A vízerekről

Már az ókori falfestményeken-, fametszeteken is feltűntek a "vesszős" emberek. Tehát már akkor is tudtak a korabeli radiesztéták a különféle geobiológiai eredetű sugárzások létezéséről. "Napjainkban" - az 1932-es évben -, dr. Henrich, elismert német fizikus bejelentette, hogy sikerült műszerrel bemérnie (jó lenne tudni, hogyan is működött e műszer!) a vízerek sugárzását. Ugyanő volt, aki 1978-ban egérkísérletekkel (kontrollcsoportot használva) egyértelműen bebizonyította a vízerek sugárzásának egészségre káros hatásait.

Dobler Pál heilbronni professzor 1934-ben külön közleményben jelentette be, hogy sikerült lefényképeznie a vízerek sugárzását. Ugyanebben az évben Beichl ezredesnek is sikerült - igaz egy másfajta technikával - fényképfelvételt készítenie e káros sugárzásról.

1948-ban dr. Hernádi Gyula egy párizsi orvos-kongresszuson bejelentette, hogy egy saját magán végzett kísérlet eredményeként megállapítható, hogy a vízerek az egészségre igen káros sugárzást bocsátanak ki. Nála a káros hatások kb. hat hét múltával jelentkeztek, majd semleges zónába átfeküdve kb. egy hónap multával szűntek meg. Tehát még visszafordítható volt állapotának károsodása.

Dr. Cody francia orvos tízezer(!) rákban elhunyt páciens otthoni fekhelyén végzett műszeres vizsgálatsorozat után megállapította, hogy az elhunytak csaknem 100%-a vízér sugárzásában feküdt. Feltételezhető, hogy (az az egy-két ezrelék) aki a vizsgálat szerint otthonában nem az ingerzónában feküdt, nagy valószínűséggel a munkahelyén szerezhette halálát okozó rákos daganatait.

Napjainkban, Ausztriában dr. Hochenegg, dr. Nothnagel és dr. Sauerbruch - ugyanannak a klinikának a sebészei - előírják az operált betegeknek, hogy ágyukat radiesztézával kiméretett sugárzásmentes helyre helyezzék, különben nem számíthatnak az elvárt ütemű gyógyulásra.

Tudomásunk szerint a vízerek káros hatásukat az emberi fül számára a még nem hallható (infra) tartományban, a 4-7 Hz közötti frekvencián fejtik ki. Ez a még nem hallható, de az élőlények által tudat alatt érzékelhető sugárzás, embereknél elsősorban az agyat veszi célba, és ott fejti ki káros tevékenységét. Az agyat stimulálva idegrendszeri károsodásokat, személyiségzavarokat, valamint a hormonháztartás és az immunrendszer kibillentésével rákos daganatokat okozhatnak a test bármely pontján. Természetesen az első jelek a káros sugárzásnak kitett testrészeken jelentkeznek.

A vízér sugárzása hatással van az összes élő szervezetre, így a körülöttünk élő összes növényre, valamint az állatokra is. Pl. a barackfa soha nem ereszt gyökeret vízér fölött. Illetve nagyon hamar kipusztul, ha ilyen helyre ültetik.
Azt is megfigyelték, hogy a villám soha sem csap olyan fába, vagy épületbe, amin gólya fészkel (a gólya kerüli a vízeres helyeket), legyen az akármilyen magányos is. Ugyanis az utólagos mérések szerint a villám minden esetben csak a vízerek keresztezési pontjában csap le. És teljesen mindegy, hogy ez a pont egy ház, vagy egy fa gyökérzete alatt található-e.

Ebből is következik, hogy vannak olyan növények és állatok, amik, és akik a vízeres helyeket szeretik. Pl. a macska kimondottan vízéren, illetve a Hartmann-háló csomópontjában szeret tartózkodni (sugárzásmentes helyen képes megbetegedni), a kutya viszont pont ellenkezőleg; a sugárzásmentes helyeket kedveli. Ugyan úgy, ahogyan a sertések és a tehenek is teszik, illetve tennék, ha tehetnék. Elgondolkodtató az a régi mondás is mely szerint: "oda építsd a házad, ahová a gólya a fészkét rakja, vizet pedig ott keress, ahol a szarka neveli fiókáit!"

Széles körben ismert tény, hogy a méhek (mint a rovarok általában) szívesen tartózkodnak a vízér sugárzási zónájában. Ezt a tényt szeretnék kihasználni a méhészek is, csak több esetben melléfognak. Ugyanis Ők úgy gondolják - szükséges megjegyeznünk, hogy tévesen -, hogy ahol patak, illetve valamilyen folyó található, az vízeres környék. És ebből a téves következtetésből kiindulva, ide telepítik kaptáraikat. Ez egyáltalán nem igaz! Nem szabad összetéveszteni a vízfolyást, a vízérrel. Így okoskodva nem is számíthatnak kiemelkedő hozamnövekedésre. Ellenben, ha megfelelő szakembert bíznak meg, és az Ő általa bemért területre telepítik a kaptárakat, bizton számíthatnak jelentős, akár dupla mennyiségű hozamnövekedésre is.

Még az élő szervezetek egyes egyedeire a vízerek sugárzása egyértelműen káros, a hullákra konzerváló hatással van. A Farkasréti temető alkalmazottai több esetben is találtak a lejárt (30 éven túli) sírhelyen mumifikálódott holttesteket. A mérések szerint e múmifikálódott holtestek mindegyike vízerek keresztezési pontja fölött volt eltemetve. E keresztezési pontok a legtöbb esetben nem is azonos szinten (mélységben) található vízerek keresztezési pontjai voltak.
De a következő idézet is bizonyító erővel bír: "Impozáns, gót szépségén kívül kriptájának különös "varázserejéről" is nevezetes a brémai dóm. Az évszázadok óta ide eltemetett egyházi méltóságok földi porhüvelyén mintha nem fogna az idő: ép, felismerhetően embermúltú testek sorakoznak a hideg kőpadló alatt."

A fentiek ismeretében nyugodt lelkiismerettel megkockáztatnánk azt a kijelentést, hogy véleményünk és ismereteink szerint; MINDEN daganatos betegség kialakulásánál jelentős- lehet, hogy kizárólagos szerepet játszhat a vízér káros sugárzása. Annál is inkább valljuk ezt, mivel - a tapasztalatok szerint - a legtöbb daganatos beteg a kórházi "gyógyuló" tendencia után otthonába hazatérve, hihetetlen gyorsasággal kerül rosszabb, mondhatni kritikus állapotba. Mitől e gyors leépülés?
Véleményünk szerint attól, hogy ismét visszakerült arra a "vízeres" helyre, ahol a daganatait eredendően megszerezte. Tehát gyógyulása érdekében a fekhelyét vízérmentes helyen kellene elhelyeznie, de esetleg  a káros sugárzások semlegesítését is.
Azért e kitüntetett figyelem a fekhelyek pontos elhelyezkedése iránt, mivel az éjszakai órákban kb. háromszorosára emelkedik a vízerek káros sugárzása, és az emberek általában fekhelyeiken töltik éjszakáik nagyobb részét.