A spirituális szerelem különleges és ritka dolog. Kevesen tapasztalják meg, pedig mindenkinek létezik valahol a lelki társa, akire rá kellene találnia.

A tökéletes kapcsolat

A spiritualitás életünk legfontosabb része, vagy annak kéne lennie, hiszen nemcsak test, de lélek is vagyunk. Sokan a szerelemben tapasztalják meg először azt az élményt, amely túlmutat az evilági lét határain.

Nem a szárnyalásra, a testet-lelket elborító forró érzésre gondolunk itt – hanem arra a tökéletes, transzcendens egyesülésre, amelyet, ha szerencsénk van, életünkben egyszer megtapasztalunk. Ez a tapasztalás többféle szinten létrejöhet, és egyértelmű jelei vannak. Íme, a kapcsolat spiritualitásának öt kritériuma:

1. Mi már találkoztunk

A „déja vu” érzésénél jóval többről van szó, amikor spirituális társunkkal először találkozunk, és belénk hasít a gondolat: mi valahol, valamikor már találkoztunk, nekünk közünk volt egymáshoz. Mintha már évezredek óta ismernénk egymást, s „előző életeinkben” is szoros kötelék fűzött volna bennünket egymáshoz. A másik minden gesztusa, megnyilvánulása édesen ismerős, úgy érezzük, nem megtaláltuk egymást, hanem újra rátaláltunk társunkra.

Úgy tűnik, mintha mindent, ami most történik kettőnk közt és ami majd történni fog, már réges rég tudnánk, és most csak fellebben a fátyol szemünk előtt. Mintha az első találkozásnál már többéves együttéléssel a hátunk mögött néznénk egymás szemébe.

2. Közös szemléletmód

A kapcsolat nem az „ellentétek vonzzák egymást” szabálya szerint jön létre – a spirituális szerelemben általában inkább a hasonló személyiségek találkozása jellemző. Akár azért, mert az előző életek során egymáshoz csiszolódtunk, akár azért, mert eleve egy lélekcsoport jellemzőivel születtünk, de a világ legtöbb dolgáról hasonlóan gondolkodunk.

Sokszor történik meg, hogy egy adott társaságban csak mi ketten gondoljuk másképp a dolgokat – ilyenkor egymásra villan a szemünk, és tudjuk, közös a vélemény, közös a hozzáállás, amit rajtunk kívül senki nem ért.

3. A hűség nem kérdéses

Ne szépítsük a dolgot, a hűség bizony önfegyelem kérdése: meg kell nyirbálnunk eredendő vágyainkat annak érdekében, hogy társunknak ne okozzunk fájdalmat. A hűség nem ösztönből és természetesen létrejövő viselkedésmód, hanem civilizációs, tudatos törekvés, amelyért bizony meg kell dolgoznunk.

Kivéve a spirituális kapcsolatot – ott ugyanis egyszerűen azért vagyunk hűségesek, mert eredendően nem is tudnánk mások lenni. A nő számára az összes többi férfi nemtelen, úgy tekint rájuk, akár bátyjaira. A monogámiára kevésbé hajlamos férfinek sem kell megtartóztatnia önmagát – egész egyszerűen nem vágyik másik nőre, kedvesén kívül az összes többi nő: ember, és nem is tudja őket másként nézni.

4. Meredek ívű lelki fejlődés

A spirituális kapcsolatokra jellemző a másik mellett lehetővé váló lelki fejlődés. Közös élmény az egymáshoz való transzcendens kapcsolódás, amely egészen új utakat nyit meg előttünk. Mivel mindketten tudjuk, hogy valami magasabb erő köt össze bennünket, és közös múltunk nem csupán a jelenlegi földi létre korlátozódik, a transzcendens világba vetett hitünk erősödik, és magától értetődővé válik.

Kedvesünkkel való beszélgetéseinkben témáink túlmutatnak a hétköznapi szinten, szó esik Istenről, öröklétről, az élet céljáról és értelméről. És mindegyik témában olyan dolgokkal gazdagodunk a másik által, amelyek a legjobban elősegítik fejlődésünket. Társunk mellett jobb emberré, érettebbé és bölcsebbé válunk.

5. A lélek orgazmusa

Van a szerelem nélküli szex, a szerelmes szex és a spirituális szex. A sorrend, pedig emelkedő sorrend: amekkora különbség van egy egyéjszakás kaland és a legelső szerelmes szeretkezés között, akkora különbség van a szerelmezés és a spirituális együttlét között. A spiritualitással átitatott szexuális együttlét a lélek orgazmusát is hozza.

Elmondani igazából nem lehet, mit él át ilyenkor a szeretkező pár: egész lelkük kapcsolódik össze, olyan erővel és olyan tökéletes fedéssel, amelynek egyetlen testi orgazmus se ér a nyomába. A keletiek egész vallást szentelnek ennek a fajta együttlétnek: a tantra technikájával még teljesebbé, még könnyebben és okosabban járható úttá teszik a spirituális együttlétet.

Nem véletlen, hogy a tantrikus szexben a férfinél nem következik be magömlés: a szexualitás célja itt nem a testi kielégülés – és hogy a férfiak minden további nélkül le tudnak mondani a testi orgazmusról, mutatja, hogy valamit mégiscsak tud az a tantra…

Ha ezt az öt jellemzőt megleled saját kapcsolatodban, biztos lehetsz benne, hogy spirituális kötődésről van szó – és abban is, hogy végleg megtaláltad a boldogságodat, hiszen azt a két embert, akiket magasabb erők kötnek össze, semmi nem választhatja el egymástól életük végéig, és még azon is túl.”

Forrás:Angyalszárny