ATMA, BRAHMAN ÉS A TUDAT EVOLÚCIÓJA

   Sok találkozás során az ufonautákról azt állítják, hogy nem közlékenyek. Azonban vannak olyan találkozások, amikor az ufonauták bonyolult filozofikus beszélgetéseket folytatnak.  A lények által bemutatott filozófia általában egyező mintát követ, és radikálisan ellentmond a modern tudománynak.

   E filozófia az alábbiakban foglalható össze:

   Az egész univerzumban van élet, és számos formában és viselkedésben hozzánk hasonlító lény létezik. Őket nevezhetjük humanoidoknak. Mindannyian tudatosak, és ember által felismerhető érzelmekkel rendelkeznek. Általában jól fejlett fizikai képességekkel rendelkeznek.

   E lények, hozzánk hasonlóan, anyagi testbe zárt lelkek. Lélekként az egyik anyagi testből a másikba vándorolnak. A tudat fejlődésének van egy kozmikus evolúciós folyamata, amelynek során a lélek az anyagi testekben tapasztalt élmények hatására lelkileg fokozatosan fejlődhetnek.

   A lelki fejlődés magába foglalja a minden élő iránt érzett szeretetet, valamint a tudás, az intelligencia és az erő fejlődését. A lelki fejlődés magas fokán álló lények hatékonyan együtt dolgoznak az univerzális kormányzat szervezetének rendszerében. Velük szemben a földi ember olyan barbárnak tekinthető, akinek a lelki fejlődése visszamaradott.

   Az ismert, anyagi elemekből álló fizikai test mellett van egy úgynevezett finom test, amely a modern tudomány által nem ismert finomabb energiákból áll. Ezen kívül a létezésnek több síkja van, amelyek párhozamos vagy magasabb dimenziójú realitásokként létezhetnek. E síkokat humanoid lények lakják, és képesek egyik síkról a másikra utazni. Némelyik ilyen lény kontrollálhatja emberi lények fizikai vagy finom testét, és figyelemre méltó módon okozhatják e testek mozgását vagy transzformálódását (például egy emberi testet át tudnak vinni egy tömör falon).

   Az élő formák az univerzumban teremtési folyamat során jönnek létre. E folyamatot nem magyarázzák meg egyértelműen, de az alapvető gondolat az, hogy létezik egy egyetemes Teremtő, akitől az élőlények származnak. Ez megmagyarázza az emberszerű formák kialakulását az egész univerzumban, bár ez teljes mértékben elfogadhatatlan a darwini evolúciós elmélet szempontjából.

   Ez a filozófia panteisztikus. A Teremtő mindenhol jelen van, és mindenhol a természeten keresztül cselekszik. A Teremtőt gyakran személytelennek tartják, azt mondják, hogy szinte felfoghatatlan és megközelíthetetlen.

   A legfelső szinten a Teremtőt Egynek tekintik, mint végtelennek, öröknek, kettősségektől mentesnek, tehát Egynek, telve tudattal, szeretettel, fénnyel. Azt mondják, hogy a tudat evolúciója eljuttatja az egyént arra a pontra, hogy ezt az egységet megtapasztalja, vagy akár bele is tudjon hatolni.

   Röviden, ez az a filozófia, amely részben vagy egészben sok ufókkal kapcsolatos kommunikációból származik, beleértve azokat, amelyek közvetve vagy közvetlenül származik ufó-találkozásokból.

   Indiában ez a filozófia, miszerint az ember valamilyen személytelen abszolút valamibe merül bele, legfőképpen a buddhizmusban és az advaita vedanta filozófia rendszerben van jelen. Nyugaton sok ember ez utóbbit a hinduizmussal azonosítja, azonban Indiában az advaita vedanta és a buddhizmus szemben állnak az egy személyes Istenben való hit (monoteizmus) filozófiájával, aminek a neve vaisnava vedanta, amelyet olyan védikus szövegek mutatnak be, mint például a Bhagavata Purana. E filozófia szerint az Abszolút Igazság személyesen van jelen a természetben, és az advaita vedanta hívei körében elfogadott Egy, a Legfelsőbb Lény tökéletlen felfogása.

Lélekvándorlás és magasabb síkok:

   A gondolat, hogy más síkok és dimenziók is léteznek, meglehetősen szívszaggató módon merül fel egy művész és felesége élményében, akiket – elmondásuk szerint – egy kopasz, bizarr kék köpenyt viselő ember mentálisan becsalogatott egy ufóba. A művész elmondta, hogy vizsgálatot végeztek rajta, aminek során erőszakosan behatoltak az elméjébe, és így betekintést nyert a valóság magasabb dimenziójába:

Olyan volt, mintha elvennék az elmémet… Olyan volt, mintha sehogyan sem tudnám kontrollálni. Az agyam olyan volt, mint egy alagút, amelyen keresztül az elmém az övékéhez megy… Az elméink összekapcsolódtak. Olyan, mintegy cső vagy esetleg egy fény, mint egy szürke fény, vagy szürkésbarna fény, vagy barnásszürke. Olyan volt, mintha mindent kivettek volna a fejemből… Rémes hang volt, nem tudom, mi az. Csak egy szúró, nagyon magas hang. A fejemből jött. A fejem eltűnt… olyan volt, mintha látnám a gondolataimat. Minden lemeztelenedett a gondolataimban. Nekem is megvolt, de nekik is megvolt.

