Hiranyapura a repülő város:

   A Mahabharata-ban találunk olyan repülő alkalmatosságokat, amelyek önellátó, lebegő városok, és a világűrben utaznak. Az egyik ilyen Hiranyapura, a repülő város. Ezt Arjuna látta a levegőben lebegni, amikor a mennyei régiókon repült át, miután nagy csatában legyőzte nivatakavaca-kat. Arjuna-t mennyei útján egy Malati nevű deva kísérte. Tőle érdeklődött a város felöl, mire Malati így felelt:

Volt egyszer egy daitya asszony, a neve Puloma, és egy nagy asuri, Kalaka. Ezer félisteni éven át igen komoly lemondásokat végeztek, majd önsanyargatásiak végén az önmagától létező isten felkínált nekik egy áldást. Azt kérték, áldja meg őket, hogy utódjuk keveset szenvedjen, királyok Indra-ja, és ne sebezhesse meg őt se isten, se raksasa, se kígyó. Ezt a csodálatos légbeli várost a maga pompájával, drágakövekkel megrakottan Brahma teremtette a kalakeya-k számára, ó, bharata-k legkiválóbbja. Bevehetetlen volt még a halhatatlanok, a yaksa-k, és a gandharva-k seregei, továbbá a kígyók, asura-k és raksasa-k számára is, tobzódott minden vágyban és erényben, s mentes volt a szomorúságtól és a betegségtől. A halhatatlanok elkerülik ezt a mennyei, égi várost, ó, hős, amelyet a pauloma-k és a kalakeya asura-k népesítenek be. E nagy város neve Hiranyapura, az Aranyváros.

   Itt a város lakóit, a pauloma-kat és a kalakeya-kat a deva-k két rebellis rokona, Puloma és Kalaka leszármazottjaiként azonosítják. A „kígyók” a naga-k nevű misztikus lények fajára vonatkozik, amelyek felvehetnek ember- vagy kígyóalakot. Az „önmagától létező isten” Brahma, aki az eredeti teremtője minden élőlénynek az anyagi univerzumon belül. Mivel Brahma eredete transzcendentális, és nincsenek anyagi szülei, azt mondják róla, hogy önmagától létező. A halhatatlanok a deva-k. Azért mondják, hogy halhatatlanok, mert a mi időszámításunk szerint millió és millió évig élnek. Mindazonáltal a Védák szerint az anyagi univerzumban élő megtestesült lényeknek véges az élettartamuk, és bizonyos idő után meg kell halniuk.

   Brahma felsőbbrendű képességeivel elrendezte a pauloma-k és kalakeya-k számára, hogy legyen egy repülő városuk, amely ellen nem tudnak sikeres támadást intézni az univerzum különböző nagy erejű lényeinek csoportjai, beleértve a deva-kat is. Mindazonáltal, hagyott egy kibúvót a deva-k számára: kijelentette, hogy az ember sikeresen meg tudja támadni a repülő várost. Arjuna félig ember, félig deva volt, lévén anyja földi asszony, apja pedig Indra a deva-k királya. Indra felfegyverezte Arjuna-t mennyei harci eszközökkel, annak érdekében, hogy legyőzze a deva-k ellenségeit, akik Brahma-tól olyan védelmező áldást kaptak, amelyek emberekre nem voltak érvényesek. Így aztán Arjuna úgy határozott, hogy Hiranyapura megtámadása hozzátartozik missziójához. Itt olvasható Arjuna beszámolója arról, mi történ kezdeti támadásakor:

Mikor megölték a daitya-k, ismét elfoglalták a várost, és danava varázslatuk segítségével felrepültek az égbe, a városba és mindenhova. Én megállítottam őket erős íjammal: elzártam az utat, s így még időben megakadályoztam a daitya-k közeledését. A kapott áldásuknak köszönhetően azonban daitya-k könnyen védelmük alatt tartották mennyei, isteni kisugárzású légi városukat, amely szabad akaratuk szerint mozgott, vándorolt. Lebukott föld alá, majd magasra szökött az égbe, átlósan haladt nagy sebességgel, vagy óceán mélyére merült. A rakéta az ember ura, s én sokféle rakétával támadtam meg az Amaravati-ra emlékeztető mozgó várost. Aztán egy nyílzáporral, amelyet isteni rakéták irányítottak, leigáztam mind a várost, mind a daitya-kat. Egy darab vastól megsebezve egyenes röppályájú nyilakat lőttem ki, s az asura város romban hevert a földön, ó, király. Az asura-kat meglepték villámgyors vas nyílvesszőim, ó, királyom, és az időtől sürgetve körbe-körbe futkostak. Malati gyorsan, mintegy bukórepülésben leereszkedett a földre isteni kisugárzású szekerünkön.

