SOSE BÚCSÚZZ EL ,,,( dalszöveg )

"Egy szó ami hirtelen szíven talál,
elég hogy összetörve némán félre állj!!!
A tengernyi gond között nincs semmi jó,
sorsod a hullámok közt vergődő hajó,,,!
S mert a célodtól oly messze jársz,
egy nap úgy döntesz végleg kiszállsz !!!

Sose búcsúzz el !!!
Minden új nap egy új remény !!!
Van hogy elveszítesz mindent,
mégis élj a holnapért !!!

Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér !!!
Újra eljön majd a hajnal, van ki vár hogy visszatérj !!!
Mint a fű a hó alól tavasz felé,
szabadon lélegezve törj a fény felé!!!

TE is úgy érezd új élet vár,
s az álmodhoz hű maradtál !!!
Sose búcsúzz el !!!
Minden új nap egy új remény !!!
Van hogy elveszítesz mindent,
mégis élj a holnapért !!!

Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér !!!
Újra eljön majd a hajnal, van ki vár hogy visszatérj !!!
TE is úgy érezd új élet vár,
s az álmodhoz hű maradtál !!!

Sose búcsúzz el ,,,!!!"


XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

SOHA NE ADD FEL !!!!


Ha elromlik minden, mint megesik néha,,,
Ha utad csak hegyre föl vezet a célba,
ha kevés , mit kapsz, de sokkal tartozol,
ha úgy érzed a sok gond leterhel,
pihenj, ha kell - de soha ne add fel !!!


Az élet furcsa dolgokra képes,
ilyesmit párszor mindenki érez.
Számos hiba épp azért történik,
mert feladtuk, s nem tartottunk ki végig !!!


Ne add fel tehát, ha lassan is haladsz,
a siker talán már csupán egy arasz !
A cél sokszor nem oly távoli,
mint tétova ember balgán képzeli !


Sokszor a kűzdő nem várja meg,
hogy megnyerje a serleget,
és túl késő, mire belenyilall
hogy mily közel volt a diadal !!!


A siker a kudarcnak fordítottja !!!
- Kétség fellegének ezüst árnyalatja -
és nem tudjuk mily közel a siker,
tán orrunk előtt van, de nem hisszük el,,,


Kűzdj hát tovább, ha ér sok csapás,
ha húz még az ág is, harcolj tovább!!!


xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

ELEGEM VAN,,,UTAZOM !!!

Utazni indulok !
Útitársaim lehullt angyalszárnyaim.
Ők is, ÉN is: A porba tartunk.
Hátat fordítok a mának !

Búcsút intek a tegnapnak,
és nem várok a holnapokra.
Fáradt vagyok !
Remegő kezem, még kapna az élet után,
a semmit markolom.

Jó erősen fogom, az életet,
így kiszorítom magamból.
Nehéz ez az út, magukra hagyni végképp
álmokat, vágyakat, de mit tehet az ember
ki már remélni sem mer?

Sem csodára, sem másra nem várhat,
ŐT várja az örök kárhozat, s a kórházak !
A félelem is lehull, páncélja megrepedt,
ÖNNÖN MAGAMON így ejtek sebet !

Még kiáltanék, de már nem tudok !
Torkomra ezer hang fagy, mint jégvirág
az ablakra, rajzolok.
ÉN is olyan térképet akarok !!!
Hogy el ne tévedjek,hogy ezen az úton
könnyebben végigmenjek !!!

Nem kell sajnálni, NEKEM ennyit szabott ki a Sors !
Ennyit adott az élet.
Beletörődtem, mint a halálraítélt, mikor
érzi: nincs már mentség, itt a vég.

De egyet örökre megtanultam,
s ha mást nem, ezt MAGAM után hagyom:
”-Lehet bármennyi pénzed, vagy nagy hatalom,
aki már szeretni sem tud
az a Világon a legszegényebb !!!”


xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

HA SZÍVED KAPUJÁT KINYITNÁD,,,


A szíved kapuját, ha kinyitnád,
s önnön magadat lecsupaszítanád,
akkor látnám benne saját létemet,
ahogy boldogan VELED repked.

Szíved kapuján ÉN mindig besurrannék,
a világtól elzárva VELED lehetnék,
hisz kulcsom csak NEKEM lenne,
az ÉN lelkem bármikor bemehetne.
Megszűnne minden más,
a szíved kapuját ha kinyitnád !

Szíved kapuját, ha kinyitnád,
akkor lenne ám érzelem kavalkád !!!
Felhőtlen égbolton tűző napsütés,
ragyogó szivárványtündöklés !
Test és lélek összetapadna,
nem engedné el egymást, csak szívszaggatva.

Forró parázsból hamu sosem lenne,
két lélek örök, igaz szerelme,
izzó láva, egybeolvadás,
megszűnne minden más,
ha NEKEM szíved kapuját kinyitnád !!!

A szíved kapuját, ha kinyitnád,
vigyáznék, ne surranjon be senki más !!!
Védtelen éltedet őrizném,
meg sosem sebezném !!!
Boldogságot, szerelmet, bizalmat adnék,
ha egy kulcsot kaphatnék !!!