   Aztán visszatették a következő kiegészítéssel:

Több, mint amit bárki is tud. Több van az életben, több van a világban. Több van mindenben, mint amit bárki is tud. Több dimenzió… több, mint három dimenzió. Mindenhol, mindegyik együttműködik, minden együtt létezik. Vannak különböző dimenziók, amibe nem tudunk behatolni.

   Don Elkins, ufókutató számos olyan anyagot gyűjtött össze, ami állítólag más világokból származó lényektől ered. Elkins megfigyelte, hogy az összegyűjtött anyagok nagyon hasonló mintákat mutatnak, annak ellenére, hogy az élet minden területén foglalatoskodó, különböző egyedektől származik. Már közhelynek számít, ha lélekre, reinkarnációra vagy magasabb síkokra, dimenziókra hivatkoznak. Például, a Sut-Ko néven ismert egyik ilyen lény, állítólag az alábbi információt közölte:

A Fény tanítói ősidők óta eljöttek a Föld bolygóra, inkarnálódva más bolygókról és más rendszerekből, sőt más galaxisokból és olyan birodalmakból, amely a maguk számara a létezés nem fizikai vagy fensőbbrendű birodalma; és a fény nagy társaságai inkarnálódtak, és magukkal hozták az Igazság, a Szeretet és a Fény zászlaját.

   Ez tipikusan olyan magasabb lényekre hivatkozik, akik a szenvedő emberiség megsegítése céljából inkarnálódtak a Földön. Elkins egy másik kapcsolatteremtő állítását is idézi, amely a reinkarnációt úgy írja le, hogy az a földi emberekre vonatkozik:

Amint az élet magasabb síkjai felé haladunk, olyan testekben fogunk inkarnálódni, amelyek éterikusabbak annál, mint amit most használunk, csakúgy, mint a múltban, amikor olyan testeket használtunk, amelyek sokkal durvábbak, fizikaiabbak voltak a mostaniaknál.

   Fordítsuk figyelmünket most egy személyes találkozás felé. Egy déli baptista pap Puerto Ricóban elmondta, hogy többször találkozott az Orion csillagkép közelében található Koshnak nevű bolygóról származó humanoid lényekkel. E lények küllemükben a szürkékhez hasonlítottak. Dinnye alakú, kifejezéstelen arcuk, vékony szájuk, fejletlen orruk és fülük, és pupilla nélküli, nagy szemeik vannak, amelyek zölden ragyognak, és azt mondják róluk, hogy nagyon leköti a figyelmet.

   Mindazonáltal, ellentétben a szürkékkel való találkozásokkal, ez egy klasszikus találkozási eset volt. A lények igen barátságosan viselkedtek a férfival. Az egyikük, akinek a neve Ohneshto, elvitte a papot egy utazásra repülőgépükön, megmutatta a Földön a tenger alatti bázisaikat, és telepatikusan sokat vitatkoztak filozofikus témákról, továbbá a világűrről és az emberi élet értelméről. Itt is találunk magasabb dimenziókra való hivatkozást:

Azt mondta, hogy a hetedik, nyolcadik dimenzióban utaznak, amelyek a földi emberek által ismeretlenek, és a létezés tizenhárom dimenzióját ismerik. Ohneshto rámutatott a Bibliánkban található, az ufókra vonatkozó hivatkozásokra. Elmondta, hogy átlagos élettartamuk 800 vagy 1000 év a mi időszámításunk szerint… Elmagyarázta, hogy az életet örökké tudják folytatni a testnek mindössze egy sejtjében. Ohneshto elmondta, amennyire ők ki tudták számítani, a Föld tengelye négyszer cserélődött fel, és ez minden húsz-huszonötödik évszázadban előfordul.

   Egy másik, hasonló eset alkalmával a szemtanú elmondta, amikor önkéntesen meglátogatta a lények egyik hajóját, azok elmondták neki, hogy „ők más dimenzióból, más világból érkezett lények, de nem istenek, és nem is akarják, hogy istenekként kezeljék őket.”

