HUNZA TÖRZSEK 

A tudomány mai ismeretei szerint csupánegyetlenegy embercsoport
mentes a ráktól.
Ez a teljes immunitást élvező kis közösség a hunza törzs Kasmír
északnyugati hegyvidékén, s tagjai híresen hosszú életűek.
Legfontosabb táplálékuk a kajszibarack.
Internetes oldalakon gyakran olvasható, hogy a hunza népcsoport
tagjait nem sújtják az úgynevezett civilizációs ártalmak:
szívbetegségek, vérnyomás problémák, daganatos megbetegedések.
A nőknél ismeretlen a klimax, a férfiak még 90 éves korukban is nemzőképesek.
 Kik azok a hunzák?
  A fehér hunokat, Attila hunjainak rokonait nevezik így. A mindössze
14 ezer főt számláló nép a Himalája hegyei között, zárt völgyekben él,
  melyeket csak igen magas hágókon át, nehezen lehet megközelíteni. A
Hunza-völgy Kína, Tadzsikföld és Pakisztán határán húzódik, ahova még
  nem jutott el a civilizáció romboló hatása. Több ezer éves földrajzi
elszigeteltségüknek köszönhetően a hunzák egészséges és természetes
  életszokásokat követnek.
  A pakisztáni-afgán-kínai határvidéken élő közösség szellemi
néprajzáról (például eddig nem ismert samanizáló szokásairól) könyvet
  is írt egy magyar szerző, Csáji László Koppány (Tündérek
kihalófélben - Hunoktól a  hunzakutokig).
  Csáji 2001-es kutatóútját megelőzően nyolc   évtizeddel egy
világszerte nagyra becsült brit sebész és orvos, dr. Robert McCarrison
ezt írta az
  amerikai orvosszövetség újságjának 1922.  január 7-i számában:
  "A hunzáknál nincs ismert rákos eset.
  Ennél a népnél hatalmas sárgabarack-ligetek vannak.
  A sárgabarackot a napon szárítják meg, és igen bőséges mennyiségben
fogyasztják.
  "Attila   hunjainak rokonai megtanulták értékelni és szerteágazóan
felhasználni egyetlen gyümölcsüket:
  édesítésre is aszalt kajszit használnak. McCarrisont Nagy-Britannia
kormánya nevezte ki a múlt század elején, a brit megszállás ideje
alatt,
  India  táplálkozásának megfigyelésére. A brit orvos főleg a Gilgit
zóna szokásait írta le Észak-India egyik tartományában,
Észak-Kasmírban.
  Híressé azonban az tette, hogy fölfedezett egy népet - a hunzákat -,
melynek nem voltak orvosaik és kórházaik, fiai mégis 100 éves
átlagéletkort
  értek el, tökéletes életerőben és jó egészségi állapotnak örvendve.
Hét évig tanulmányozta őket, s az akkori világ egyetlen népbetegségét
sem
  fedezte fel náluk.
  A 90-110 év közötti lakosok vizsgálata során kiderült, hogy
vérnyomásuk, koleszterinszintjük és szívműködésük normális.
  Életerejük titkát egyedül táplálkozási szokásaikban találta meg.
  A hunzák a zöldségeket és gyümölcsöket, gabonaféléket, a tejet és
tejtermékeket főzés nélkül fogyasztják, húst pedig csak igen ritkán
esznek.
  Egyáltalán nem használnak hántolt (fehér) rizst, cukrot és sót, a
szintetikus táplálékokról még csak nem is hallottak.
  A hunzák földjén, ahol a pénz fogalmát nem ismerték, egy ember
gazdagságát a birtokában lévő sárgabarackfák számán mérték le.
  Minden utazó említést tesz a hunzák hatalmas sárgabarack-ligeteiről.
  A nálunk is termő gyümölcsöt ők az év minden szakában fogyasztják,
amikor friss a termés, azt, de a magját nem dobják el, hanem a napon
  megszárítják, s elteszik télire. Naponta 30-50 barackmagot esznek
meg. Ebből préselnek olajat, amellyel sütnek-főznek, s még
kozmetikumként
  is használják. Asszonyaik arca a préselt barackmag-olajnak
köszönhetően még élemedett korban is ránctalan, bársonyos.
  A fehér hun nők egyik jellegzetessége - és büszkesége - a
ténylegesnél 15-20 évvel kevesebbnek látszó életkor.
  Dr. Allen E. Banik szemorvos is felkerekedett, s kutatóútjáról A
hunzák földje (Hunza Land - Whitehorn Publishing Co., 1960) címmel írt
  könyvet. Részletes beszámolókat ad benne a hunzák életmódjáról.
Feljegyezte, hogy a hunza felnőttek 50 gramm protein, 36 gramm növényi
  zsiradék és 354 gramm szénhidrát elfogyasztásával valamivel több,
mint 1900 kalóriát vesznek magukhoz naponta.
  (Az összehasonlítás kedvéért: egy átlag amerikai napi
energia-bevitele 3300 kalória, 100 gramm fehérje, 150 gramm zsír.)
  A kutatók megfigyelték azt is, hogy a hagyományos hunza étrend az
átlagos amerikai étrendnél kétszázszor több nitrilozidot tartalmaz.
  A gabonafélékben és a csonthájasok gyümölcsében is előforduló
nitrilozidok - dr. Ládi Szabolcs orvos meghatározásával - "olyan
  hatást fejtenek ki a szervezetben, hogy a daganatosan osztódó,
illetve már daganatossá átalakult sejteket szelektíven, belülről
úgymond
  megmérgezik és blokkolják a daganatsejtnek a további fejlődését".
  A hosszú életű fehér hunok ivóvize hegyi gleccserek olvadásából
keletkező patakokból származik.
  Ez a víz tele van a kőzetekből kioldott ásványi anyagokkal, szinte
fehér tőlük, ezért a hunzák a  hegyek tejének is nevezik.
  Az ásványi anyagokban dús vizet a növények is felveszik és a
leveleikben a felszínre hozzák. A hunzák sok ilyen növényt (hajdina,
köles,
  lucerna - olyan gabonafélék, amelyek B17 vitaminban rendkívül
gazdagok, akárcsak a sárgabarack magja) fogyasztanak. Az általuk
naponta
  elfogyasztott ásványi anyag mennyisége a százszorosa annak, amit a
nyugati civilizációkban javasolnak az orvosok.
  Hunza-föld, a magas hegyvidék nagyon nehéz megélhetést nyújt az itt élőknek.
  Hosszú életük titka tehát a munka, az örökös mozgás mellett a
mértékletes koszt, legfőképpen a sok ezer kajszibarack fa (benne az A
  vitamin). A száz esztendőt megélt hunza, aki ki van téve a hegyi
szélnek, a zord télnek és az égető napnak, a mi társadalmunkban
  hatvanasnak tűnne.
  A Földön élő hat leghosszabb életű népcsoport egyikének fiai, a
hunzák napi 7-10 órát töltenek a tűző napon. Bőrükön mégsem jelennek
meg
  káros elváltozások, mert - így egy magyar családorvos - "a
napsugárzás akkor lehet rákkeltő, ha az ásványi anyagok és vitaminok
hiányától
  legyengült szervezetet éri az ultraibolya sugárzás".