Vigyáznék rá, mint életemre,
hisz itt lakik NÉKEM a minden értelme !
A kopott napokat bátran viselném,
bánatomban néha a zárat feltépném,
hisz megszűnne minden más,
ha szíved kapuját NEKEM kinyitnád !!!


xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

KERESD AZ ÁLMOD,,,


Kérlek, nézz RÁM lankadatlan olthatatlan tűzzel,
kérlek: meggondolás nélkül ne űzz el !
Kies fájó lelkemre balzsam simogató kezed,
jövőm tükre lehetne csillogó szemed.

Lelkem gyengéd, érző szerelemre vágyik,
kedves szókat, ölelést, forró csókot áhít.
Sok idővel előbb, szívem megdobbant már ÉRTED,
De TE ezt akkor el sem hitted, s nem is kérted.

Vérző vágyakozó szívem azóta is ÉRTED dobban !
Ahogy az idő halad, egyre jobban érzem,
újra s újra lángra lobban.
Magányba sivárosodott létem,
pedig, tán nem ezt érdemlem,
hogy így múljon el az éltem.

Mondd, miért, hogy sugárzó szemed mélyén titkos bánat fátyla lebben,
Miért, hogy lelked meg-megremeg, s szemed pillája rebben.
Szemedben tán ismét visszafojtott könnyek fényét láttam,
Mikor beszéltél HOZZÁM, s ÉN előtted álltam...?

Mondd bátran, KEDVESEM, mondd el, mi az Álmod?
Nézz a szemembe, hátha TE is megtalálod a boldogságod !
Szívembe zártam minden RÁM vetett pillantásod !
Ha RÁD gondolok, mind újra élem
mind a szépet, mind a szomorúságot.

Gyengéd vonzalom az, mit itt benn a szívemben érzek!
Mind egyre jobban vágyom simogatni, becézni TÉGED !
Mióta először megláttalak, azóta parázs ég lelkembe'
Szívvel, szerelemmel szeretnélek... ha lehetne...!!!


xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

BÁR LENNÉL NEKEM ,,,


Ha lennél TE szirmát bontó szép virág,
egész lenne lelkem, (s) TE benne a nagyvilág !
Le TÉGED, soha de soha nem tépnélek,
lennék csak MELLETTED, s csak néznélek !
Vigyázón fognám két kezedet,
féltve óvnám, virágzó szép életedet !

Lennék ÉN életet adó nap !
Enyhe szellő mely simogat !
Lágyan hulló hűsítő esőcsepp !
Lennék hűen csendesen MELLETTED,,,,
Adnám azt önzetlen, mi éltethet !

Tenger lennék, ha benne TE lennél a Sellő !
És ég lennék körüled, ha TE pedig a felhő !
Nem kérek TŐLED buja szerelmet,
csak gyémántként ragyogó tiszta szívedet !

Nem tudom, hogy lehetnék ÉN VELED,
érző szívem adhatom csak NEKED ,,,
Csak azt, ami a lelkem s lényegem,
TE csak súgd fülembe halkan, csendesen:
“- Szeretlek, s TE is szeress KEDVESEM !”-
és ÉN kezedbe adom sorsom, s az életem !


xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

GONDOLATOK A SZERELEMRŐL,,,


Igaz szerelmet nem akkor látsz,
ha a tökéleteset találod meg,
hanem ha a sok gondot, s hibát,
tudod szeretni tökéletesnek.

Ha megadod neki a szabadságot,
hogy ami szeretne lenni, az legyen,
és tágnak érezze a világot,
hogy ahol szeretne lenni, ott legyen.

A szeretetet tanulni kell,
de virágot hoz, szépet e vetés,
az életben mindenért tenni kell,
s a virágot letépni tévedés...

Szeretni akkor tudsz, ha megérted,
hogy a szeretni való lélek,
nem vadvirág, amit letéphetsz,
szabad akaratából legyen véled...

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

MEG TUDSZ-E SZERETNI ?


Kérve kérlek, ha tudsz, szeress ENGEM,
hogy széppé tehesd még az életem,
hogy az ég is kék legyen felettem.
ÉN már így rég nem szerettem !!!

Ha szerelmed nem csalóka ábránd,
s csúf játékod sincsen,
mondom, hiszem,
TIÉD lehet minden létező kincsem !
Mindent 'mi még az életemből maradt,
NEKED adom, hidd el mindez szívemből fakad !

Tedd szíved szabaddá kérlek !
Próbálj meg szeretni !
Szárnyalj, égj VELEM hevesen,
és segíts magányom temetni !
Tárd ki szíved - lelked, nyújtsd FELÉM, s add a kezed !
Az idők próbáját ha kiálljuk, tán lehetek VELED, NEKED !

Xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx



VÁLASZVERS MAGAMNAK ,,,MAGAMTÓL,,,,


IGEN
Szeretlek TÉGED,KEDVESEM,
Szeretném széppé tenni életed,
Hogy az ég is kék legyen feletted.
Így már ÉN is régen szerettem !

Szerelmem nem csalóka ábránd
S ,csúf játékom sincsen,
Szeretném,ha TIÉD lenne minden létező kincsem.
Minden mi még életemből maradt,
Szeretném NEKED adni,s ez mind szívemből fakad !

