytalanodott lakosság alaposan melléfog, amikor ilyen műszereket vásárol. A grazi kutatóintézet e tájékozatlanságon szeretne segíteni. Általános szabályként elmondható, hogy óvakodni kell az olyan emberektől, akik meglehetősen nagy összeget kérnek a mérésért, sokat ígérnek, és míg egyik kezükkel a vízereket mérik ki, a másikkal már kínálják is a megfelelő csodaszert a káros hatás semlegesítésére.

Érthető ugyan az emberek igénye, hogy bizonyos helyek káros hatását szeretnék elkerülni. A kutatók szerint egyelőre a legbiztosabb módszernek az ilyen helyek kerülése tűnne, de a káros sugárzások sokfajtájúsága és viszonylagos sűrűsége miatt, erre sajnos nincs mód. A vízerek káros hatását lehetetlen szigetelőkkel, ágymatracokkal, ékkel, piramis-makettel (mivel a megfelelően méretezett piramis-makett belsejében jön létre a védelem és nem azon kívül, így elég terjedelmes makettre lenne szükség) vagy egyéb kellékekkel eltéríteni, semlegesíteni. A kutatási eredmények azt mutatták, hogy sem a parafa, sem a zsebben viselt gesztenye, sem a meghatározott formációkban kirakott kövek, sem pedig az égő gyertya nem volt képes akárcsak minimálisan is csökkenteni a vízerek patogén hatását.

Ha mégoly csekély, de pozitív hatást egyedül bizonyos növényekkel lehetett elérni. A húsos levelű fikusz a káros zóna közepén elhelyezve a zóna csekély mértékű zsugorodását eredményezte. Ami a parafát illeti, azt tapasztalták a kutatók, hogy kb. 15 percig pozitív hatást gyakorol a szervezetre, de ezután minden visszarendeződik, és a pozitív hatás teljesen elenyészik. Mindez nem jelenti azt, hogy a términőség nem javítható, de a vízerek hatása egyelőre ezekkel az eszközökkel bizonyítottan kivédhetetlen.

A legjobb hatású védőeszközök általában porított, összesajtolt ásványokból készülnek. Ezek szó szerint úgy működnek, mint egy információ-csomag, amely segít a szervezetnek fenntartani a homeosztázist, és bizonyos - méréseink szerint minimális - mértékben ellensúlyozhatják a káros térenergia hatásait. Az ilyen "készülékek" hatósugara néhány méternyi. A káros elektromágneses sugárzást ezek sem képesek elterelni, pusztán azok káros hatását képesek ellensúlyozni, egyfajta ellenméregként kell őket tekinteni. Befejezésként talán nem lenne haszontalan felhívni a figyelmet a legegyszerűbb, és ezért talán a leghatásosabb anyagra, mely tudomásunk szerint, mint anyag, a legtökéletesebb semlegesítő eszköze lehetne a káros sugárzásoknak. Ez az anyag a szalma! Nem véletlen, hogy a régmúlt idők szalmatetős házaiban szalmán (szalmazsák) pihenő emberek kevésbé, illetve egyáltalán nem szenvedtek rákos megbetegedésekben.