A kozmikus hierarchia:

   Az ufó-kommunikációban gyakran találunk utalást a kozmoszt fenntartó törvényekre és rendre. Említést tesznek a bolygók között különféle államszövetségekről is. Ezek a szövetségek egy felsőbb hatalmat követnek, aki egy rendkívül fejlett, magasabb tudatállapotban létezik. A világegyetem kormányzásának hierarchikus rendje a védikus világelmélet egyik kulcselmélete.

   A védikus kozmikus hierarchiában kialakult a magasabb bolygórendszerek rangsora, ezen a rangsoron belül az alacsonyabb rendszerekben élő lények nem tudnak kapcsolatba kerülni a magasabb fokozaton élőkkel. Az anyagi világ legfelsőbb hatalmasságát Brahma-nak hívják, ő a materiális bolygórendszer legmagasabb szintjén él – ezt a bolygórendszert Brahmaloka-nak hívják. A Brahmaloka rendszer alatt található Tapoloka, a Janaloka és a Maharloka. Ezeket a bolygórendszereket bölcsek (rsi-k) lakják, akik aszkétikus életű, kiművelt, nagy tudással és transzcendentális tudattal rendelkező emberek.

   Ezek alatt a bolygók alatt helyezkedik el a Svargaloka birodalom, amelyet az úgynevezett deva-k (félistenek) népesítenek be. A deva-kat katonai hierarchia szerint szervezték. A politikai életben és a háborúkban vesznek részt, és az alacsonyabb erőkkel folytatott csatáik sokszor hatással vannak a földi életre. Ugyanakkor azért, mert a deva-k rendkívül hosszú ideig élnek, társadalmuk és politikai életük stabilak.

   Bár a világmindenség intelligens ellenőrzés alatt áll, a magasabb szinten lévő ellenőrök, például a deva-k és a nagy bölcsek általában nem kerülnek közvetlen kapcsolatba az alattuk elhelyezkedő lényekkel, akik közé a földi emberek is tartoznak. Sokkal inkább az a dolguk, hogy ezeknek a lényeknek az egyik testből a másikba történő mozgását előkészítsék – természetesen aszerint, hogy milyen munkát végeztek életükben ezek a lények – és ily módon biztosítsák a tudatuk fejlődését is. A különböző társadalmak lelki tanításainak szervezés is az ő dolguk. Ezek a tanok lehetővé teszik, hogy a megtestesült lelkek magasabb lelki szintre jussanak el, és így fejlődjenek. A Védák tanítása szerint az emberi élet legfőbb célja a lelki fejlődés.

   Az anyagai világ kozmikus hierarchiája fölött helyezkedik el a lelki világ, ami a boldogság világa, az eredeti, örök helyzetünk. Annak ellenére, hogy ebben a hierarchikus rendszerben a Legfelsőbb Lény és a földi élet között rendkívül nagy távolság van, a védikus irodalom hangsúlyozza, hogy minden lélek kapcsolatban van a Legfelsőbb Lénnyel, és hogy a Legfelsőbb Lény minden létező szívében ott lakozik, mint Paramatma, vagyis Felsőlélek. A Legfelsőbb Lény, mint avatara személyesen leereszkedik a különféle anyagi bolygókra. A Krsna-ként ismert avatara történetét a Bhagavata Purana tartalmazza (ami kb. 5000. évvel ezelőtti esemény), a Ramayana pedig Rama, másnéven Ramacandra avatara történetét meséli el (ami kb. 2 millió évvel ezelőtt történt).

Az önközpontú elemek:

   A különféle humanoid típusuk között vannak fajok, amelyek lényegüket tekintve önközpontúak. Ezek különböznek azoktól a lényektől, akik a Legfelsőbb Lény és a kozmikus hierarchia szolgálatába szegődtek. Néhányak közülük mennyei aranyifjak, akik nagy gazdagságban élnek. Másokra az elidegenedett tudatállapot jellemző, megint mások pedig rendkívül ellenségesek. Az önközpontú fajok arra törekszenek, hogy minél jobban hasznosítani tudják a misztikus erőt és a technológiát. Erre példa Maya Danava, aki azért volt felelős, hogy Salva király vimana-ját megépítse.

   Mindezen csoportok az egyetemes hierarchia ellenőrzése alatt állnak, éppen ezért nem képesek arra, hogy teljes mértékben és kizárólag csak a saját vágyaik szerint tevékenykedjenek. Ez megmagyarázza azt is, hogy miért nem kerekednek egyszerűen fölénk. Vannak azonban lények, akik lázadnak a kozmikus hierarchia ellen, és erőteljesen beavatkoznak a földi ügyekbe.