Szívem szabad,szeretlek TÉGED !
Szeretnék szárnyalni,égni hevesen VÉLED!
Szeretném magányunk eltemetni!
Kitárom szívem,FELÉD nyújtom kezem,
Én bízom,hogy az idők próbáját kiálljuk,
És lehetek VELED-NEKED!!!!


( Pffffff,,,, ez nem volt nehéz )))) )

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A CSEND SZAVA



Halkan susog, táncol a fű,
kőből, fából száll egy hang,
lelkem megérinti a derű,
titkos zenélő fényharang.
Soha vissza nem jő már bú,
a csend szava őszinte szó.

Lépek, érzem a föld is reng,
a légben tisztaság leng.
Látok, a szívem kitárul,
arcom vidámságot árul.
Nincsen már fagy, nem hull már hó,
a csend szava őszinte szó.

Bátran énekel az erdő.
A legcsodásabb Teremtő !
Messze jár a gitárdallam szárnyán,
Könyörül a rút álnokján.
Mélyében megcsillan a jó,
a csend szava őszinte szó.

Mint bajnok, lépdelek felé !
Nem számít gazdag se szegény !
Egyenlő karjában minden,
büszkén dobbannak meg híven,
s feltárul az igaz való,
a csend szava őszinte szó.

Míg várok, madár csiripel,
értem, amit a táj bölcsen fülembe zúg,
nyugalmat NEKEM, Ő így üzen,
s a szél titkosan fülembe súg.
Mi kéne még? Hisz, mind ragyogó;
és a csend szava Őszinte szó.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

SZOMORÚ NAPOK


Elmúlt a nyár s lehullt a lomb,
új tavaszra vár a vetés,
aranyban izzik fenn a domb,
sóhajként száll a nevetés.

Kódorgó szelek járnak itt,
őz szökken kecsesen amott
s könny mossa szívem partjait,
mert már a nyár is magamra hagyott.

Már álcázza a tájat a szürke köd,
mindent elemészt a bitorló homály,
hegyek őrzik, mint egy erőd,
s feledésbe vész minden sugár.

Olyan néma , kegyetlen a magány,
bámat sebeinek tápja a lélek,
nyomott levegőben lapul az ármány,
s mint bitó, oly siralmas e fészek.

Ősz van, amolyan bús, szelíd,
minden magányban andalog,
ősz és tél közt merengő híd,
holnap ívén holnap már hó ragyog.

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

A SEMMISÉGBŐL LETTÉL A MINDENEM !!!


Tudod, KEDVESEM, most rosszkedvű vagyok,
valahogy máma nem jött össze semmi.
Úgy érzem MAGAM, mint utcasarok,
ahonnan lehet többfelé is menni.

Már nem tudom, mi szegte kedvemet,
tán egy rossz szó, egy kellemetlen ember,
rossz kedvem okához minden elvezet,
harcos vagyok, de nincs kezemben fegyver.

Tudod, ÉDESEM, az élet nagy kufár !
Áruja hitvány, ám sokat kér érte !
Derűmet oltja a sok kis-muszáj,
amik közé már a vigasz is alig fér be.

TE, a semmiségből lettél mindenem:
Minden nap megszenvedem,
hogy nem vagy itt VELEM !!!

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

KÉTSÉGEK, REMÉNYEK ,,,



Kérlek, nézz a szemembe,
had lássak a szívedbe.
Szívemből, versek dalok születtek,
válaszra mégsem leltek.

TE nem mondsz semmit,
mi szívem fájdalmán enyhít.
Könnyek bujkálnak szemembe,
fájdalom dúl szomorú szívembe'.

Szívem emészti pusztító tűz,
Remények, kétségek sora űz,
hajt FELÉD...
Várom, hogy sorsom eldől,
míg sóhajok szakadnak lelkemből.

Nem tudom, mitől ébredt szívemben e késői szerelem,
ez a mindent emésztő forró érzelem?
Gonosz fintora a sorsnak.
Nem tudni soha, mit hoz majd a holnap!

Barátként MELLETTED lenni sem lenne kevés,
óh, bárcsak gyógyírként jönne a jótékony feledés.
Azt már remélni végképp nem merem,
hogy VELEM vagy és fogod a kezem...

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

TERÓLAD ÁLMODTAM ,,,



Mikor megfogtam a kezedet,
egész lelkem, szívem belereszketett!
Azóta érzem egész életemben, TÉGED kerestelek!
Mint villámfény tört RÁM az emlékezet.

Emlékképek egy lányról, ki az álmaimból érkezett,
mindannyiszor mikor megérintem a kezed.
Tudnom kellene, szívem hiába gyúlt lángra,
tán remény sincs arra, hogy beteljesüljön titkos vágya!

Mégis kétségek közt vívódik, vergődik a lelkem,
ébredhet-e BENNED is gyengéd őszinte szerelem???
Mindent vágyok, de beérem bármi kevéssel,
mert szívemben új határtalan szerelem vágya emészt el!

