Az egyetemes Gnózisban: „A gyomor-plexuskör képessé teszi a tanulót a szent eledelek és a tudattűz új, tápláló alkotóelemeinek a vérpályába való bevezetésére. A plexuskörök együttműködése és a vesékre gyakorolt hatása kiüríti azokat a hulladékanyagokat és megkövesítő erőket, amelyeket a dialektikus ember kétségtelenül felvesz a vérébe, s melyek a hírhedt glutén (sikér) képződéséért felelősek…
Ha a gyomor-plexuskör helyesen dolgozik, akkor az életenergiát célszerűen lehet elosztani és használni. Elejét lehet venni a kimerülésnek és a túl sok energia elhasználásának.”

Válasz

A szív egy ritmikusan lüktető központ, mely a test valamennyi sejtjével kapcsolatban áll. Christian Morgenstern, költő, ezt a felismerést egyetlen tömör mondatban foglalta össze: „A vér: Nap.” Csisevszki kutatása során két területet hoz kapcsolatba egymással: a Napot és az ember keringési rendszerét. Elképzelése szerint a Nap nem egy gömb alakú égitest, hanem inkább egy üres tér, mely magába foglalja az összes földi életfolyamatot. Ennek az üres térnek a központjában folytonos energiakitörések zajlanak. A napplazma erőteljes energiahullámokban árad ki a bolygóközi térbe, hogy azután küldetését teljesítvén ismét visszatérjen a Nap szívébe. A szív tehát valóban az ember Napja. A Napban hatalmas energiaviharok tombolnak, melyeket tűzviharok formájában láthatunk. Ugyanezek a jelenségek lezajlanak az emberi szívben is. Vagy talán nem indulati, érzelmi és hangulati viharok kitörésének központja-e gyakorta a szív?
A Nap azonban nem pusztán látható égitest, amelynek sugárzása mérhető, hanem egyúttal szellemi nap is, amely Vulkánként ismeretes. Ebben az erőteljes testben is van egy életterület, mely azonban nem a szellemi nap kerületén, hanem a középpontjában található. Ez a szellemi nap minden élőt körülölel, így az emberi szívet is, melyben benne nyugszik saját gyújtópontja. Ahogyan a látható életet a látható Nap sugárzása táplálja, úgy a szívben lévő magot, szellematomot a Vulkánuszból származó szellemi erő élteti. Miként a Vulkán a szellemi világ szellemi szíve, éppúgy a szellemszikra a szellemi ember szíve.
Legfelsőbb nézetét tekintve a tudat hordozója a szív. A tudat legmagasabb, legősibb formájában negatív, azaz befogadó tevékenység. A tudat tágabbá és tisztábbá válik, ha semleges, nyitott és befogadó. A tudatnak benső sajátsága, hogy önmagát ki akarja terjeszteni, ugyanakkor rendelkezik egy gyújtóponttal, mely az öntudat. A tudat e két pólus között, saját középpontja és az önmaga kiterjesztése utáni vágy között lüktet.
A szív tehát nem elszigetelt szerv, ellenkezőleg: az egész testet áthatja. A tudatról is elmondhatnánk, hogy a testet teljes egészében áthatja, hiszen a test minden egyes sejtje tartalmaz valamennyit az egész szervezet tudatából. Az élet és a tudat székhelye azonban mégiscsak a szív: a magzatban ez kel életre legelőször, az eltávozó emberben pedig ez hal meg utoljára.

Válasz

A Nap naprendszerünk energiaközpontja, a fény, a meleg és az élet forrása. Ezért gyakran hasonlítják a szívhez is. Korunk amerikai napfizikusa, Eugene Parker és az orosz Alexander Csisevszki, sok korábbi tudóshoz hasonlóan arra a következtetésre jutott, hogy a Nap az a csillag, amelyben benne élünk. A naptevékenység ritmusa és a földi folyamatok ritmusa közötti kapcsolatok kutatása egy új világképhez vezetett. Mi itt a Földön távoli csillagként fényes korongnak látjuk a Napot. Hol van azonban a Nap határa? Talán a látható korong pereménél? A Nap egy ritmikusan lüktető energiaközpont, a meleg és a fény sugárzó forrása. Sugarai a naprendszer végéig érnek, és behatolnak minden testbe, mely ezen a rendszeren belül található. Ily módon tehát benne élünk a Napban.

Válasz