A Brahman megvalósítás:

   Indiában létezik egy híres filozofikus iskola, az advaita vedanta, amelynek tanítása szerint az a végső cél, hogy az egyén egója bekerüljön az egy Brahman-ba. Ez az iskola a védikus tanításokat követi, ezért azt mondja, hogy a lakott birodalmaknak van egy mennyei hierarchiája, és e birodalmak között a lelkek fizikai és szellemi formában vándorolhatnak. Továbbá azt is mondja, a megértés felsőbb szintjén minden ilyen birodalom illuzórikus, és semmi nem létezik, csak az egy tudat, vagy Brahman. Így a végső megértést azt jelenti, hogy azonosak leszünk a Brahman-nal.

   Ez a filozófia igen hasonlít az ateisztikus sankhya filozófiához. Itt a mahat-tattva, avagy az anyag utolsó szubsztrátuma szolgál a végső okként. De az utolsó szubsztrátum nem olyan holt anyag, amit mi ismerünk, hanem a mahat-tattva a teljes tudatosság, tudat, mert ennek egy része mindenkiben képviselve van intelligencia révén. Ezért a mahat-tattva koncepciójában hasonlít a Brahman-hoz.

   A két filozófia főként hangsúlyában tér el egymástól. Az ateisztikus sankhya filozófia azok számára vonzó, akik haladást akarnak elérni a materiális életben úgy, hogy közben az univerzális törvénnyel harmonizálnak. Ezzel szemben az advaita vedanta filozófia olyanok számára vonzó, akik el akarják vetni a materiális életet, és bele akarnak merülni az Abszolútba. Például, a Pleiádok-béliek célja az, hogy fejlett materiális éltet éljenek a kozmikus törvények betartásával, míg Ra – állítólag egy telepatikusan összekötött lények komplexuma, akik valaha a Vénuszon éltek, és momoteisztikus gondolatokat közvetítettek Ikhnaton fáraónak az ókori Egyiptomban – célja a végső egység elérése. (Most azonban Ra elsődleges érdeke az, hogy egyesüljön az Eggyel, és másoknak is megtanítsa ezt a lehetőséget. Ezért Ra azt mondta: „Nem tudjuk megmondani, hogy mi van az egyesített énünk feloldása mögött, mert még mindig azok akarunk lenni, ami ott van, és még mindig mi vagyunk Ra. Ezért az utunk előre halad.”)

   Az indiai filozófia azonban többet jelent, mint pusztán ateisztikus sankhya és az advaita vedanta iskolák. A vaisnava-filozófia szerint a Brahman a Legfelsőbb Úr transzcendentális testének ragyogása, és ez formálja a spirituális világ atmoszféráját. A Brahman megértése egyszerűen a magasabb lelki tapasztalat kezdőpontja, azonban, ezt a végső célnak tekintő gondolat akadályozza a lelki fejlődést.

   A fő védikus irodalmi szöveg egyike, a Bhagavata Purana bemutatja a személyes monoteizmus vaisnava-filozófiáját. E szövegből való a következő részlet, amely leírja Arjuna és Krsna útját a Brahman-ba és azon túl:

A Sudarsana korongot követve a szekér túljutott a sötétségen és elérte a végtelen lelki fényt, a mindent átható brahmajyoti-t. Arjuna-nak az erős fénytől megfájdultak a szemei, ezért becsukta őket. A ragyogó fényből egy erősen hullámzó, csillogó víztömeghez értek. Az óceánban Arjuna egy csodálatos helyet látott, amely fényesebb volt, mint bármi, amit eddig látott. A hely szépségét fokozták a gyémántokkal díszített oszlopok ezrei. E helyen volt egy nagy, tiszteletet ébresztő kígyó, a sokezer fejű Ananta Sesa. Szemei ragyogóbbak voltak az ezernyi fejét ékesítő, drágakövekkel ékesített koronákénál is. Hasonlított a fehér Kailasa hegyre, nyakai és nyelvei sötétkékek voltak. Arjuna ekkor meglátta a mindent átható és mindenhol jelenlevő Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Maha-Visnu-t, aki az Ananta Sesa formálta kígyóágyon feküdt. Bőrének kékes színe az esőfelhőére emlékeztetett, gyönyörű sárga virágfűzért viselt, az arcán örökké szépséges mosoly ragyogott, elragadó szemei pedig a lótuszvirág szirmaihoz hasonlítottak. Nagyon hosszú karjai a térdéig értek, koronái és fülbevalói fényében haja minden irányból ragyogott. Nyakát a Kaustubha gyémánt díszítette, mellkasán pedig a Srivatsa jele tündökölt. Sunanda-val és Nanda-val az élen jelen voltak a Legfelsőbb Úr szolgái is, cakra-ja és más fegyverei személyes formájukban, valamint az Őt örökké követő energiái Pusti, Sri, Kirti és Aja, és velük együtt minden más misztikus erő.