   A legismertebb lázadók az úgynevezett asura-k, akik szoros rokonságban vannak a deva-kkal. A Purana-kban olvashatunk a deva-k és az asura-k között folyó háborúról Svargaloka-n, a Mahabharata pedig arról az invázióról tudósít, amit az asura-k a Föld ellen indítottak.

   A deva-k isteni természetű lények, akik vezető posztokat töltenek be az egyetemes hierarchiában. A lázadó asura-kat démonokként emlegetik, mivel hitetlenek, és az isteni rend ellen szövetkeztek. A „démon” szót tulajdonképpen a kereszténység ruházta fel negatív jelentéssel.

   Az eredeti „démon” szó a klasszikus római időkben olyan lényt jelölt, aki a félistenek és az emberek között létezett. A rómaiak és a görögök úgy tartották, hogy nagyon sokféle lény tartozik ebbe a kategóriába, és ezeket egyáltalán nem tekintették ördöginek vagy „démonikus” lénynek. A védikus irodalom is több olyan fajt ír le, akik a deva-k és az emberi lények között helyezkednek el. Ezek közé tartoznak például a vidyadhara-k, az uraga-k és a raksasa-k.

   A raksasa-k démonikus lények és rendkívül ellenségesek az emberi fajjal szemben. A vidyadhara-k és az uraga-k lényegüket tekintve semlegesek, együttműködnek az egyetemes hierarchiával, de vannak saját céljaik is, se nem ellenségesek, se nem túlzottan barátságosak az emberekkel. Az úgynevezett upadeva-k kategóriájába tartoznak, azaz majdnem deva-k.

Az emberi faj eredete:

   A védikus gondolkodásmód szerint az emberi fajok a teremtés és kiáradás folyamatának eredményei. A lélek a Legfelsőbb Lény kisugárzása, csakúgy, mint Brahma teste, aki a világmindenség első élőlénye, aki az anyagi univerzum teremtője. Brahma szellemi úton hozta létre a különféle testi formákat, és ezekből a formákból a továbbiakban már szexuális reprodukció útján alakultak ki a különféle fajok.

   Az általunk ismert élő fajokkal ellentétben ezek a lények különféle lények bija-it vagyis magvait hordozták, és ennek megfelelően különféle típusú leszármazottakat tudtak létrehozni. (Ezeknek a lényeknek a teste az úgynevezett finomfizikai energiákból áll, ennek megfelelően a bija-k nem hordoznak magukban olyan anyagot, mint például a DNS). Ily módon jöttek létre a különféle emberfajok, és a közös ős miatt rokonságban állnak egymással.

   A földi emberek ősei elsősorban a deva-k voltak – többféle leszármazási vonalon és különböző időkben, ezért mennyei eredetük kérdése rendkívül összetett. A Védákban egyértelműen az olvasható, hogy a különféle emberfajok között létrejöttek házasságok. Főleg a Mahabharata-ban találkozunk több olyan hőssel, akik emberi anyától és deva apától származnak.

Kapcsolatok:

   Az ősi védikus civilizációban a nem emberi fajokkal való kapcsolat szilárd talajon állt. A mennyei rsi-k és a deva-k rendszeresen látogatták a földi királyok udvarait. Diplomáciai kapcsolatok alakultak ki, az emberi társadalom vezetői pedig jól megértették magukat a kozmikus hierarchia más társadalmaiból érkezett vezetőkkel. A Bhagavata Purana is beszámol egy ilyen találkozóról, mégpedig Yudhisthira király által rendezett Rajasuya áldozatnál. A találkozó a következőképpen zajlott:

A gyülekezet részvevői, a papok és a más kiváló brahmana-k zengően vibrálták a védikus mantrákat, míg a félistenek (deva-k), az isteni bölcsek (rsi-k), a pita-k (ősök) és gandharva-k (angyalok) dicshimnuszokat zengtek és virágesőt szórtak…

A papok végigvezették a királyt, elvégezték a patni-sayaja és az avabhrtya utolsó szertartását. Aztán megkérték őt és Draupadi királynőt, hogy vegyenek vizet a szájukba a megtisztulás érdekében, és fürödjenek meg a Gangeszben.