Az Arjuna és a daitya-k közötti csata egy bolygó felszínén (talán a Földön) kezdődött. A daitya-k, amikor Arjuna megszorongatta őket, fölszálltak a repülő városukkal. Érdemes megjegyezni, hogy a város föld alatt is, víz alatt is, valamint a levegőben és a világűrben is tudott közlekedni.

A deva-k légi gyülekezőhelyei:

   A Mahabharata szerint csakúgy, mint ahogy a daitya-knak vannak repülő városaik, mint amilyen Hiranyapura, a deva-knak is megvannak a maguk légi gyülekező csarnokaik, amelyek irányítói tevékenységük központjául szolgálnak. Itt áll egy-két példa, kezdve Indra vagy Sakra gyülekezőcsarnokával, aki a deva-k királya. Ebben a bekezdésben 1 mérföld a szanszkrit yojana megfelelője:

Sakra mennyei csodálatos termét, amelyet hőstetteivel nyert el, saját maga építette csillogó, ragyogó tűzzel. 100 mérföld széles és 150 hosszú e terem, a levegőben úszik, szabadon mozog, és 5 mérföld magas. Nincs öregség, szomorúság és fáradság, és nincsenek betegségek ebben a teremben, ahol, ó, Partha, az istenek ura ül Saci-val, hanem üdvös és csodálatos, telis tele szobákkal és ülőhelyekkel, s mennyei fák díszítik csodaszépen.

   A vimana leírásokban gyakran mondják, hogy a vimana-k igen fényesen csillognak vagy tüzesek. Yama csarnokának leírásában, amelyet a deva-k főépítésze, Visvakarma épített, szintén találunk néhány ilyen jellemzőt:

Ezt a világos csarnokot, amely szabadon mozoghat és soha nem tömött, Visvakarma építette, miután hosszú idők során felhalmozta a lemondás erejét, ó, Baratha. Olyan fényes, mintha tűzben állna saját sugárzásától. Járnak ide igen kemény lemondásokat végző, komoly fogadalmakat tett aszkéták, igaz szavúak, nyugodtak, visszavonult életet élők és sikeresek, akiket megtisztítanak szent cselekedeteik, s akik mindannyian sugárzó testtel rendelkeznek, és öltözetük makulátlanul tiszta. Csakúgy járnak ide kiváló szellemű gandharva-k, és az apsara-k vendégei, százával. Száz és százezer bölcs, törvénytisztelő látogatja testi formában a lények urát.

   A Yama-csarnok egyik érdekes jellemzője, hogy különböző típusú lények lakják. A Yama-csarnokban a gandharva-kon és az apsara-kon, a különböző aszkétákon kívül vannak yoga-testtel rendelkező siddha-k, és azok, akik meghitt társai Yama-nak, és az idő irányításával vannak megbízva. Az utóbbiak olyan funkcionáriusok, akik misztikus erőkkel rendelkeznek, és ez lehetővé teszi számukra, hogy irányítsák a lelkek vándorlásának folyamatát. Yama (Yamaraja), a halál védikus ura, aki felügyeli a lélekvándorlás folyamatát. Ehhez hasonló jelenségekkel napjainkban is találkozunk, amikor bizonyos idegen lények indukálni tudnak emberekben testen kívüli érzékelést, majd szabályozni tudják finomfizikai testüket. Ezzel a képességgel Yama társai is rendelkeznek.

   Egy másik érdekes momentum Yama csarnokával kapcsolatban az, hogy soha nem lesz túlzsúfolt, bárhány különböző lény lép be oda. Ez azt sugallja, hogy Yama-csarnokon belül a tér oly módon alakul át, amely meghaladja átlagos tapasztalatainkat.

   Bár igen hihetetlennek tűnik, vannak olyan – mahima-nak és anima-nak nevezett - védikus siddhi-k, melyek lehetővé teszik, hogy egy tárgy, jelentős mértékben táguljon vagy összezsugorodjon, miközben az arányait és belső struktúráját megtartja.

