Kezdetek − Minden jel szerint valamikor 1950-ben, a kb. 14 fényévre lévő Ummo bolygó lakosait szállító űrhajó landolt a Földön. 15 év óta éltek közöttünk felfedezetlenül, ezalatt létrehozták bázisukat, és akklimatizálódtak az itteni élethez, hogy aztán 1965-ben elkezdjék a kapcsolatfelvételt.

A listán szereplők többsége klubtagsággal is rendelkezett a Fernando Seams alapító-elnök vezette, Űrbarátok Társasága nevű közösségben. Az ummiták listáján e szervezet madridi csoportjának tagjai szerepeltek.

1965 elején az ummiták tehát felvették a kapcsolatot a listájukon szereplő madridi tagokkal, levélben vagy telefonon, megmagyarázták földi ittlétük okát. Egyike a néhány kapcsolattartónak aki nyíltan leírta az eseményeket Enrique Villagrassa mérnök, ő az első telefonhívást 1966. november 28-án kapta. A hívó fél földönkívüliként azonosította önmagát, folyékonyan és intelligensen beszélt, olyasféle hangon, mely egyaránt enyhén idegen akcentusú, és kissé gépies volt, jó két órán át beszélt. Mérnöki dolgokról értekeztek, az idegen nagyfokú tájékozottságot árult el. Néhány nappal később a megtárgyalt dolgokat levélben, dokumentumok formájában is megküldte.

Sajnos, néhányan az ummiták listáján szereplők közül felfedték érintettségüket. Így került nyilvánosságra, hogy a postai úton kapott levelek általában gépírással készültek, a papírok különleges jelekkel voltak ellátva. Nem tudni pontosan az ügy kipattanása után hány telefonhívás érkezett az ummitáktól, az sem, további személyekkel felvették-e a kapcsolatot. Csak azt tudjuk, hogy azok közül néhányan, akik különösen érdeklődtek a téma iránt, több dokumentumot kaptak.

Azonban van egy probléma, mely beárnyékolja a történteket, ez pedig az, hogy igazából alig történt komolyabb kivizsgálás az események pontos felderítése érdekében. Példának okáért, úgy tűnik senki sem készített átfogó, szisztematikus kísérletet annak a módszernek a kiderítésére, milyen szempontok szerint vettek fel embereket a listájukra az ummiták, illetve, miért pont őket. 

Az ummita űrhajó, jól látható rajta a tipikus jelzés.

1969-ben az ummiták egy jól ismert ufókutatóval, Antonio Riberával is kapcsolatba léptek, aki két évvel korábban már hallott a dologról, akkor, amikor bemutatták Villagrassa Rathernak. Különös módon, nem beszélt földönkívüli kapcsolatáról senkinek, egészen 1975-ig − nyolc évvel később annál, mint amikor először hallott az ummitákról, és hat évvel később, mint amikor először kapcsolatba lépett velük −, csak ekkor szólalt meg.

Az ummiták leírásából Ribera számára az derült ki, bolygójuk talán a Wolf 424 csillag körül kering. Bár meglehetősen nehéz volt számukra pontosan megadni az adatokat, révén teljesen más, a mienkével össze nem vethető, csillagászati mértékrendszerben dolgoznak.

Állításuk szerint 1948-ban véletlenségből furcsa rádiójeleket fogtak a 413.44 MHz-en, melyet nem sikerült megfejteniük. Kinyomozták forrását, majd kiderítették, az általuk ?Ooyagaa?, azaz a ?negyed hideg csillaga? bolygójáról bocsátották ki. A jel forrását később sikerült beazonosítani, így kiderült, egy norvég tudományos kutatóhajóról van szól. Az adás sugárzására 1934. február 5 és 7 között került sor, az Ummora való eljutása 14 évet vett igénybe. További nyomozások alátámasztották a hajó létezését, valamint az adás kisugárzását is a megjelölt időpontban.

Az ummiták számára meglepetést okozott az intelligens élet jelenléte ezen a bolygón, ezért elhatározták, kivizsgálják a dolgot. Két évvel később, 1950. márciusában, lencse alakú űrhajó landolt titokban La Javie kisváros mellett, az Alpokban, Franciaországban, vad és ritkán lakott területen, a céljaiknak tökéletesen megfelelően. A földet érést sikerült észrevétlenül végrehajtani. Hat személyt, négy férfit és két nőt hagytak a Földön. Átvettek egy közeli farmot, a tulajdonosokat kifizették, aztán kiástak maguknak egy földalatti rejtekhelyet, ez szolgált bázisukul. 