Tudom, többet, más sorsot érdemelnél!
Megtennék mindent csak, hogy boldog legyél!
Egész lelkemmel azt kívánom, szerelmem minden bánatod elűzze,
Létezhet vajh oly' csoda, hogy szíved, szívem melegítse?

Mondd hát! TE miért teszel lakatot a számra?
Miért nem kiálthatom bele a nagyvilágba?
Miért nem súghatom szerelemes szavam füledbe?
Engedd, hogy lüktető szívem, életem tegyem a kezedbe!

Tudom, itt belül érzem, türelmesen kell várnom,
hátha megvalósulhat, most még ez egyszer az álmom.
Hogy TE voltál e álmaimban a vágyak, áhított lánya,,,?,
Megtudhatom-e valaha, vagy tán soha...?

SÍR A TOLL A KEZEMBEN


Sír a toll a kezemben !
A lelkem azóta,
már csak a vérző szavakat
és halállal átitatott betűket rója.

Ismeri bukásaim, talpra állásaim,
könnyeim, melyek egyre csak folynak
miket eddíg csakTE száríthattál fel nap mint nap.

Sír a toll a kezemben!
Tinta helyett vér van benne!
Ez a századik szó már amit vérrel írok,
bánattal rímelem az elveszett világot.

Keserűség minden betűm, fájdalom minden vessző.
Kínnal és haraggal vegyítve írom papírra a bánatom.

Sínpárra lökött lelkem, már belenyugodva várja,
hogy a végzetem jöjjön s gázolja halálra !!!
Kattogva...zakatolva....!!!

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

AZ UTÓLSÓ KÉP ,,,



Elmúlott a vonzalom, megölte a csalódás,
ordítok, s a fájdalom testem alá karót ás !!!
Kis ideig, elhittem, fontos vagyok NEKED !!!
És örülni fog kis szíved, ha arcom, arcodra nevet!!!
Az első lény TE voltál kit mindennél jobban szerettem !!!
Bibliádban pár zsoltár örülök, hogy lehettem !!!


Elfeledni nem tudom miként ragyogtad életem.
Ha TE-ENGEM nem úgy, mint egykoron,
de ÉN nagyon szeretlek ÉDESEM !!!

Most pakolok mennem kell, most az Úrnak kell megfelelnem,
de a végső kép, mit még láthatok, az arcod legyen, SZERELMEM !!!
Mert tovább így nem élhetek s halott lelkem az őserőbe tér,
és ha majd a végtelenbe lépkedek, arcod lágy mosolya elkísér.

Azt mondod:
- “Kedves emlék vagy NEKEM,
szívedbe zárt relikvia “ _
Végül ez jön el VELEM,
- bár még nem tudom hova…-

Majd eljön értem egy koporsó,
elvisz, mint ringató ladik,
a mennynek zúgó habjaiban
csodálom az ég halait.

Megcsókolom a levegőt,
az Őszt, a Tavaszt, a Nyárt.
A Télnek hercege ÉN leszek.
Átölelem a helyetted a HALÁLT !!!


xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

ELÚCSÚZOM, ÉG VELED ,,,


Nem adok ÉN búcsúcsókot, nem sírok, nem nevetek,
nem rándul gyomrom se görcsbe és nem mondom:
- nem feledlek !!!
Nem hajlongok oltár előtt, nem kulcsolom kezemet,
nem ígérek össze-vissza, de egy biztos:
a SZERETET !!!

Nem foglak és nem ölellek, csak fájdalmasan, elengedlek.
Integetek távozóban, sok jót kívánva NEKED,
nem kérlellek, nem sóvárgok, elfogadom csendesen,
hogy a végtelenben találkozva látlak újra, KEDVESEM.

Őrizlek itt benn a Szívben, hol egy vagy TE ÉNVELEM,
EGYÜTT leszünk így ezentúl, akkor is, ha sohasem !!!

Vérző szívvel tovább állok,s míg az időm le nem jár,
s míg az Angyalokkal táncra kelvén, lelkem nem az égben jár,
addig már, nem találkozunk, nincs helyem e Földön már !!!
Már készen vagyok kimondani, mit a szívem oly rég zár.

De mindazt mit üzennék, kifejezni nem lehet !!!
Hát hallgatok, mint a Csend, ki mindent némán szeret.
S tán majd egyszer TE is látod szívem tiszta,
csak kerülték az örömök !!!
És nem kell mindent bizonygassak, csak annyit mondok:
MINDENT NAGYON KÖSZÖNÖK !!!


XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

SZERETLEK,,,HIÁNYZOL,,,FÉLTELEK !!!

Emlékek közt őrlődve - jobb híján -
mindig MAGAMBA fojtalak.
Hát lehet így és ennyire szeretni ??!!

Vagy emelt fővel, határozott cipőkopogással menni,
vagy várni, hogy eljöjjön a pillanat...?

Kéne valami cudarul egyszerű képlet:
ánégyzetpuszbénégyzet...
De nincs megoldás !
Szimplán félelmeimbe szorulva élek ,
Félve, hogy elveszítelek !!!