   Brahma gyülekezőcsarnoka újabb megdöbbentő példát szolgáltat a tér olyan transzformációjára, amelyek általános nézőpontból felfoghatatlannak tűnnek. Ebben az esetben Narada Muni, a nagy bölcs meglátogatta Brahma csarnokát, és úgy látta, nem tudja megfelelő módon leírni annak építészeti szerkezetét:

Ekkor az áldott és hatalmas Napisten elvitt engem Brahma hibátlan csarnokába, ahol nem ismernek fáradságot. Lehetetlen a maga valójában leírni, milyen is ez a csarnok, emberek ura, mert pillanatról pillanatra más a megjelenése. Leírhatatlan. Nem ismerem sem mértét, sem szerkezetét, Bharata, és sose láttam még előtte ilyen szépséget. A csarnok nagyon kényelmes, nem túl meleg, nem túl hideg. Ha valaki belép, nem érez éhséget, szomjúságot vagy fáradságot. Olyan, mintha sok színpompás és ragyogó különböző formából épült volna. Nincsenek tartópillérei, örökkévaló és nem ismeri a pusztulást. Önragyogó, fényesebb, mint a Hold, a Nap és a tűz, melyet lángok nyaldosnak. A mennyország tartógerendájánál úgy világít, mintha a Napot akarná megvilágítani. Benne ül az áldott úr, óh, királyom, a világok nagyapja, aki isteni mágiájával folyamatosan teremti a világot.

Ravana légi kastélya:

   A Ramayana című eposz érdekesen számol be a vimana-król. A Ramayana történetének magva az, hogy réges régen a Földön egy Lanka nevű országot elfoglaltak a raksasa-nak nevezett rosszindulatú lények. (Úgy tartják, Lanka egy sziget, ami most Sri Lanka néven ismert, bár ezt néhányan megkérdőjelezik.) Ravana, a raksasa-k királya Lanka-t egy erődvárosból irányította, és itt történt, hogy elrejtette Sita-t, az Úr Rama feleségét, miután elrabolta őt illuzórikus erővel. Ravana-nak szintén volt egy légi kastélya, amely szabadon repült a Ravana mentális parancsai szerint, és ezt a város Ravana katonai célokra használta.

   Az Úr Rama alkalmazott egy lényt, akinek a neve Hanuman volt, s aki egy intelligens nagytestű, majomszerű fajhoz tartozott. Az ő dolga volt, hogy Sita-t megtalálja, és hírt vigyen neki. Hanuman, bár primitív társadalomban született a Földön, mégis fia volt Vayu szélistennek, és így misztikus erővel bírt, amelyet felhasznált kutatása során. Amint Sita-t kereste, meglátta Ravana légi kastélyát, amely fővárosa fölött lebegett.

A szélisten hős fia látta a lakónegyed közepén a nagy légi kastély-játművet, melynek neve a Puspaka-vimana. Gyöngyök és gyémántok díszítették, és fonom aranyból készült művészi ablakai voltak.

Maga Visvakarma építette, és senki nem tudta romba dönteni vagy hatalmát elrabolni. Azzal a szándékkal épült, hogy felsőbbrendű legyen minden hasonló építménnyel szemben. Fent lebegett az atmoszférában mindenféle támasztél nélkül. Bárhol tudott közlekedni. Úgy állt ott az égen, mint egy mérföldkő a Nap útján…

Ez volt az önmegtartoztatással nyert nagy hősiesség végeredménye. A kastély bármilyen irányba tudott repülni. Igen szép szobák voltak benne, s minden szimmetrikus és egyéni volt rajta. A tulajdonos szándékainak megfelelően bárhova nagy sebességgel tudott eljutni, semmi nem tartóztathatta fel, még maga a szél sem.

Szép, művészien kimunkált bástyái voltak, s hegycsúcsokhoz hasonlítható kupolák és kisebb tornyok. Makulátlan tisztaságú volt, mint az őszi Hold. A légben élő, ragyogó fülönfüggőiktől fényes arcú raksasa-k nagy csoportja élt benne. Öröm volt ránézni, akár a tavaszra, s az akkor virágzásba borult virágokra. Nagyszámú legénységgel volt felszerelve a védelem céljából, kör alakú mély szemekkel, akik igen gyors mozgásra voltak képesek.

Hanuman, a szélisten fia, látott egy igen tágas szerkezetet a légi építmény közepén. Ez az épület fél yojana szélesés egy yojana hosszú volt, többszintes, és ott lakott a raksasa-k királya. Ezt a mennyei régióban lebegő Puspaka-vimana-t vagy légi kastély-járművet Visvakarma építette, igen vonzó formával, amely bárhova el tudott menni, s amely növelte az ott lakók vágyakozó természetét. Lemondásai erejével Kuvera (a mennyei főkincstárnok, a yaksa-k ura) szerezte Brahma-tól ezt a légi házat, amely teljes mértékben drágakövekkel volt kirakva, és csodájára járt a három világ összes lakója. Ravana, raksasa-k királya Kuvera leigázásával foglalta el.