Az ummiták által előre megadott időpontban érkező repülő csészealjuk 1967-ben.

Amikor a történet nyilvánosságra jutott, a francia hatóságok hivatalos vizsgálatot rendeltek el az ügyben a kérdéses területen. Ismertek olyan beszámolók, melyek állítják, az idegenek szokatlan tevékenységeire bizonyítékok is kerültek elő.

A Földön töltött első néhány év során az ummitáknak nehézségeik adódtak az itteni feltételekhez való alkalmazkodáskor.

1967-ben felhívás látott napvilágot, miszerint egy ummo űrhajó fog leszállni Madrid külvárosában az év június 1-én. Számos madridi lakos kapott értesítést erről telefonon vagy levélben, illetve tudatták velük, az ummiták kis csoportja a Földön él. Az ummo űrhajó − elmondásuk szerint − felvesz majd néhány földlakót, és magával viszi az Ummora. Június 1-én este 8.20-kor az űrhajó valóban megjelent. Ugyanazt a jelet viselte magán, ami az ummiták levelei közül néhányon is szerepelt. Az űrhajót sikerült lefényképeznie egy ismeretlen szemtanúnak, és Antonio Pardonak is.

Az ummiták

Testük felépítése nagyon hasonlatos a miénkhez, azonban van néhány különbség. Az egyik jellemzőbb, hogy az ujjaik kifejezetten érzékenyek a fényre és egyéb sugárzásokra, ami miatt meglehetősen kényelmetlen volt számukra, például a liftkapcsolók és az elektromos kapcsolók használata. Sajnálatos módon, az ummitákról rendelkezésünkre álló információk meglehetősen szűkösek, csak általuk kiválogatott ismereteket bocsátottak rendelkezésünkre, ezek pedig csak foltokat képviselnek az egyetemes tudás terén. 

Következésképpen, amit igazából az ummitákról sikrült megtudnunk az alatt az 55 év alatt amióta a bolygónkon tartózkodnak az az, hogy hatalmas mennyiségű információt gyűjtöttek össze rólunk, valamint azt, hogy titkos bázist hoztak létre, önnmaguk védelmére. Természetesen semmi okuk nem volt rá, mihamarabb teljes egészében leleplezzék önmagukat, amikor meg is tették, akkor is inkább magánszemélyekkel vették fel a kapcsolatot, nem pedig kormányzatokkal, és természetesen nem szolgáltattak megcáfolhatatlan bizonyítékokkal sem beazonosíthatóságukról. Mindennek magyarázatát is megadták,: különösebben nincs konkrét céljuk ittlétükkel. 

Saját szavaikkal: „Néhányan egyfolytában azon vannak, bizonyítékot kell adnunk számotokra ittlétünkről. Ismételten elmondjuk, míg bele nem fársadtok e kijelentés újra és újra meghallgatásába, minket egyáltalán nem érdekel hiszitek-e nekünk vagy sem. Sokkal hatékonyabban tudunk tevékenykedni a háttérben, és közel sem vagyunk annyira naívak, hogy csak azért fedjük fel teljes nyitottsággal önmagunkat, hogy a ti elvárásaitoknak megfeleljünk.” Az általuk közölt ismeretek meglehetősen keveset tartalmaznak önnmagukról, bolygójukról, kultúrájukról. Habár a szűkös ismeretek egyértelműek, nem ellenőrizhetőek. 

Telepatikus kommunikáció

Legjellemzőbb különbség köztünk és az ummiták között serdülőkorban jelentkezik, náluk ekkor mindkét nemnél a hangszálak oly nagymértékű változáson esnek át, hogy innentől kezdve képtelenekké válnak a beszédre. A felnőttek ezért telepatikus úton kommunikálnak. A földre küldött csoport tagjait azon kevesek közül választották ki, akik valamilyen mutáció miatt, beszédképességüket nem vesztették el.