Valaki azt mondta, néha angyalok
kóricálnak a fejünk felett,
és mikor múlt éjjel fölém hajoltál…
- esküszöm - angyalnak néztelek !!!
-
Átkaroltalak gyorsan hátha a hátadon szárny van,
de egy árva kis csonkot sem találtam …
Mire a reggeli kávém mellé kucorodtam,
az egész emlékké fakult.
De egyszer csak egy tollpihe lágyan
a csészealjra hullt...!!!

Hát mégis angyal vagy…!!!

És ÉN, Szeretlek !!!
Visszavonhatatlanul, gyengéden és vadul,
őrjöngve, dacosan, lábujjhegyen, hangosan,
puccosan és pőrén, őszintén és hazudva,
sutba dobva minden relativitást,
feledve csalást, ámítást !!!

És naponta vajúdom hiányod e részvétlen világra,
és naponta puszta kézzel kaparom el,
mint gyilkos anyák a nem kívánt csecsemőket !!!

Néha elfeledlek teljes percekre,
de a bú olyankor percegve falja fel
szívem ingatag alapját !!!
A szív meg venné kabátját, kalapját -
menedékért épp HOZZÁD indulna -
- már megy is - !!!
-
Mellkasomban meg üresen tátong az üreg,
és ÉN élni kényszerülök szívtelen, NÉLKÜLED...!
És naponta a távolból tehetetlen, szorongva nézem,
ahogy lelked elszivárog egy csöppnyi résen !!!


XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

VISSZATÉRŐ ÁLMOK,,,


Visszatérő rémálmom:
- lerogytam egy járdaszegélyre,
azon tépelődve, mivégre
füstöl el bágyadt cigarettákba
sodorva az életem,
és mit keres feszült síneken a nyakam,
fájdalommal teli zsákkal a hátamon
minek őrült súlya van !!!

Kis csend kéne hozzá - kívül-belül !!!
Hogy ez a rémisztő álom ami oly rég ostromol,
és magával vonszol, elsodor,
többet ne törjön RÁM s tán örökre elkerül !!!

Csak egy apró, reszketeg lény vagyok !!!
Bár lehenték nagy és bátor !!!
De hogyan,
- mikor még MAGAMNAK is gyáva -,
és védtelen gyermekként félve bámulok
e zavargó világra !!!

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

CSAK EGY KICSIT SZERETVE LENNI,,,

Amit az ember nem lép meg,
az marad édes-bús emléknek,
vagy a nemlétnek örökíti át,
akár a szamár az iá-t a génekkel,
de ÉN ezzel mit kezdjek?
Ha a vég megteszi kezdetnek...?

A kezdetben van az ige,
És MI lehajtott fővel istentelenül
csak húzzuk súlyos igánkat,
és gigánkat fel-alá mozgatják
a visszanyelt epeszín nyálak..!

Hát most hogy mondjam el, hogy nem ízlik e lét?
Kétrét görnyedt énem sikítja zsigerből:
- ÉN nem, ÉN nem,,,
ÉN nem akarok e földön (rend)kívüli lakó lenni!!!
Csak valakinek tessék ENGEM egy kicsit szeretni !!!
És nyomjon barackot őszülő fejemre mint a mama !!!

Amikor ÉN hörögve nyögök és taknyom-nyálam egybe',
és nem értem, miért nem vagyok szeretve...!!!

Nem kérek ÉN drága kekszet,
csak egy mosolyt csak egy felet,
amibe belefeledkezhetek !!!
És akkor így 50 év múltán is,
többé nem lennék ily vulgáris,
mert szeretve voltam, vagyok, leszek...

pfffff,,,megint csak álmodom ,,,
most jobb ha megyek...!!!



xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

HA EGY NAP HÍVSZ ,,,


Ha egy nap úgy érzed, sírnod kell...hívj ENGEM!
Nem ígérem, hogy meg foglak nevettetni...de sírhatok VELED!
Ha egy nap el akarsz futni...ne félj ENGEM hívni!
Nem ígérem, hogy megkérlek állj meg...de futhatok VELED!

Ha egy nap senkit nem akarsz hallani...hívj ENGEM!
Ígérem VELED leszek...s ígérem nagyon csöndben!

De, ha egy nap hívsz...és nincs válasz…
gyere gyorsan…vígasztalj meg!
Lehet, NEKEM van RÁD szükségem!!!

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

ENGEDJ ÉLNEM!



Hangulattalan világában, csendesen,
borúlátóan lakik BENNEM
egy árnyember-lélek,
kinek látásmódjától félek !

Tartok attól, hogy túl nagyra nő !
Beszippant a magányába,
és sokszor visz tévútra ENGEM.
Bár védekezem és ellenkezem,,,
- hiába teszem - !!!

Gondolataim, szavaim,
akadozva ütődnek egy erős páncélnak,
ami megedződött túlságosan !
Beletörődő mosollyal arcomon
vitázok, - MAGAMMAL harcolok.-

HOZZÁD bebocsátásért
esedezve kopogtatok halkan,
ENGEM zabáló párhuzam-lényem
elől menekülve.
Kerestem már elég titkos zugot,
ahonnan végre ÉN is kiszólhatok,
- kikiálthatok -!

- Oldozz fel !!!
- Mentsél meg !!!
- Bízzál BENNEM !!!
- Oltalmazz, engedj be !!!
- Engedj élnem !!!