Majd utána a király új selyemruhákat öltött, és finom művű ékszerekkel ékesítette fel magát. Azután a díszek és kelmék felajánlásával fejezte ki megbecsülését a papoknak, a gyülekezet tagjainak, a tanult brahmana-knak, és a többi vendégnek. Yudhisthira király, aki teljes mértékben az Úr Narayana-nak szentelte életét, újra és újra különböző módon fejezte ki tiszteletét rokonainak, közvetlen családjának, a többi királynak, barátainak és jóakaróinak, valamint minden más jelenlevőnek…

Majd miután a király imádta őket, a magas műveltséggel rendelkező papok, a Védák nagy szaktekintélyei, akik áldozati tanúként voltak jelen, a külön ezért meghívott királyok, a brahmana-k, ksatriya-k, vaisya-k, sudra-k, félistenek, bölcsek, ősatyák és titokzatos lelkek, a bolygó fő uralkodóival és követőivel együtt Yudhisthira király engedélyét kérték, s mindannyian saját hajlékukra távoztak.

   A pita-knak nevezett ősatyák a Pitrloka-n élnek. Ez a bolygó a lélekvándorlás folyamatának szervezésével áll kapcsolatban. A gandharva-k (angyalok) gyönyörű szép lények, akik az upadeva-khoz tartoznak, és a bolygó irányítói a deva-k kiemelkedő vezetői is. A „misztikus szellemek” kifejezés a bhuta-kra utal, akik szellemi lények, és meglehetősen ellenséges mentalitásúak. Amikor arról olvasunk, hogy ezek a különféle lények engedélyt kaptak Yudhisthira királytól, hogy elmenjenek az őseikért, ez nem azt jelenti, hogy a király a vezetőjük volt. Ezek a lények csupán tartották magukat a korabeli illemszabályokhoz.

A Vaimanika-sastra:

   A Vaimanika-sastra részletes leírást ad a vimana-król. 10példa abból a 32 titokból, amit a Vaimanika-sastra szerint tudnia kell:

1. Goodha: ahogy azt a Vaayutatva-prakarana magyarázza, a következő erők, a yaasaa, a viyaasaa és a prayaasaa hasznosításával a földet borító 8. atmoszférikus rétegben magához vonzza a napsugarak sötét tartományát, és arra használja ezt föl, hogy a vimana-t az ellenségtől rejtve tartsa.
2. Drishya: az elektromos erő és a szélerő összeütközésével az atmoszférában izzás jön létre, melynek visszaverődését fel kell fogni a vishwa-kriyaa-darpana-val, vagyis a vimana előtt elhelyezett tükörrel, és ennek manipulálásával létre lehet hozni a maaya- vimaana-t, vagyis a rejtett vimana-t.
3. Adrishya: a Shakti-tantra szerint úgy működik, hogy a vynarathya-vikarana és a naptömeg középpontjában található más erők segítségével vonzza az égben lévő éteri áramlatok erejét, majd ezt a lékkörben összevegyíti a balaahaa-vikarana shakti-val, és fehér takaró jön létre, mely a vimana-t láthatatlanná teszi.
4. Paroksha: a meghotpatthi-prakarana, a felhők születésének tudománya alapján a nyári felhőrétegek másodikába behatolva ott a shakti-yaakarshana darpana-val, vagyis a vimana parivesha-jára vagy holdudvarára (fényzónájára) alkalmazva bénító erő keletkezik, így az ellenséges vimana-kat megbénítja és cselekvésképtelenné teszi.
5. Aparoksha: a Shakti-tantra szerint a rohini fényáramlat segítségével a vimana előtt lévő tárgyak láthatóvá válnak.
6. Viroopa-karena: a Dhooma-prakarana leírása szerint, ha létrehozzuk a 32. féle füstöt és hozzátesszük a levegő hőhullámainak fényét, majd ezt kivetítjük a padmaka-chakra vezetéken keresztül a vimana tetején található bhyravee olajozott vyroopya-darpana-hoz, ezt a 132. fajta sebességgel forgatva a vimana rendkívül ijesztő és félelmetes alakot ölt magára, ami halálra rémiszti azokat, akik ránéznek.
7. Roopaantara: a Tylaprakarana állítása szerint ha griddhrajihwaa, kumbhinee és kaakajanga olajat készítünk, és bekenjük velük a vimana-ban található torzító tükröt, majd befújjuk 19. féle füsttel és elvegyítjük a vimana kuntinee shakti-jával, akkor oroszlán, tigris, rinocérosz, kígyó, hegy vagy folyó jelenik meg, hogy ámulatba ejtse és összezavarja a megfigyelőket.
8. Saarpa-gamana: Ha a dantavakra-t és a levegőben található másik hét erőt kivonjuk és egyesítjük a napsugarakkal, majd keresztülbocsátjuk a vimana cikcakk-központján, akkor a kapcsoló elfordításakor a vimana cikcakkban, kígyómozgással halad.
9. Roopaakarshana: a fotografikus yantra segítségével, amely a vimana-ban van, lehetőség nyílik arra, hogy televíziós képet kapjanak az ellenséges gép belsejéből.
10. Kriyaagrahana: a vimana alján található kulcs elfordításával egy fehér lepel jelenik meg. Ha a vimana észak-keleti részében a savat elektromossággal töltjük fel, kitesszük a hétféle napsugárnak, majd a létrejövő erőt átengedjük a Thrisheersha-tükör vezetékén, akkor a földön zajló összes tevékenységet kivetíti a képernyőre.

