A materialista világképet először olyan tudósok kérdőjelezték meg, akik vizsgálataik során rájöttek arra, hogy valami "nem stimmel" az egyetemesnek tartott fizikai törvényekkel. A rést a kvantumfizika forradalma ütötte a 20. század elején. A fény tulajdonságainak vizsgálata során kiderült, hogy a különböző módszerekkel végzett kísérletekben a fény egyszer hullám-, máskor pedig részecsketermészetűnek mutatkozik. Az új tudomány egyik alaptétele ennek nyomán az lett, hogy az anyag különböző körülmények között teljesen más természetet mutat.
Az idealista világegyetem újabb bizonyítéka bukkant fel akkor, amikor kiderült, hogy az anyag elemi tulajdonságai egyáltalán nem olyan stabilak, mint ahogyan az a Dalton-féle atomelméletben látszott. Bebizonyosodott az atomokról, hogy korántsem oszthatatlan építőelemek, hanem maguk is kisebb és még kisebb alkotórészekből állnak, ráadásul ezek az elemi részecskék a radioaktív bomlás során teljesen véletlenszerűen, kiszámíthatatlan módon távoznak az anyagból. A kiszámíthatatlanság következtében – amint azt Erwin Schrödinger osztrák kutató kimutatta – egy elemi részecskéről, elektronról lehetetlen megmondani, hogy pontosan hol van, és milyen tulajdonságokkal rendelkezik. A legtöbb, ami tudható róla, hogy adott valószínűséggel körülbelül merre található. Ez a Heisenberg-féle bizonytalansági elv az 1920-as években újabb széklábat rúgott ki a materialista világkép alól.
A tudósok nagy megdöbbenésére a kvantumfizika felfedezései azt sugallták, hogy elemi szinten a világmindenség idealista elvek alapján működik, vagyis az értelem befolyásolja az anyag működését.
A 20. századi fizika talán legnagyobb alakja, Albert Einstein szintén a newtoni világkép alapjait kérdőjelezte meg relativitáselméletével. A mechanikus felfogás szerint egy állandó erő hatására egy testben állandó sebességváltozás jön létre. Ez így is van a hétköznapi, mérhető, felfogható világban. Ám – amint Einstein azt kimutatta – a fénysebességhez közeli tartományban minél nagyobb a sebesség, az adott erő annál kisebb sebességnövekedést hoz létre. Mi történik akkor a közölt energia fennmaradó részével? A mozgó test tömegét növeli: az energia tömeggé, ha úgy tetszik, anyaggá válik. Egyik minőség a másikba alakul át.
Einstein bizonyította be azt is, hogy nem igaz az a modern állítás, miszerint a kepleri–kopernikuszi Nap-központú világkép megcáfolta volna a Szentírás Föld-központú felfogását. Ez ugyanis relatív, az emberi döntéstől függ: hogy honnan nézzük, hogy milyen koordinátarendszert választunk.
A tudósok arra számítanak, hogy a további vizsgálatokból olyan eredmények születnek, amelyek újraírhatják a természetről, a társadalomról vagy a bennünket körülvevő világ jövőjéről alkotott elképzeléseinket.
Einstein az oxfordi egyetemen egyszer év végi záró dolgozatot íratott fizikushallgatóival. Tanársegédje meglepetten jegyezte meg: "De professzor úr, hiszen tavaly is ugyanezeket a kérdéseket tette fel ugyanennek az évfolyamnak!" Einstein így válaszolt: "Tudom, fiam, de azóta már megváltoztak a válaszok."
A kvantumfizika elveivel egyértelműen cáfolni lehet a radikális materializmus állításait. A fizikusok forradalmi felfedezése szerint az emberi gondolat és megfigyelés hat a bennünket körülvevő anyagi valóságra. Azt lehetett volna várni, hogy ez sokkal nagyobb megrázkódtatást okoz majd a világban, hiszen a fizikában felborulni látszott – sőt, ma is annak látszik – a szigorú oksági összefüggések érvényessége. Niels Bohr, Nobel-díjas fizikus szerint a sokkhatás azért maradt el, mert az emberek nem értették meg, hogy miről van szó.
Dr. Emoto könyve nem csak segít ennek megértésében, hanem egy új tudományos felfedezést is képvisel, amely a világot már évek óta lázban tartja, s most végre a magyar olvasók is részletesen tájékozódhatnak róla.
