Mivel a nyugati elme nem elégszik meg belsõ tapasztalással, ahhoz, hogy elhiggye, tényleg történnek változások a meditációban, orvosok és pszichológusok sereg foglalkozott és foglalkozik a kutatásukkal. Ime néhány életteni és pszichológai eredmény:

A meditatív állapotban számos élettani funkció változást mutat. Nõ a bõrellenállás, lassul a légzés, csökken az oxigénfelhasználás. Lassul a pulzus, sõt egyes jógik dokumentált eseteiben a pulzus és a légzés hosszabb idõre kimutathatatlanná válik. Ilyenkor nincs légzõmozgás (errõl is fel lehet ismerni a mély meditációban lévõ embert), gyakorlatilag elegendõ a nyugvó tüdõk (és a bõr!) felszinén játszódó gázcsere. A légzés idõnként még kezdõ meditálóknál is spontán szüneteket mutat, fõleg ezekben a periódusokban jelentezik az EEG-n erõs frontális alfa tevékenység, elõször nagy amplitudójú théta lökésekkel, az agyféltekék egyre javuló szinkronja mellett. Késõbb egyre több théta, majd delta hullám jelentkezik. A külvilág érzékelése ekkor már teljesen szünetel, de ez abban különbözik a patológiás állapottól, például a kómától, hogy bármikor tudatosan visszaállitható. Az igazság az, hogy a mûszeres méréseire oly büszke nyugati tudománynak fogalma sincs arról, mi történik ilyenkor a pszichében, hol jár a meditáló tudata és egyáltalán mi tartja életben a testet? A keleti történetekben nem ritkán évekig megszakitás nélkül meditációban ülõ jógikról olvasunk. Erre csak az lehet a válasz, hogy olyan energiák, amelyek az éber tudatállapotban nincsanek jelen.

 A biokémiai vizsgálatok a csökkent anyagcsere, csökkent szimpatikus tevékenység számos jellemzõjét mutatják, de ezek sem azonosak a patológiásan csökkent anyagcsere jellegzetességével. A máj és vese vérkeringésében kb. 30%-os csökkenést találtak, viszont 70-75% javulást az agyban és a harántcsíkolt izmokban. Javul a teljes szervezet önregulációja és regenerációja, ami hosszabb távon az öregedés erõteljes lassulását okozza. Ezért hallunk olyan fantasztikus életkorokról a keletieknél.  A rendszeresen meditáló személyeknél  megfigyelhetõ a kreativitás, intelligencia, mentális és fizikai teljesítõképesség, megfigyelõ- és koncentrálóképesség és  memóriakapacitás növekedése. Diákok iskolai teljesítménye nõ, szenvedélybetegeknél csökken a drogfüggõség. Bár a meditáció nem specifikus gyógymódja egyetlen betegségnek sem, számos esetben javulás figyelhetõ meg pl: asztma, allergia, migrén, diabetes, depresszió, fóbiák, dadogás, alvászavar, evési kényszer stb., de még daganatos betegeknek is erõsen ajánja minden szalkember. A meditáló személyek szociális képességei is javulnak, sõt több kísérlet eredménye szerint ahol számosan és sokat meditálnak, az egész környék bûnözési mutatói javulnak. (Akkor is, ha ez nem ezt a határozott célt elképzelõ és projektáló imagináció, pl.  agykontrollal!) Néhány ellenjavallat ismert csak pl.: epilepszia, fokozott görcskészség, skizofrénia és más pszichózisok.

Néhány, valamilyen meditációt tanító szervezet szponzorált már hasonló eredményeket produkáló klinikai vizsgálatokat. Közleményeikben az szerepel, hogy mindezek csakis az ő módszerükkel érhetőek el. Ez nyilvánvaló túlzás, „csúsztatás”. Valószínűleg vannak kisebb különbségek a mért eredmények között, de alapvetően sokkal több a közös hatás.

A buvársajtó másfél évszázada közöl szenzációs híreket meditáló szerzetesekről, jógikról, fakírokról. Ők azok, akik képesek leállítani akár a szívműködésüket (?). légzésüket, érzéketlenek a fájdalomra, sebeik pillanatok alatt gyógyulnak, képesek eltűnni, vagy a levegőbe emelkedni. A közelmúltban egy buddhista tanító tréfás kedvében olyan diagnosztikai „eredményeket” produkált, amelyek teljesen összezavarták az orvoscsoportot, egy másik idős tanító pedig évekig élt, sőt utazott, tanított, beavatásokat adott olyan szívbetegséggel, ami egy átlagos embernél már rég halált okozott volna. És még sorolhatnánk a nagy gyakorlatú meditálókkal, vagy közelükben tapasztalható parajelenségeket. Mindezek nem voltak ismeretlenek a nyugati világban sem. Szentek csodái között mindez ugyanúgy előfordul, de ide tartozik a stigmatizáció (Jézus sebeinek megjelenése a hívő testén) is.

Sokan azért kezdenek meditálni, hogy különleges képességeket nyerjenek, amelyekkel mások csodálatát, vagy önmaguk nagyobb elismerését, értékelését tudnák elérni. Általában nem járnak sikerrel. Ahogyan Patanjali, a nagy jógi tanította, ezek a különleges képességek szükségszerűen megjelennek a haladás bizonyos fokain, de valójában csak „melléktermékek”. Nem szabad őket célnak tekinteni, erőltetett fejlesztésük pedig  kifejezezzen ártalmas.

Élmények és káprázatok

A folyamatos tevékenységhez szokott nyugati ember nehezen szán időt a tétlenségnek tűnő meditációra. Ha mégis, akkor sem könnyen mond le az eredményesség, siker kényszeréről, igy szeretné, ha meditációja “eredményes” lenne. Pedig itt nincsenek azonnali visszajelzések, az eredmények is később és máshol jelentkeznek, ami pedig azonnal jelentkezik, az nem eredmény. Sokan megdöbbenten fogadják, ha egy (igazi) tanitó egyáltalán nem kiváncsi a meditáció közben átélt élményekre, vagy egyszerűen annyit mond: jó. De ha nem láttál volna semmit, az is ugyanilyen jó lenne. A hinayana (Sattipattana Sutta) egyértelműen megfogalmazza, hogy a spontán jelentkező viziók, képzetek nem a haladás jelei, tudatositsuk, majd ejtsük el őket! A zen gyakorló még szidást is kap értük, az egyik buddhista tanitó pedig úgy mondja, ilyenkor nem meditálunk, hanem Disneyland-eket épitünk magunknak. Ez igy egyfajta spirituális és érzelmi önkielégités, mert bár igaz, hogy a meditációban bármi megtörténhet, de nem nekünk kell megcsinálni vagy kiprovokálni. Meg kell tanulni különválasztani, ami magától jön, spontán élmény, attól, amit magunk imaginálunk hozzá.

      Bizony nehéz ezt elfogadni annak, aki úgy tanulta, ezek az “élmények” a fejlődést jelzik és annál jobb, minél magasztosabb viziói vannak, és elhitte, hogy meditációjában személyesen neki jelenik meg Isten, Jézus és más magasztos lények. Ekkor mondják a buddhisták: “Ha Buddha jön veled szemben az úton, öld meg!” Mert ha transzcendencia nem mint belső lényegünk jelentkezik, az nem más, mint illúzió, hallucináció, projekció. A legtovább a transzperszonális pszichológia megy, szerintük egyértelműen komoly spirituális válságot és nem ritkán pszichózist jeleznek az ilyen élmények, vagy amikor valaki úgy érzi, folyamatosan “kapja fentről a tanitásokat”. Az ilyen élményekre törekvő meditáció sajnos mellőzi a meditáció minden előnyét és egyértelműen pszichopatogén, romboló és betegitő hatású! Még az egyértelműen pozitivnak értékelt fényélmények is elgondolkodtatóak. Az isteni lényeg ugyanis még fény formájában sem látható, ugyanis túl van a fényen. A fény ugyanis a transzcendens valóság legelső tükröződése az anyagvilágban. A kabbalában a legfelső (Keter) szint szine ezért a fekete, és a mély meditációban a csendet nem fény, hanem teljes üresség kiséri, amelyet talán puha, meleg, mindent betöltő békességként és boldogságként lehet leirni. A fényt, Lucifer, a bukott angyal hozza, de ott van az asztrális túlvilág hamis fénye, az asztrálfény is.

      Meditálni mindenki tudna, ha nem félne a belső ürességtől és el tudná engedni a gondolatok csapongását. (Ez az előbb említett néhány sajátos technikával könnyen elérhető.) Spontán élik át a meditáció pillanatait a játszó gyerekek, a természeti népek, a falusi kispadon az öregek, és valamennyien, mikor például egy szép látványban elmerülve teljesen megfeledkezünk magunkról. Ön-feledtség szavunk is az Ego-nélküliséget jelenti.  A meditációt nem kell akarni, egyszerüen hagyni kell és csendben maradni. Amikor bármit is akarunk, az már nem meditáció. Lehet segítségül hívni kezdetben zenét és tárgyakat, azután ezek se kellenek. Lehet meditálni úgy is, hogy kezdők számára a test ellazítását relaxációs gyakorlatokkal kezdjük. A meditáció egyszemélyes dolog, magánügy, még akkor is, ha csoportban történik. Aki helyesen meditál, nem éli bele magát hamis illúziókba, nem járkál utána megszentült ábrázattal a világban, ugyanúgy éli napi életét, mint bárki más, mégis minden megváltozik benne és körülötte. Bár lehet, hogy a meditáció klasszikus módszerei és technikái a gyors sikert igérő New Age technikák mellett lassúnak és unalmasnak tűnnek, évezredek tapasztalatai  azt bizonyítják, hogy mégis inkább így érdemes csinálni.