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

BELÉM SZAKADT A VERS VALAMI ÚGY FÁJ !!!


Belém szakadt a vers.
Nem egy! Rengeteg!
Magányomban,
üresen csendül a szó.
Néma visszhang,
lélektorzó.
Hiába érzem, hiába szalad
rímbe bennem az érzés,
leülök megírjam,
sehol sincs, elillan!

Mintha nem akarná
valami érthetetlen akarat,
amit érzek, papíron életre keljen s más is olvassa!
Hogy ami bennem feszül, magamból kiírjam!

De csak vakon nézek előre
könnyeim puhán hullanak a fölre.
Halk puffanással üzen,:
-„Nem, nem verset azt nem!!!”

Csupán valami fülnek éppen hallható dallam
kel életre ott, ott lent a lelkem mellett a porban.

Lám arról írok, miért nem tudok írni,
s felszakad a bent elfojtott vágy,
hogy versbe sírjam el,
VALAMI ÚGY FÁJ!!!!!!

Csukott szememben életre kelnek a sorok.
Most könnyem nem a porban, a billentyűn kopog.
Aláfestve zenél leütött betűk ütemén,
egy rímtelen rímelő fájdalmas lélekzenét!

Valami úgy fáj!!!!
Lelkemen penge éle hasít!
Jajdulnék, de a hang,fogak fésűjén megakad.
Zománcot szakító rianás.
Összeszoruló, s hangtalan.
Csikorgást zenél a kín!!!

Valami úgy fáj!!!
Bordáim közt veri ketrecét!
Jajdulnék, de a jaj,
a hangszálak fagyába belehal!
Lelkemet ezerré szakítja szét,
a mélyről pattogzó sóhaj,
s a csupán a vergődő lét!!!

Valami úgy fáj!!!
Torkomra könny csordul.
Jajdulnék, de belül ég
s ÉN nyelem, savanyú-sós levét.
Arcomon nincs mosoly már!!!
Kemény, karctalan acél,egy
fénylő maszk, hogy ne lásd!!!

Valami úgy fáj...!!!



XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

ELHAGYOTT TÁJ A LELKEM



Elhagyott, kies táj a lelkem,
nemrég még, vággyal voltam telten.
Zörgő kórók, kopár ágú fák,
bensőmben, hollók vernek tanyát.

Marcangolnak, majd húsba vájnak,
véres csőrükkel, lesben állnak.
Zsibbadt vagyok, oly fáradt kezem,
ha így megy nem lesz már életem !!!

A vér édeskés szagát érzem,
sok ezer nyitott sebtől vérzem !!!
Elszáradt fű, cserepes patak,
nyugvóhelyem ez, ami maradt.

Elhagyott, kies táj a lelkem,
nemrég még, vággyal voltam telten.
Zörgő kórók, kopár ágú fák,
bensőmben, hollók vernek tanyát.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx




NÉMA SÓHAJ ...


Ringató dallamot sodor az est,
mielőtt szívem aludni tér,
s a bokrok közé szalagot fest,
a holdsugár, s a déli szél.

Csillag hátára ugrik egy sóhaj,
égre rajzolva viszi az éj...
tudod "az álmok nem hazudnak",
s egyszer a láng is visszatér.

Fű ciripel a nyáresti csendben,
távoli tűztől csillan a tó,
gitár hang száll éteren átal,
halk zene kél, s hallik a szó.

Vonat robog a pataknak hídján,
kattan a sín, és sír az ütem,
árny suhan át lomb koronáján,
álmomat ma messze viszem.

Aludni hívogat puha ágyam,
paplan melege sírva takar,
senki sem kérdi mit kér vágyam,
s nem merem súgni, mit akar!!!

Levelek ringnak nyár esti szélben,
csepp gurul fáradó arcomon,
új kincseket hozzon az éjjel...!
s lakat ül néma sóhajomon...


Xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

EGY MEGGYÖTÖRT ASSZONY ÉLETÉBŐL,,,


XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX


Ezek a versek egy nőről szólnak, ki nem dönthetett saját sorsáról, életéről.
Sokat beszélgettem VELE, sok mindenről.
Az egyik téma a szerelem volt.
Megprobáltam szavakba önteni, hogy mit érez.
“Ő” így szeretett volna élni, ezek voltak az álmai .
És sajnos a történetnek, szörnyű vége lett !!!
Soha nem bocsájtom meg magamnak, hogy nem tettem ÉRTE többet,nem mentettem meg !!!


XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX



ZÁRT KALITKA


Csak egy találkozás,
és a szív hevesen lüktet,
s egy pillanatra megáll,
mint a ketyegő óra mutatója, ha egy helyen áll.

Csak egy félve lopott pillantás,
de a szem a titkolt érzelmet képtelen rejteni,
s mint a meggyújtott fáklya lángja
úgy képes égni.
Csak egy csillapíthatatlan, izgató, zavargó gondolat,
mely testet öltött,
de nem vetkőzhető le oly könnyen e szerelmes köntös.

- “Ez mind TE vagy !
Bárcsak mondhatnám valakinek!
S mi papírra van vetve bárcsak életre kelne !
Csak olyan szeretnék lenni, mint bárki más !
Szabadon szeretnék szeretni, s e fojtó kalitkából kiszökni !”