A tudósok felfedezték, hogy a víz nem csak kémiailag igazolható anyagokat tartalmaz, hanem mindenféle egyéb információkat is, amelyekkel érintkezésbe kerül. A víznek olyan tartós az emlékezete, mint egy elefánté. Ez pedig azt jelenti, hogy képes mindenféle jellegű információt meghatározott frekvenciamintán tárolni, és ezt más rendszerekre – például az élő szervezetre – átvinni. Ezért olyan alapvető fontosságú, hogy milyen vizet iszunk: nemcsak lehetőleg káros anyagoktól mentesnek és ásványi anyagokban szegénynek kell lennie, hanem energetikailag pozitív rezgésűnek is, hiszen ezt a rezgést adja tovább nekünk. A legősibb információkat a tiszta, természetes ásványvíz hordozza.
A víz sokféle szempontból ellentmond a fizika törvényeinek. Más anyagokkal ellentétben nem úgy viselkedik, ahogyan viselkednie kellene, például –75 fok helyett (ahol molekulasúlya miatt kellene) csak +100 fokon forr fel, és 0 fokon fagy meg, holott a periódusos rendszer szerint–120 foknál kellene. A víz fagyáskor kitágul, és könnyebb lesz, ahelyett hogy szabályosan összehúzódna, és nehezebbé válna. Mindezeket a szabálytalanságokat a tudomány máig nem tudta megmagyarázni. Ugyanakkor éppen ezeknek a szabálytalanságoknak köszönhető, hogy élet létezik a Földön. Mert ha a víz úgy viselkedne, ahogyan tisztán logikai szempontból viselkednie kellene, akkor Földünk lakatlan, puszta sivatag volna, mindenfajta szerves élet nélkül.
Mindezeken túlmenően lenyűgöző a víz kristályformáló képessége is. Nincs a világon két teljesen egyforma hópehely, mindegyik egyedi, egyéni, de mindenképpen szabályos, hatszög alakú kristály. Úgy néz ki, mintha valamennyi vízcsepp önálló individuum volna, egyfajta személyiség megváltoztathatatlan karakterrel. Még ha egy hópelyhet fel is olvasztunk, majd újra megfagyasztunk, hajszálpontosan ugyanazt a mintát képezi, mint korábban. Ez tökéletesen meghökkentő, már csak azért is, mert felolvasztva vízcseppé válik, amely minden teketória nélkül összevegyül a többi vízcseppel.
Mindeddig csak a homeopátia bizonyítékaiból tudtuk, hogy a víz képes információt tárolni. Emoto azonban új módszerrel kezdte vizsgálni a víznek ezt a képességét. Egy új eszközt használ, a mágneses rezonanciaanalizáló (MRA) készüléket, amely láthatóvá teszi az emberi szem számára a vizsgált anyagokban rejlő energiákat. Eljárásának segítségével az anyagi és a nem anyagi jelenségek – gondolatok, szavak, zene, globális események – vízre gyakorolt hatása egyaránt megjeleníthető. Az elektronmikroszkóppal készített, lenyűgöző fotók a laikus számára is egyértelművé teszik, hogy a vízre valóban külső hatást lehet gyakorolni, aminek eredményeképpen az különféle szerkezeteket képez.
Az állatok és a növények akár 90, az emberi szervezet és Földünk 70 százalékban vízből áll. A csecsemőknél ez az arány a 80 százalékot is elérheti, ugyanakkor az idősebbeknél 60 százalékra csökkenhet. A folyadékhiány a felelős olyan civilizációs és időskori megbetegedésekért, mint például a reuma, az emésztési panaszok, a szív- és érrendszeri megbetegedések, de a ráncos bőr és az emlékezetvesztés is ugyanerre az okra vezethető vissza. Egy iráni orvos, Batmanghelidj szerint nem betegek vagyunk, hanem szomjasak. Ő maga kizárólag víz itatásával meggyógyított olyan bántalmakat, mint a gyomorfekély, az allergia, a hátfájás vagy a depresszió. A víznek azonban nem csak testi feladatai vannak, hanem gondolkodásunkért és érzéseinkért is felelős. Víz nélkül nem tudunk gondolkodni, mert agyunk több mint 90 százalékát alkotja a víz.
A víz tisztító tulajdonsága annak köszönhető, hogy nagyon készséges oldószer. A testben is feloldja a méreg- és salakanyagokat, és megszabadítja szöveteinket és szerveinket a maradványoktól. Ezért olyan fontos, hogy elegendő vizet igyunk. A víz lát el minden élőlényt nélkülözhetetlen energiával, és szállítja el a salakanyagokat. Úgy is mondhatnánk, hogy egyszerre "udvari szállító" és szemételhordó.
