Üdvözöllek kedves olvasó! Amália vagyok a Szíriusz-A nevű planétáról. Ebben az

alfejezetben szeretném leírni nektek nem csak az én, hanem még így általában a

szíriusziak és más Föderációbéli népek gondolatait is titeket illetően.

De előbb szeretném leírni az én gondolataimat. Különösen a magyarokat illetően,

mert hát én is az vagyok. Mint maga az író is az. Én egy 170 cm magas, szőke

hosszú hajú sötétkék szemű 191 éves fiatal leány vagyok. És nagyon szeretlek

mindegyikőtöket. Főképp ezt a népet és a nyelvemet beszélő embereket is. Nem csak

a Kárpátokban, hanem azon is túl mindegyikőtöket szeretem. Nagyon sok olyan

dolgot szeretnék nektek leírni, amivel rá akarok mutatni, hogy ti a problémáitokat

részlegesen ti teremtitek csupán azzal, hogy nemtörődömök és nagyon

figyelmetlenek vagytok. Ezt nem bántásból akarom mondani. A szívem szakad meg

értetek mindennap, amikor hallom tőletek a gondolataitokat, a szavaitokat és látom

a tetteiteket, hogy egymást, önmagatokat és még magát a Teremtőt is csak

szidjátok. Csodálkoztok, hogy ahogy ti nálatok mondják „Rátok jár a rúd.”. Nálunk

ilyenek azért nincsenek, mert felelősségteljes, kedvesen és szeretően nézzük és

csináljuk a dolgainkat. Egy másik mondás is van, amit mi is használunk veletek

együtt, hogyha valaki nálunk feleslegesen pepecsel más és más dolgokkal, hogy

jobbá akarja tenni meggondolatlanul a meglévőt, ami úgy jó, ahogy van. Ki, mint

vet, úgy arat.

Az író is még mielőtt erre a könyvnek a megírására adta a fejét. Ahogy ezt nálatok

szokás mondani. Rengeteg olyan dolgot csinált és tapasztalt ő is, hogy sokszor „Rá

járt a rúd”. De végül abbahagyta a nyafogást, az önsajnálkozást és megmutatta,

hogy azért a dolgok mégsem annyira szörnyűek, mint azt sokatok gondolja a

magánjellegű dolgaitokat illetően. A dolgaitokat miért úgy fogjátok fel, mint

mennyből jött csapások? Példának okáért, amikor elveszítitek a munkahelyeteket, a

gyereketek rossz jegyet hoz haza az iskolából, a számlákat ki kell fizetni, mit vegyél

fel nőként egy estélyre vagy férfiként lemaradsz az „életed” focimeccséről. Miért

kell ezeket a dolgaitokat felfogni úgy, mint valami veszteséget vagy vereséget? Ezek

a dolgok okkal történnek az életetekben. Ezt nem azért írom, hogy megijesszelek

kedves olvasó! De te is magad felelős vagy a te, a családod, az ismerőseid és a

világodat illetően. Hogy miket mondasz, gondolsz és teszel. Vannak nektek az olyan

dolgaitok. Amiket ti úgy hívtok, hogy média, politika, vallás, ruházkodás és még

számtalan dolog. Miért hagyjátok magatokat úgy vezényelni, mint valami báb?

Igen! Egy báb. Miért hagyjátok magatokat?

20 éve tevékenykedem a Galaktikus Föderáció kötelékében és a Földön is. És

nagyon kevés embert, akik között ott van az író is. Akik szeretnének segíteni

rajtatok, hogy nem szeretnék, ha bábok maradnátok. Ennek a csapat beteg

embernek a kezében. Ez a véleményem a vezetőitek nagy részét illetően és

punktum. Ide, amikor a Földre jöttem űrhajóval. Nagyon steril véleménnyel voltam

ti rólatok. Ez a steril vélemény nálam annyit jelentett akkoriban, hogy mennyi rossz

dolgon mentek át. Láttam is dolgokat a bolygótokon. És itt most nem a történelmi

dolgaitokat illetően alkottam véleményt, hanem a jelenlegieket illetően. Az a

véleményem most rólatok, hogy lusta, figyelmetlen, nemtörődöm, önsajnálkozó,

kifogásokat kereső, egymást nem tisztelők és nem szeretők vagytok. Az a kevés

ember, aki meg segíteni akar nektek és azok között van az író is. Őket meg

támadjátok, eltiporjátok és bezárjátok olyan helyekre, ahol agyontömitek őket

idegméreggel, amit ti „gyógyszernek” neveztek. Minden tiszteletem azon keveseké,

akik még akkor is segíteni akarnak rajtatok, amikor már ti a legtöbben még a

segítőkezet is ellökitek magatoktól. Csak, hogy engedjétek tovább azt, hogy bábok

legyetek. Ennyire élvezitek ezt? Ezt a horrort? Az én sziriuszi testvéreim és én is

azon vagyok, hogy kiszabadítsunk titeket, mert szeretünk titeket.