(ez volt minden vágya )




XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXxxxx

Beszélgetéseink olyan mély nyomot hagytak bennem, hogy azokból, az alábbi írások születtek. Az "Ő" története sajnos nem egyedi eset!!! Ez nagyon fáj !!!

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx



KÍN VOLT MINDEN PERCE....


Minden perc maga volt a gyötrelem.
Félelem járta át a testemet hírtelen!
De akkor már hiába szabadulhattam volna,
a kezei erősebbek voltak,mint az enyém.
Így hát megkínzott,és élvezte,hogy
a fájdalom majd szét szaggat!

Bőrömön éreztem büdös leheletét.
Testemen a kezét a testét.
De nem volt ez szerelem.
Ő csak a vágyait akarta csillapítani.


Bennem meg csak erősödött a félelem,
hogy meghalok !!!
Nem kevés idő múlva,
Talán e percben
A tragédia pillanatában.

A fizikai fájdalamt,elfeledném
de nem lehet,szellemként kisért.
Minden éjjel eljön !!!
Bele nevet a képembe,és,hogy mit mond?
“Szabadulni tőlem nem lehet,részem vagy míg csak akarom.
Mind örökre !!!”


XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX





ELÁTKOZOTT AZ A HÁZ !!!


Fuss, amíg lehet, mert átok az a ház !!!
Átok a lelkedre, és átok a szívedre !!!

Nézd ! Ott egy bakó ül a tornácon!
Amott szögesdrót az ablakrácson.
“Ő” RÁD néz, fordul, majd egy pofon röppen,
akkora, még maga is megdöbben !!!

Borda reccsen tompán puffan,
eltaposott lelked porban !!!
Üvöltése messze hallik,
Egyoldalú párbaj zajlik !!!

- “Asszony tudd meg, innen nincs menekvés !!!
Halott vagy, csak a hóhér nincs kész !!!”
- “Ha megpróbálsz menekülni, akárhol is megpihenni,
lecsapok majd FELÉD fentről,
s egy asszony sikít odalentről !!!”

- “Hívhatsz bárkit, de úgysem véd meg !!!
Reménykedhetsz, bár ima nem segíthet !!!"

Mégis hidd, hogy a szellemek egyszer elmúlnak,
A gond csak az, hogy TÉGED is magukkal húznak !!!
Elátkozott ház az, mondtam már régen,
Olyat tesznek VELED, hóhérnak is szégyen !!!

Most fekszel megtaposva, halálos ágyon,
gyilkosod meg szabadon él e bűnös világon !!!

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx


KÉREM AZ ISTENT, BOCSÁSSON MEG !


Oly sokat gondolok RÁD !!!.
Csukott szemmel is látom korházi szobád.
Mondd, mit tehettem volna??!!
Jobban meg kellett volna ijednem?

Nem segítettem fejedet tartani a fényre!
Hallgatnom kellett volna jobban a kétségbeesésre!!!
Talán oda kellett volna mennem, hogy ÉN vívjak csatát!!!
Hogy segíthessek NEKED,
mert jéggé dermedt sejtjeimben érzem,
körülötted a házban, ott ólálkodik a „Halál”!!!
És tudta „Ő” hogy mit tesz, s bántott szívtelenül!!!
S lelketlenül nézte,
hogy törékeny tested és lelked a porban elterül !!!

Bíztam, mégis bíztam, nem jól érzem,
hogy majd, rendben lesz minden!!!
És utólag nevetünk majd az egészen!!!

Hányszor mondtam, NEKED, van sok nyomós indok,
börtönödből menekülj, és ne legyenek titkok!!!
A harag elszállt, mar az önvád!!!
Hogy, nem vigyáztam jobban TERÁD!!!

Kérem az Istent, ezt NEKEM bocsássa meg !!!

De önmagamnak soha nem bocsájtom meg !!!

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx


NÉLKÜLED, ÉN SEM LÉTEZEM,,,



TE nem láttad a szemét!!!
De érezted a dühét!!!
Oly aljas módon, elsöpört,
Azt mondta szeret!!! De megölt!!!
Nem lesz többé nyár,minden fagyott!
NÉLKÜLED, ÉN sem létezem, nem is vagyok !!!

Keze volt a fegyvere,
alantas tettei, mint hét ember ereje !!!
Tested lelked porba hullt !!!
Tetteitől a véred hullt !!!
Lemészárolt, börtönbe zárt mint rabot !!!
NÉLKÜLED, ÉN sem létezem, nem is vagyok !!!


TE nem láttad előre soha,
a sorsod már milyen mostoha !!!
Előtte azt mondta szeret !!!
S TE “ŐELÖTTE” mint legyőzött
hajtottál fejet.
Ígérted: ”Egyszer otthagyod !!!”
NÉLKÜLED, ÉN sem létezem, nem is vagyok !!!