   Itt a brahmajyoti szó a Brahman-ragyogást jelenti. Az Aja nevű hatalom a materiális teremtés energiája. A megértés az, hogy ez a színhely teljes mértékben a materiális birodalom mögött helyezkedik el.

   Ha a brahmajyoti egyszerűen a magasabb lelki régió atmoszférája, akkor ahogy Ra körülírta, van valami az egyesített én felfogása mögött. A vaisnava-filozófia szerint, amint feloldódott a materiális én köteléke, a lélek kiszabadul, és szabadon mozog tisztán lelki szinten.

   Mivel a lélek a Legfelsőbb Lénytől ered, természetes szeretetteljes kapcsolat van a lélek és a Legfelsőbb között. Ez a természetes szeretet elhomályosodik, amikor a lélek az anyagias tudat állapotába kerül. Mikor a lélek eléri a Brahman-t, akkor elér egy semleges állapotot, és természetes szerető tendenciája a szeretet tárgya nélkül nyilvánul meg. De tovább lépve a semleges állapotból, ez a szeretet a transzcendentális Legfelsőbb Úrnak végzett szolgálat formájában fejeződik ki. Könyörület formájában pedig az anyagi kötelékben lévő lelkek felé fejeződik ki, akik mindannyian részei az Úrnak, de teljes mértékben elfelejtették ezt.

   Orfeo Angelucci - aki a kaliforniai Burbankben található Lockheed légitársaságnál dolgozott szerelőként – szintén beszámolt a Brahman-élményről, amelyet akkor tapasztalt, amikor egy ufó fedélzetén tartózkodott. Angelucci élménye pozitív és spirituális jellegű volt, de szavait sok ufológus hamisítványnak tartja. Általában az élvezetes és önmegvalósítást adó élményeket kevésbé tartják hihetőnek, mint a kellemetlen és zavaró élményekről szóló beszámolókat.

   Angelucci elmondta, hogy 1952. július 23.-án betegnek érezte magát és otthon maradt, nem ment dolgozni. Ezen az estén magányosan sétált a Los Angeles-folyó partján, és különös bizsergést érzett, valamint a tudata elhomályosulását. Hirtelen egy fényes, ködös, jégkunyhó alakú tárgyat látott maga előtt, amelynek mérete lassan növekedett. Egy ajtó vezetett a tárgy kivilágított belsejébe. Mikor a férfi belépett, egy kb. 18 láb átmérőjű, csillogó gyöngyházfalú teremben találta magát. Egy átlátszó anyagból készült, összecsukható széket látott maga előtt, és úgy érezte, hogy le kell ülnie rá. Ekkor az ajtó bezárult, de úgy, hogy a nyomát nem lehetett felfedezni, a tárgy pedig kiutazott a külső űrbe.

   Röviddel később a szoba falán megnyílt egy ablak, és Orfeo Angelucci kb. 1000 mérföld messziről látta a Földet. Egy hang kezdett beszélni hozzá, elmesélte neki a földi materialista emberek sajnálatos helyzetét, és utasította a férfit, hogy meséljen az embereknek a valódi lelki természetükről. A hang ezt mondta: „A Földön minden személy rendelkezik egy lelki, vagy ismeretlen önmagával, amely transzcendentálja az anyagi világot és a tudatot, és végtelenségig az idő dimenzióján kívül, lelki tökéletességben, a felsőlélek egységében marad.”

   Miután Angelucci meghallgatta e tanításokat, a következő élményt tapasztalta:

A jármű kupolájából egy vakító, fehér fény jött, abba a pillanatban úgy éreztem elveszítem az eszméletemet. Minden ragyogó, fehér fénnyé változott, úgy tűnt túl vagyok az Időn és Téren, és tudatában voltam a fénynek, a FÉNYNEK. A Földön az életem minden egyes eseménye kristálytisztává vált számomra – és korábbi földi életeim emlékei visszatértek…

Azt gondoltam, haldoklom. Más földi életek során már átéltem a halált. Ez halál! De most a KEZDET ÉS VÉG NÉLKÜLI ÖRÖKKÉVALÓSÁGBAN vagyok. Ezután minden lassan a sugárzó fénybe, békességbe és leírhatatlan szépségbe olvadt. A halandóság minden hamisságától mentesen sodródtam a boldogság időtlen tengerében.

   Mikor Angelucci visszatért megszokott tudatállapotához, látta, ahogy a tárgy visszatér a Földre. Hazatérésekor emlékezett egy égető érzésre, amit a szíve alatt érzett, amikor még a járművön volt. Látta, hogy ott megjelölték őt valamilyen piros ponttal, és a pont körül egy nagyobb kb. egy 25 centesnek megfelelő méretű piros kör volt. Ez volt az egyetlen kézzel fogható bizonyíték annak igazolására, hogy ez az élmény valóban megtörtént.