Nem csoda, hogy a vízben sokan – így Mózes, Keresztelő Szent János, Zarathusztra és Sebastian Kneipp – Isten teremtő erejét látták. A japán tudós, Masaru Emoto most azt bizonyította be, hogy a gondolatok, a zene és az ima vízre gyakorolt hatása láthatóvá tehető. A tudós munkája kezdete óta tudja, hogy a víz az élet forrása. Ha a víz elszennyeződik, megszűnik az élet, ezért meg kell akadályozni ezt a súlyos környezeti ártalmat.
Minden egyes gondolatnak megvan a maga frekvenciája, egy adott hullámhossz, pozitív vagy negatív, örömteli és építő, kellemetlen és romboló. Ezt a hullámhosszt a másik ember rezonanciaként vagy disszonanciaként érzékeli, kellemesként vagy zavaróként. Ha a gondolatok és a szavak ilyen erős teremtő-alakító erővel bírnak, ha minden láthatatlan frekvencia ilyen szembetűnő változásokat idéz elő, ahogyan Masaru Emoto igazolta, akkor természetszerűleg felmerül a kérdés: Milyen hatást gyakorol az ember a környezetére óvatlanul kiejtett szavaival? Milyen következményei lehetnek a médiából áradó rossz híreknek, erőszakról és tragédiákról szóló tudósításoknak? Már Szókratész arra tanította a tanítványait, hogy a hírek esetén tegyék fel a kérdést: "Jó-e ez a hír? Fontos-e? Segítő-e?".
Egy példázatában Jézus világosan érzékelteti a jelenkor összetett spirituális valóságát. A búza és a konkoly nem egyszerre és nem is egyetlen kéz által kerül a szántóföldbe, mégis – legalábbis egyelőre – szétválaszthatatlanok. A szolgák kérdésére, hogy kiirtsák-e a gyomot, a gazda így válaszol: "Hagyjátok, hogy együtt nőjön mind a kettő az aratásig." Ez a kép érzékletesen leírja a bűn következtében gyomtengerré vált világot, amelyben ugyanakkor jelen vannak búzakalászként a világosság fiai is. Ez a kettősség – Jézus próféciája szerint – a jelenlegi világkorszak végéig, az igazak és a gonoszt cselekvők szétválasztásáig tart.
A Biblia egyébként a káosz egyik okaként az emberi beszédet teszi felelőssé. Isten azt kérdi Jóbtól: "Ki az, aki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?"
Valamennyien ismerjük azt a lelkiállapotot, amikor levertek és kedvetlenek vagyunk, de kapunk egy jó hírt, és életkedvünk, energiánk azonnal visszatér. Ennek az a frekvencia az oka, amellyel a hír érkezett. A pozitív rezgések életigenlő információkat hordoznak, a disszonáns frekvenciák élettagadó rezgéseket.
Már csak ebből is világossá válik, mekkora jelentősége van a víznek, és mennyire létfontosságú a víz ezen a földön. Mindenki ismeri az olyan gyógyulásokról szóló híreket, amelyek zarándokhelyeken történtek. Ez nem mást jelent, mint hogy a víz itt harmonikus frekvenciákat hordoz. A lourdes-i víz sugárzó kristályai magukért beszélnek. Feltűnő, hogy a kristályok egy bizonyos alapminta nyomán rendeződnek el, de mégsem hasonlítanak egymáshoz – akárcsak az emberi arc vagy a hópehely, mindegyik egyedi. Vajon ki alkotta ezeket a kristályokat? Van, aki szerint Isten, mások szerint a természet. A hinduizmus szent könyveiben az áll, hogy a természet Isten látható ruhája. A mi feladatunk, hogy tisztán tartsuk, megbecsüljük, óvjuk és megismerjük a természetet és a vizet, hiszen önmagunkat ismerhetjük meg bennük:

"A vizet megérteni nem más, mint megérteni a világegyetemet, a természet csodáit és magát az életet."

Dr. Emoto megalapította Svájcban a Szubtilis Energiák Világintézetét, amely a finom szerkezetű energiák kutatását célozza, különös tekintettel a vízre. Ennek a munkának a kiterjesztése olyan eredményeket hozhat, amelyek az egész világ számára nagy jelentőségűek. Választ adhat például arra a kérdésre, hogy miként őrizhetjük meg az életet a környezetszennyeződéstől, és hogyan teremthetjük meg újra az elveszített harmóniát. Az egyesülethez bárki csatlakozhat, s már rengetegen meg is tették: híres tudósok, írók és művészek a világ különféle országaiból.

Válasz

MASARU EMOTO egészen rendkivüli ember, könyvei csodálatosak.
Ő egészen biztos egy kristály tiszta karakter, igazi spirituális mester!

Válasz