Másik, de kisebb különbség közöttünk az umminák egészen különlegesen fejlett illat-érzékelése, mely képességük oly rendkívüli, hogy saját művészeti ág alakult ki köréje. Megkomponált illatfelhőket eregetnek egymás felé alkalmas eszközökből. Sajnos ezek megtapasztalásából mi szinte semmit sem éreznénk.

Az ummiták állítása szerint fizikai tudásunk a világról meglehetősen szegényes, habár fizikusaink megkezdték a negyedik dimenzió vizsgálatát, ez az ismeretszint még mindig gyermekjátéknak számít az ummiták számára, akik mindennapi gyakorlat szintjén használnak tízdimenziós tereket, és már jó néhány további dimenzióról is tudomásuk van. Állítják, hogy fizikusaink kutatásai a mind újabb, és újabb szubatomi részecskék után, puszta illúzió.

Lényegében ezek a részecskék mindössze egyetlen alapvető részecske különböző megnyilvánulásai, és ezek az eltérő megnyilvánulások mindössze a vizsgálati körülményekből, és az alkalmazott energiavektoroktól függenek. Az ummo kéziratok minderről részletes információkat tartalmaznak, gondolatébresztő állításokat, ezek sajnos meglehetősen képtelenségnek hangzanak ahhoz, hogy tudósaink a saját hitvilágukat félretegyék az igazi világkép kialakítása érdekében. Vajon meddig még? Meddig táplálhatják a tudományt illúziók?

Példának okáért. Az ummiták rendelkeznek azzal a számunkra elképzelhetetlen tudással, ami által biztonsággal ki tudják használni a fizikai tér − számunkra teljesen ismeretlen − bizonyos tulajdonságait, felhasználván az energiasűrűsödési pontok, illetve a térzavarok energiaviszonyait, rendkívüli mértékben le tudják csökkenteni a térben ténylegesen végrehajtott utazásaik hosszát.

Az utolsó üzenet

1973-ban a Földön kialakult nukleáris fenyegetettség miatt az ummiták felszámolták ideiglenes lakhelyüket és elhagyták a Földet. 1980-ban a következő üzenetet küldték Dr. Antonio Riberának: 

„30 éve tanulmányozzuk tudományotokat, kultúrátokat, történelmeteket és civilizációtokat. Mindazt az információt, melyet a Földön összegyűjtöttünk egy titánium-kristály adathordozón magunkkal vittük. DEMONSTRÁLTUKszámotokra kultúránk és technológiánk parányi szeletét − ám az átadott információ szűkössége miatt az hatékonyan nem használható fel a mindennapi gyakorlatban. 

Mindezt azért tettük így, mert szomorúan kellett tapasztalnunk, hogy a tudományotokat elsősorban háborúskodásra, és önmagatok elpusztítására használjátok, mely folyamatosan az elsődleges célotok. Úgy viselkedtek mint a gyerekek, akik iszonyatos, és veszélyes játékokkal szórakoznak, melyek majd elpusztítanak benneteket. SEMMIT SEM TEHETÜNK! A kozmikus törvény kimondja, minden világnak a saját útját kell járnia, akár túlél, akár elpusztul. A második lehetőséget választottátok. 

Elpusztítjátok bolygótokat − megsemmisítitek a fajokat, szennyezitek a légkörötöket és a tengereiteket egészen addig, amíg ezek a folyamatok már visszafordíthatatlanokká válnak. Szomorúsággal, de tudomásul vesszük őrült döntésetek, és elfogadjuk, hogy a döntés csakis a tietek. Nem tudunk messzire a jövőtökbe látni, mert viselkedésetek teljességgel meg jósolhatatlan és vibrál, egyfajta paranoia-közeli állapotban. 

Mint kozmoszbéli idősebb testvéreitek teljes szívvel figyelemmel kísérjük megváltozásotokat. Ne pusztítsátok el csodálatos kék bolygótokat, e ritka adottságú légkörrel rendelkező világot, mely oly csodálatosan lebeg az űrben, és nyüzsög rajta az élet! A TI DÖNTÉSETEK.” 

Szerencsére azonban úgy tűnik meggondolták magukat, hiszen a jól ismert jelzést magukon viselő ummita űrhajók azóta is itt-ott feltűnnek bolygónk egén. Talán mégis van esélyünk a túlélésre?…

http://latogatok.hu/news.php?extend.2224.