Vannak ennél sokkal keményebb dolgok, amihez mi is szoktunk és akarunk

segítséget nyújtani, de ti azt eldobjátok, mert azt gondoljátok arról, hogy

elérhetetlen, értelmetlen, alkalmatlan és egy baromság. Miért így gondolkoztok?

Naponta amikor még az előtt, hogy felvettem volna a kapcsolatot az íróval

telepatikusan és még Földi munkatársam révén. Nem hagyott nyugodni engem a

gondolat, hogy miért misztifikáltok, illetve reagáltok túl dolgokat.

Bocsánatot kérek a durva szavaimért. De ez rólatok a véleményem. Ugyan az Isteni

törvények rendelkeznek arról, hogy mit mondhatok és mit nem. De attól még, hogy

a Teremtő látja ezt az írást. Attól még akkor is úgy érzem, hogy jogom és

kötelességem ezzel szembesíteni benneteket. Szerintem ez még belefér.

Nem a Föderáció gondolkozik így rólatok, hanem csak én, vagyis Amália.

A Galaktikus Föderáció tagjai általában is úgy vélekednek rólatok, hogy ti szeretni

való, kedves, aranyos és tenni akaró emberek vagytok. Természetesen figyelembe

véve az életterveteket is. A Föderációban mindent tudunk rólatok. Még azt is mit

gondoltok, mit mondotok, mit tesztek az adott pillanatban. Ezt ne úgy vegyed

kedves olvasó, hogy mi vagyunk a nagy testvér vagy ilyen micsoda nevű szervezet,

akik csak megfigyelnek titeket. Mi a megfigyeléssel csak azt a célt szolgáljuk, hogy a

Teremtő és az angyali tanácsok számára gyűjtjük a bizonyítékokat. A jelenlegi

elitetekről is mindent tudunk. Ezért is mondta a parancsnokom Etra rájuk azt,

hogy félős, nyegle és buta emberek ők. Akik csak gyerekes dolgokkal foglalkoznak.

Természetesen nem lealacsonyító szándékból, hanem csak mert ez az, ami tény

róluk. Nem csak mi látunk titeket, hanem az összes földönkívüli űrhajó is titeket

pásztázz. Drága szeretni való testvéreim. Mi szeretünk benneteket. Ezért is

noszogatunk titeket addig a mértékig ameddig a törvények is engedik, hogy

elmehessünk, hogy ismerd fel, hogy te is egy teljesen szuverén, szeretni való,

felelősséggel, rendelkező lény vagy. Úgy, mint mi és nem akarjuk, hogy a

„pocsolyádban” tovább pancsolj. De, hát a szabad akarat is neked azért van, mert

használnod kéne és nem pedig lógatni, hogy „porosodjon”. A lét a szeretet és a

tudat fejlesztéséről és kiárasztásáról szól. Ezért is mi annak örülünk, ha valaki

fejlődik a maga módján. Sajnos ezt csak nagyon kevesen látják ezt be nálatok.

Pedig nem dátumokra meg hókusz pokuszokra kellene várnotok, hanem lépni.

Elismerni magadban, hogy a szeretet a megoldás mindenre. Elismerni azt is, hogy

felelős vagy önmagad, a közösséged és a világodért. Te is egy értékes és

pótolhatatlan lény vagy. Csak egy van belőled. Egy, aki pótolhatatlan. A Teremtő is

nem hiába sír miattatok, hogy mit csináltok egymással és saját magatokkal is.

Amikor ti is tudjátok, hogy az ő részei vagytok.

Mi nem téríteni vagyunk itt. Mi nem vallást akarunk itt csinálni, ami csak távol tart

titeket a saját és a Teremtő fényétől is. Mi mindannyian azt kérjük tőletek, hogy

szedjétek össze magatokat és mutassátok, meg mit tudtok. Itt a szívetek tudja, mit

kell tenni. Az összes embert, akit mi itt látunk a Földön. Egytől egyig tisztelünk,

hogy bevállalta azt, hogy a magasabb világok valamelyikéből lejjebb szállott és

képességeitől és emlékeitől megfosztva próbál és tud létezni. Ide a legkeményebb

térbe. Vagyis a 3-ik dimenzióba.

Mi így vélekedünk rólatok. Természetesen az egyéni vélemény is számít a mi

köreinkben. De így nagyvonalakban. Ez a véleményünk ti rólatok. Vannak dolgok,

amikben mi is egyetértünk és vannak dolgok, amikben nem. De ez így van rendjén.

Örülök, hogy leírhattam a gondolataimat és tolmácsolhattam egyszerre a sziriuszi

és nem-sziriuszi testvéreim gondolatait.

Selamat gajun! Selamat ja! Amália.

Szíriusziul: Legyetek egyet! Legyetek örömben.