S ÉN nem tettem semmit !!!
Nem óvtalak meg “TŐLE” !!!
Szívedbe szúrt aljasul
vért szomjazó tőre !!!


amit VELED tett,,,
belehalt egy részem !!!
Tudom, már nem vagyok Isteni kézben !!!
NÉLKÜLED nem kell már az élet, itthagyom !!!
NÉLKÜLED, ÉN sem létezem, nem is vagyok !!!


Xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Engem annyira megérint és felkavar ha egy ilyen szomorú sorsot látok, hogy ösztönösen átérezve mindent megtennék, - mint ahogy most is történt - hogy segítsek nekik!
Sajnos nem vagyok Isten!!!

AKARLAK ,,,!

Meggyújtom a gyertyát, s rendületlen bízom,
míg a komor éj lassan álomra szenderül.
Égő szemeimmel vallomásom írom,
ahol minden mondat egy érzéssel szembesül.
már ismerem hangod, és kristálytisztán látok,
zakatol a vérem, és így sóhajt a szám: akarlak!!!


Soha nem látott csodákról énekel a mező,
felszabadulva dalol egy gerlice,
hangjukkal a fölvillanó reményt hívják elő,
száz éve nem örültek már ennyire!
Hisznek, ahogy ÉN is kapaszkodom a hitbe:
és újból megbékélés költözhet e szívbe!


Nincs hétpecsétes titok, ezúttal mindent kimondok:
- Én már a Messiásra sem várok TENÁLAD jobban!
Egy oly hosszú rejtélyre teszek véglegesen pontot,
TE vagy az, kitől öreg szívem ifjú hévvel dobban!
Hangos vonzalom hevít, nem jön a csönd, amely elaltat,
a mennyezeten is e hét betűt olvasom: AKARLAK !!!


Az erdő mélyéről fölharsan egy varjú,
rekedt dühe szétárad, előtör a bűnöm.
Egy megsebzett vadkan vészjóslóan jajdul,
nagy fájdalma az ENYÉM, el hiába űzöm !!!
Le kell zárnom a múltat, s nem tekinteni vissza,
helyrehozni minden vétket a legkeményebb vizsga !!!


Nem csalhat meg a bizalom, hogy egyszer átölelhetlek,
s megcirógat minket a viszonzott érzelem!
Kétségek s gyilkos szenvedélyek többé nem gyötörnek,
de általad új tartalmat nyer az életem!
Nem mállik szét testem egy korhadt fa tövében,
s vigaszt sem keresek más szeretők ölében!


Megcsókolom arcod, mely üde, akár a hajnali harmat !
Egész biztosan tudom, hogy SZERETLEK, s csak TÉGED akarlak !!!

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

ŐSZI LEVÉL


Jaj úgy búsít ez a októberi táj,
meg az, mi szívemnek oly nagyon fáj.
Azon merengni mi már nincs,
jaj úgy hiányzik egy szőke tincs !

Egy furcsa lejtésű. És miért?
Meghalni kéne most valakiért.
Törik a fény, ezerfelé hullanak a levelek
és ÉN még mindig TÉGED kereslek !!!

A világosban, a sötétben, a homályban,
a tegnapban, a holnapban, a mában.
Néha így,,, néha így versel,
néha mosollyal, máskor lehajtott fejjel.


Úgy hiányzik lépted, arcod nevetésed minden !!!
Oly szomorú így rádöbbenni, hogy semmim nincsen !!!
Jaj ÉN nem merem nézni ahogy hull az ezer levél !!!
Jaj ÉN úgy félek, hogy ott hull az ENYÉM ,,,!

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

KÉNYEZTETŐ VALLOMÁS...



...azóta dalos napok között ébredek VELED.
Percek, pillanatok öröme könnyekre fakaszt,
HOZZÁD bújó hajnal ébreszt, lesi a szemed
s a LÉNYED fogva tartja bennem a kamaszt.

Már fölösleges a kérdés, hogy szeretsz-e, nem e?
Ígérő hallgatás ringat BENNÜNK éber csendet—
féltékenység kése nem vág szívbe, se lélekbe,
mert nem törhető szét az, ami végre egy lett !!!

Kényeztető vállam párnáján pihen fejed
—ötven év hiányát pótoljuk akkor—
a felfedezett kincs bő ajándék felé vezet:
szent az a perc, mikor kezed kettőzve átkarol !!!

Szívünkben már nem áll meg a dal és a zene,
érez az érinthető szív, a szem, amikor lát !!!
Föloldva új csókot lobbant a csók ereje—
szívütemre, BENNÜNK és VELÜNK táncol a világ…

Ne hidd, hogy valaha is magányos leszel,
hisz gondolatom mindig ott van VELED.
Odaül a TIED mellé csendesen,
félve simítja arcod szelíden,
kezébe veszi a kezed,
míg szükséged van rá NEKED !!!

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

HA BÁNATOS VAGY



Ha bánat dúlja lelkedet,
ha szíved zokogva ég,
ne mutasd azt senkinek,
nehogy csúfolva légy!!!!

Ne lásson át fátyladon
a kíváncsi tömeg..
Mosoly ragyogjon ajkadon,
ha vérzik is a szíved!!!

Szíved mely sosem válik kővé..
Legyen kedves,
mely sosem gyullad haragra.
És legyen érintésed olyan,
mely sohasem bántalmaz!!!!!

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX