A LÉT ÉS A LÉTEZÉS

Legyen az akár a legradikálisabban gondolkodó elme is, már bizonyára szakított időt arra, hogy el-elmélkedjen az emberiség egyeduralkodó voltán. Nem valószínű, hogy akárki is arra a végső következtetésre jutott volna, hogy az ember maga a "piramis" csúcsa, s ekképpen nem áll felette semmi és senki. Főleg miután látható, hogy az emberi faj mekkora pusztítást képes saját magában és környezetében végezni. Ebből az is következik, hogy az embert nem lehet magára hagyni, mert előbb-utóbb kivégzi közvetlen környezetét és ez által önmagát is. Belátható, hogy kell lennie egy emberek felett álló intelligenciának, mely megteremtette, biztosítja, és felügyeli a rendet, mivel az ugye elképzelhetetlen, hogy e rend csak úgy magától, spontán és véletlenszerűen jött volna létre. Mint tudjuk, a véletlen csak káoszt teremthet. Mivel e rend már évezredek óta igen jól működik, az eredetnek intelligensnek kellett lennie. E teremtő intelligenciát ki-ki saját meggyőződése szerint nevezheti Istennek, Teremtőnek, esetleg más néven is illetheti, de az bizonyos, hogy léte nem lehet kétséges.

Az univerzumot is e intelligencia által létrehozott törvények, illetve törvényszerűségek irányítják. Aki képes alkalmazkodni az univerzum legalapvetőbb törvényeihez, az sokkal dinamikusabban haladhat előre fejlődése - sokszor nem könnyű - útján. Tapasztalhatjuk (médiák), hogy a nyugati kultúrákban az emberek legfőképpen a HIT hiánya, valamint Istenről alkotott téves elképzelésük miatt, saját magukról is hiányos ismeretekkel rendelkeznek. Isten valójában nem egy személy, hanem maga az egyetemleges Energia! Ez az egyetemleges energia végtelen számú megjelenési formát ölthet. Istenről alkotott öreg, szakállas képünk, mindössze Teremtőnk egy lehetséges megnyilvánulási formája a végtelen sok közül. Ő az, ami már leképezhetetlen. Ő az, aki egyszerűen VAN és nem lett semmiből. Az első és utolsó láncszem, Ő az alfa, és Ő az ómega.

Amikor létezésünkről kezdünk elmélkedni, és ha saját magunktól indulunk el, akkor szépen lassan egy piramist építhetünk fel. Ahogyan egyre feljebb haladunk, és az "Az miből lett?" kérdésünk nem változik, akkor lassan elérünk képzeletbeli piramisunk csúcsához, az EGY-hez, ami már leképezhetetlen. Ez az EGY, egyszerűen csak VAN. A piramisunk csúcsát nem vitathatjuk. Mindenkinek szíve joga annak nevezni, ami ő hozzá a legközelebb áll. A név a Tényen nem változtat. Nekünk hitünk szerint: Ő az egyetlen élő igaz Isten. Véleményünk szerint az emberek csak akkor nem hisznek Istenben, ha egy olyan hazugságban hisznek, amelyet istenként tisztelhetnek.

Mi emberek is az Isteni energiának egy speciális megnyilvánulási formái vagyunk. Ebből az is következik, hogy mi mindannyian Isten részei vagyunk, illetve Isten szerves részünket képezi. Joggal mondhatjuk, hogy Isten bennünk és körülöttünk van egyszerre. A bennünk lévő Isteni rész további két részből áll. Egyrészt halhatatlan részünk a Lélek, ami a testet teremtette és élteti, másrészt a másik Isteni részünk mulandó része, a fizikai testünk. Isten minden emberben él, de nem minden ember él Istenben. És ez az emberi szenvedés oka.

Mint minden egyetemleges anyag, ami az EGY és oszthatatlan leképzéséből nyilvánul meg, valamilyen síkon két ellentét párra osztható. Ez az ellentétpár még osztatlan formában van jelen az Eredetben, de mindjárt az első "leképzésben" megjelenik az osztottság: a pozitív illetve a negatív polaritás, a fehér és a fekete, a fény és az árnyék,^[7] halhatatlan és a halandó, az örök és a mulandó, stb. E megnyilvánulások elengedhetetlen része az egyensúly. Az egyensúlyt maguk az ellentétpárok képezik.

Mindig minden állandó mozgásban van. Ez igaz minden síkra, minden szintre, csupán a mozgás sebessége változó. Mivel mindennek mindig mozgásban kell lennie, nem élhetjük át kétszer ugyan azt a pillanatot.^[8] Gondolkozzunk csak el azon, hogy mekkora hatalma van az "itt és most"-nak? Amíg a múlton rágódunk, elmulasztjuk (észre sem vesszük) a jelent! A jelenben rendelkezésünkre álló dolgokban bizonyos mértékig jövőnk is benne van, mivel a jelen a jövőnk egy része. Így nekünk embereknek megadatott, hogy bizonyos szinten, bizonyos határok között és bizonyos mértékig befolyásoljuk saját jövőnket. Ennek mértéke és mélysége kizárólag csak rajtunk múlik! S végül: Semmi sem állíthatja meg azt, aminek eljött az ideje.

A Mindenséget összesen 49 nagy energiatartományra (rezgési sávra, ha úgy tetszik dimenzióra) oszthatjuk. Ebből 40 sáv szervetlen, még 7+1 sáv a szerves tartomány része, és a fennmaradó egy, az úgynevezett Eredet, ami a mindent felölelő és magába foglaló, összetartó, a mindent mozgató összetett energiahalmaz, az úgynevezett Őserő. Az Őserő egy önmagában is megosztott belső részt, és egy oszthatatlan külső részt tartalmazó energiahalmaz.

Mi emberek e fizikai létünkben a hetet követő +1. tartományban létezünk, de annak is csak egy bizonyos részében. Mivel nem csak belőlünk áll e tartomány, az ember e sávnak csak egy részét képezi. E sávban foglalnak még helyet a többi általunk is megtapasztalható szerves élőlények, pl. az állatok és a növények is. Ha e tartományt pl. édes gyümölcsöt termő fának neveznénk el, akkor a további hét szerves tartományt savanyú gyümölcsöt termő fának kellene neveznünk. Ez a hét sáv - a mi értelmezéseink szerint - szoros összefüggésben van a hét csakránkkal, lelkünk tartományaival. A fizikai testnek viszont van egy külön speciális energiaforrása, mely az aurában a köldök körül helyezkedik el. Ez a "csakra" nem összetévesztendő a szokásosan megnevezett köldök-csakrával. A két köldök-csakrának - funkcióikon kívül - nagyban eltér a rezgéstartománya is.