Általános célú vimana-k:

   A Purana-k és a Mahabharata számos jelentést ad kisebb vimana-król, köztük olyanokról is, amelyek szórakozás céljából, egyetlen utas számára készültek. Ezeket általában deva-k és updeva-k használták, nem pedig emberi lények.

   Néhány példa ezekre:

• Krsna megölt egy pitonszerű kígyót, amely megpróbálta lenyelni apját, Nanda királyt. Krsna utasítására a kígyó lelke új testbe került, olyanba, amilyen a vidyadhara nevű mennyei lények birtokában áll. Ez a lélek korábban, mielőtt kígyótestbe kényszerült, rendelkezett ilyen mennyei testtel, ezért Krsna megkérdezte őt, miért degradálódott kígyó formába:

A kígyó ezt válaszolta: A jól ismert vidyadhara vagyok, akinek neve Sudarsana. Nagyon gazdag és gyönyörű voltam, és repülőgépemen mindenféle irányban szabadon vándoroltam. Történt egyszer, hogy egyszerűen élő bölcseket láttam Angira Muni tanítványi láncolatából. Mivel büszke voltam gyönyörűségemre, csúfolni kezdtem őket, és bűnöm miatt ők ruházták rám ezt az alacsony létformát.

• Krsna megváltotta egy Nrga nevű király gyík testbe börtönzött lelkét, és mennyei testet adományozott neki. Mikor eljött az idő a király távozására, egy vimana jött érte egy másik világból:

Miután ezt elmondta, Nrga Maharaja körbejárta Krsna-t, és koronáját az Úr lábához érintette. Miután megkapta az engedélyt a távozásra, minden jelenlévő szeme láttára felszállt egy csodálatos mennyei repülőgépre.

• Kardama Muni, a bölcs áradozik jövendő felesége, Devahuti szépségéről a nő apjának, Svayambhuva Manu-nak:

Hallottam, hogy Visvavasu, a nagy ghandarva elbűvölve, kábultan esett le repülőgépéről, miután látta lányodat a palota tetején labdázni, mert a lány olyan gyönyörű volt csilingelő bokacsengettyűivel és ide-oda táncoló szemeivel.

   Úgy tűnik, Visvavasu vimana-ja kis, egyszemélyes gép volt. Lehet, nem voltak megfelelő biztonsági övek, és túl meredeken hajolt ki, amikor meg akarta nézni Devahuti-t. (:D :D :D)

• Miután Kardama Muni elvette Devahuti-t feleségül, egyszer úgy döntött, feleségét univerzum körüli túrára viszi. Ehhez légi kastélyt teremtett (rendszerint ezt is vimana-nak hívják), amelyet élvezetett szem előtt tartva fényűzően berendezett. Az alábbiakban Maitreya bölcs elmeséli a ház történetét tanítványának, Vidura-nak:

Maitreya folytatta: Ó, Vidura, a bölcs Kardama, aki felesége kedvét kereste, a yoga misztikus erejével nyomban lebegő palotát alkotott, amelyet akaratával irányított útján.

Csodálatos építmény volt, számtalan ékkővel kirakva. Drágakőoszlopok díszítették, és megadott mindent, amire az ember vágyott. Berendezése tökéletes és rendkívül gazdag volt, ami az idő múlásával csak fokozódott…

Gyémántfalait válogatott rubinok díszítették, ezért úgy tűnt, mintha szemei lennének. Csodálatos baldachinok, rendkívül értékes aranykapuk alkották berendezését

A palotában hattyúk, és galambok sokasága élt, valamint műgalambok és műhattyúk, olyan élethűek, hogy az igazi hattyúk újra és újra visszatérve fölöttük repkedtek, magukhoz hasonló élő madaraknak vélve őket. A palotát a madarak hangja töltötte be.

