Végjáték VII.

Empatikus és telepátikus képességeim néha zavarnak, máskor segít megértenem olyan összefüggéseket, és okokat, melyeket ezek nélkül talán soha nem látnék. Ihletett, meditatív állapotomban, hosszasan beszélgettem, egy magasrangú vezérrel, aki szószerint élet - halál ura, ezen a földön. Mikor leültünk egymással szemben, csak ennyit kérdeztem tőle : "Miért?" (az alábbi sorok felkavaróak lehetnek, ezért aki álmodozna tovább, az lapozzon másik oldalra, köszönöm) Kissé elgondolkodott, majd így kezdett beszélni hozzám... "Hm..... folyton ezek a miértek, és a soha nem szűnő kérdések. Olyanok vagytok, mint az óvodások, semmit sem értetek a körülöttetek zajló világból. Nincs tudásotok, se rálátásotok arra, mi folyik, és annak mi lehet az oka. Már nem is gondolkodtok, csak szaporodtok, zabáltok, és pusztítotok. Nézd, jónak lenni, a szeretetről és megbocsátásról papolni, folyton jót tenni a tömegek számára, rémunalmas. Semmi hasznunk belőle. Nem is gyakoroljuk. Megmondom én, kik, mik vagytok ti. Ti vagytok az én fajom, éléskamrái. Pont ugyanígy tartunk benneteket, mint ti a nyulakat, sertéseket, marhákat, amiket egy bizonyos idő után egyszerűen levágtok. Ti vajon tanúsítotok bármilyen sajnálatot ezek iránt a, szerencsétlen állatok iránt? Dehogy. Ugyanígy, mi se sajnálunk benneteket. Már csak azért sem, mert bennünk nincsenek jelen ezek az érzések. Táplálkozunk az érzéseitekből, véretekből, húsotokból. Rabszolgák és táplálék vagytok, semmi egyéb. Mostanra mi is több százezren vagyunk, de ti sokkal többen, így igazán jól élünk belőletek. Ugyanis annyira ostobák és vezethetőek vagytok, hogy mi kisebbség, azt teszünk veletek többséggel, amit csak akarunk.... Éreztem, hogy emelkedik a pulzusom, miközben ezeket hallom, rámeredtem erre a sátánfajzatra, szemeiben semmi érzelem, és csak ezt kérdeztem : "mióta csináljátok ezt?" Érzés nélküli nevetés mögül válaszolt : "több, mint 6 ezer éve!"... ..... hogy mi?... " - csuklottam el - 6 ezer év?!"... "Miért mit gondoltál, tegnap reggel jöttünk erre a bolygóra?!" - támadott le hirtelen kígyó szemeivel - ugyanmár!" Naivak, ostobák vagytok, mindent el lehet veletek hitetni, mert gyengék, érzelmileg instabilak vagytok! Hiszékenyek, kapzsik, és végtelenül egoisták! Az elmúlt 5-6 ezer év alatt több háborút is vívtunk veletek, de mindig győztünk! Többször is, csaknem kiirtottunk benneteket, de aztán mindig újra indítottuk a rendszert, mert muszáj volt leigázni újra és újra benneteket! ...... - de, de a történelmünk, és a tanulmányaink!" - fakadt ki belőlem önkéntelenül. " Történelem, tanulmányok?! " - harsant fel újra a démoni képviselő - nincs történelmetek! Minden gyökeret, információt, elvágtunk, eltüntettünk, meghamisítottuk!!! Történelmünk nekünk van, nektek semmitek nincs! Miért? - mert, ha ismered a múltad, felépíted a jövőd! Nektek nincs múltotok! A történelmeteket mi írtuk! Az oktatásban félrevezettünk benneteket, a doktoraitok mind azért dolgoznak, hogy még többet szenvedjetek! Nem ismertek valódi gyógymódokat, mert mi nem akarjuk! Minden világháborút mi rendeztünk, előre tudva a kimeneteleket, minden válságot és nehézséget megterveztünk számotokra! Minden kultúrális változást mi gerjesztettünk! A technológián keresztül, szép lassan, de biztosan leépítettük a tudati pozitivitást, empátiát, együttérzést, csapatszellemet, és minden olyan belső ösztönt, ami az egységre irányulna bennetek! A mesterséges intelligencia ellenetek dolgozik, de annyira vakok vagytok, hogy ezt sem látjátok! Mindent megmutattunk a filmjeinkben, mi vár rátok, semmit nem titkoltunk el! Az összes jelet, szimbólumot elétek toltuk, de olyan tompák vagytok, hogy semmit nem vettetek észre! Több ezer éve uralunk benneteket, és ez most sem fog változni! Az összes általatok bálványozott sztár is nekünk dolgozik, de ti ostobán imádjátok őket! Minden vezető pozícióban ott vagyunk, mi szabunk meg mindent, mit tehetsz, és mit nem! A tulajdonunk vagytok! Azt eszitek, isszátok, látjátok, amit mi akarunk! Kölykeiteket elraboljuk, vérüket megisszuk, kihasználjuk, és leöljük őket, épp úgy, mint ti az állatokat! Mit gondolsz hová tűnik az a sok százezer gyerek a bolygóról évről évre?! .... Ti sem vagytok mások, csupán primitív állatok..... " - fejezte be önelégülten. Azt éreztem, ahogy ott ültem, a következő pillanatban kitépem a szívét. Éktelen haragra gerjedtem, már azon gondolkodtam, mi legyen a következő támadó mozdulatom... mikor ismét megszólalt, kissé ironikus hangon : -" ez az! Engedd szabadjára a haragodat! Érzem, ahogy kitépnéd a szívem! Merülj el ebben az érzésben! Ezzel ugyanis engem táplálsz! Ez az én ideális rezgésem! Ezért tartunk benneteket állandó félelemben, bizonytalanságban, betegségben, depresszióban!... " Atya világ...." futott át agyamon, miféle szerzet ez? Honnan való? Ez nem lehet ember! " -" nem bizony - hallottam máris a fejemben - de közben felmerült egy kérdés is bennem : "hogy lehet ezeket legyőzni?"... "Hogy, hogy?... - hajolt felém a szörny - azzal, amiket már kiírtottunk belőletek: Szeretettel, összefogással, csapatjátékkal, céltudatossággal, nyitottsággal, szervezettséggel, tudati emelkedéssel...." - hangzott cinikusan, azzal a hangsúllyal, hogy: "semmi esélyed"... ..... muszáj volt lenyugodnom... - nincs esélyünk? - úgy gondolod? Néztem fel rá immár félelem nélkül - "akkor azt üzenem a fajtádnak, hogy készüljenek, mert nem sokára a pokolba küldünk benneteket, oda úgy is hazatértek."....... Árvai Attila ©2020-04-11