Többé nem zokog s nem bánkódik szívem,
Éjeim és napjaim feloldódnak Isten Fényében.
Az élet küzdelmei fölött lelkem
A Végtelenben szárnyaló tűzmadár.

Megismertem az Egyet és az Ő titkos Játékát,
Túljutottam a tudatlanság-álom tengerén.
Vele összhangban játszom és énekelek -
A Legfelsőbb Úr arany Szeme enyém.

Ittasan a Halhatatlanság mélységétől,
Az óriási tágasság gyökere és ágai vagyok.
Megismertem és megvalósítottam Formámat.
A Legfelsőbb és én egyek vagyunk, mindent túlélünk.

Az Isten-megvalósítás vagy sziddhi önfelfedezést jelent a szó legmagasabb értelmében. Az ember tudatosan felismeri egységét Istennel. Amíg a kereső tudatlanságban van, úgy érzi, hogy Isten valaki más, akinek végtelen hatalma van, míg ő, a kereső a leggyengébb ember a földön. De abban a pillanatban, hogy megvalósítja Istent, rájön, hogy ő és Isten teljesen egyek mind a belső, mind a külső életben. Az Isten-megvalósítás azt jelenti, hogy az ember azonosul saját abszolút legmagasabb Önmagával. Amikor az ember azonosulni tud saját legmagasabb Önmagával, és képes örökre abban a tudatban maradni, amikor tetszése szerint képes azt felfedni és kinyilvánítani, az az Isten-megvalósítás.

Olvastál könyveket Istenről, és hallottad, hogy Isten ott van mindenkiben. De tudatos életedben még nem ismerted fel Istent. Számodra mindez csak elméleti vizsgálódás. De ha valaki Isten-megvalósított, akkor tudatosan tudja, hogy mi Isten, hogy néz ki, mit akar! Amikor valaki eléri az Önmegvalósítást, megmarad Isten Tudatában, és szemtől-szembe beszél Istennel. Látja Istent a végesben és a végtelenben egyaránt; látja Istent mint személyest és mint személytelent. És az ő esetében ez nem szellemi hallucináció vagy képzelgés; ez közvetlen valóság. Ez a valóság hitelesebb, mint az, ahogy én most itt magam előtt látlak téged. Amikor egy emberi lénnyel beszélünk, mindig ott van a tudatlanság fátyla: sötétség, tökéletlenség, félreértés. De Isten és annak a belső lénye közt, aki Őt megvalósította, nem lehet tudatlanság-fátyol. Tehát ekkor az ember világosabban, meggyőzőbben, nyíltabban tud beszélni Istennel, mint egy emberi lénnyel.

Mint hétköznapi emberi lények úgy érezzük, hogy a végtelen Béke, a végtelen Fény, a végtelen Üdvösség és a végtelen isteni Erő mind puszta képzelődés. Kétely, félelem és negatív erők áldozatai vagyunk, amelyeket teljesen normálisnak és természetesnek érzünk. Nem tudunk tisztán szeretni semmit, még saját magunkat sem. A végesben élünk, veszekszünk és harcolunk, és nincs bennünk semmi olyan, mint Béke, Fény vagy Üdvösség. De azok, akik gyakorolják a meditációt, mélyen belülre merülnek, és látják, hogy igenis van valódi Béke, Fény és Üdvösség. Határtalan belső erőt kapnak, és látják, hogy a kétségnek és a félelemnek ellen lehet szegülni, és le lehet győzni őket. Amikor az Isten-megvalósítást elérjük, belső létezésünket elárasztja a Béke, a Harmónia, a Nyugalom és a Fény.

 Amikor arról beszélsz, hogy szemtől-szemben látjuk Istent, szerinted milyen Isten? Ő valamiféle lény?

Isten formával rendelkező és forma nélküli. Vannak tulajdonságai, és nincsenek tulajdonságai. Ha valaki Istent végtelen Fényként és Gyönyörként szeretné látni, akkor hozzá Isten Fény és Gyönyör formájában jön el. De ha rendkívül fénylő, ragyogó lényként akarja látni Istent, akkor Isten abban a formában jön el hozzá. Természetesen amikor azt mondom, hogy Isten egy ragyogó lény formáját ölti fel, azzal alábecsülöm a helyzetet. Ő nem csupán tündöklő, Ő olyan valami, amit emberi szavakkal nem tudok leírni.

Én magam mindkét módon láttam Istent – formával és forma nélkül. De amikor Istenről beszélek, úgy beszélek Róla, mint egy lényről, mert ez a megközelítés az emberi értelem számára könnyebben felfogható. Amikor azt mondjuk, hogy van egy forma, egy alak, az tetszik az embereknek. Egyébként Isten csak egy homályos fogalom marad. Ha azt mondom, hogy Isten Üdvösség, és a kereső még nem tapasztalta az Üdvösséget, akkor nem tud mit kezdeni ezzel a fogalommal. De ha azt mondom a keresőnek, hogy Isten olyan, mint egy személy, egy mindenható atya, aki képes megtenni ezt vagy azt, akkor azt fel tudja fogni és el tudja hinni.

Amikor egy emberi lény egy önmagánál hatalmasabb lényre gondol, azonnal emberi lényhez hasonlónak képzeli el. Isten fogalmát sokkal könnyebb a formán keresztül felfogni. De nem mondom azt, hogy nincs igazuk azoknak, akik Istent forma nélkül, mint végtelen Fényt, Gyönyört, Energiát vagy Tudatot akarják látni. Csak úgy érzem, hogy a másik módon könnyebb.

 Mi a különbség aközött, hogy látjuk Istent, és hogy megvalósítjuk Istent?

 Nagy különbség van aközött, hogy látjuk Istent, vagy megvalósítjuk Istent. Amikor Istent látjuk, úgy látjuk Őt, mint egy személyt, egy tárgyat vagy valami mást. De nem testesítjük Őt meg tudatosan és folyamatosan, és nem érezzük Őt teljesen a sajátunknak. Amikor látjuk Istent, az olyan, mint amikor egy fát látunk. Olyankor nem testesítjük meg tudatosan a fa-tudatot. És mivel nem testesítjük meg, nem tudjuk felfedni vagy kinyilvánítani. De amikor megvalósítunk valamit, akkor az életünk szerves részévé válik. Lehet, hogy látunk egy virágot, de csak akkor válunk igazán eggyé a virág tudatával, amikor megvalósítjuk a virágot.

Amikor csupán látunk valamit, nem tekinthetjük azt teljesen a sajátunknak, és ez a dolog sem tekinthet minket a sajátjának. A látás a fizikai síkon történik, míg a megvalósítás a belső síkon. A látás nem tartós, míg a megvalósítás velünk marad. Ha látunk valamit, a látvány eltarthat egy kis ideig, de amikor megvalósítunk valamit, ez a megvalósítás örök.

Az Isten-megvalósítás Isten-felfedezést jelent,
Az Isten-felfedezés pedig nem más,
Mint ősi Isten-gyökereink
Visszaszerzése.