A kastélyt, élvezetet nyújtó parkok övezték. Belül pihenésre alkalmas szobák, hálószobák sorakoztak, belső és külső kertekkel, melyek tervezője a kényelmet tartotta szem előtt. Mindez, még magát a bölcset is meglepte.

   A bölcs meglepődött, mert valójában nem tervezte meg a légi palotát, mielőtt létre hozta volna, nem gondolt át mindent részleteiben. Mentálisan rendelést adott egy repülő palotára, és meg is kapta ezt az univerzum egyfajta „kívánságteljesítő” rendszerétől, mert jó karmikus hitelt szerzett vezekléseivel és a yoga gyakorlásával. Hogy megértsük, mi is történt, fontos figyelembe vennünk a védikus univerzum-koncepció néhány alapvető jellemzőjét.

   Ahhoz, hogy megértsük az univerzum védikus koncepcióját, hasznos, ha felidézzük a modern, többszintű operációs rendszerrel rendelkező számítógépet. Egy ilyen számítógép merevlemezén vannak programok, amelyeket el lehet indítani a megfelelő kódok beütésével. Mikor beütjük a kódszót, a megfelelő program végrehajtódik – amennyiben a számítógép-kezelő megfelelő státusszal rendelkezik. Ha nem, akkor számára a kódszó csak egy használhatatlan név.

   A felhasználó státuszát általában a belépő kód (password) jelszava jelzi, amit a gépkezelő begépel, amikor elkezdi használni a gépet. Különböző felhasználó különböző státuszszinteket jelző kulcsszavakkal rendelkeznek. Minden használó fölött van egy személy, a szuperfelhasználó (így nevezik az Unix operációs rendszerben), aki teljes mértékben irányítása alatt tartja a rendszer összes programját. Ez a személy, felelős az egész rendszer létrehozásáért, azaz ő vette be a különböző szoftver darabokat a számítógépbe.

   A védikus koncepció szerint az univerzum is hasonló felépítésű. A szuperfelhasználó megfelel a Legfelsőbb Lénynek, aki megnyilvánítja az egész univerzális rendszert. E rendszeren belül van egy hierarchia, amely a különböző státuszú élőlényeket rangsorolja. A közönséges emberi lény szintjén lévő élőlény igen sok figyelemre méltó képességgel rendelkezik, mint például a beszéd képessége, és aki magasabb fejlettségi fokon áll, mint például Kardama Muni, az ennél nagyobb erő megnyilvánítására képes. Ha úgy növünk fel, hogy birtokában vagyunk bizonyos képességeknek, akkor ezeket természetesnek vesszük, ha azonban teljes mértékben hiányzik belőlünk valamilyen képesség, akkor azt lehetetlennek vagy mitologikusnak tartjuk. De minden képesség, beleértve a repülő paloták létrehozásának képességét is, csupán program, amelyet a szuperfelhasználó épít be az univerzális rendszerbe.

   Az univerzum védikus koncepciója és a számítógép közötti párhuzamot még nyilvánvalóvá tehetjük, ha bevezetjük egy virtuális valóságrendszer koncepcióját. Létre lehet hozni egy mesterséges világot számítógép-kalkulációval, és az emberi résztvevőket ellátni olyan szenzoros interface-ekkel, amelyek azt a benyomást keltik bennünk, hogy belépnek abba a világba. Például, a résztvevőnek vannak kis tévéképernyői, amelyeket a szeme előtt helyeznek el, és ezzel lehetségessé válik számára, hogy egy virtuális test virtuális szemeivel lásson a mesterséges világon belül. Hasonló módon felszerelhetjük érintő szenzorokkal, amelyek segítségével érzi a látszólagos tárgyakat, amelyek a test virtuális kezeiben vannak. Az olyan szenzorok, amelyek érzik az illető izom-összehúzódásait vagy idegimpulzusait, felhasználhatók a virtuális test mozgásának irányítására.

   Ilyen módon sok ember tud egyszerre belépni egy látszólagos világba, és virtuális testükön keresztül kapcsolatba tudnak kerülni egymással annak ellenére, hogy valódi testük talán messze van egymástól. A számítógép szuperfelhasználója meghatározta státuszuknak megfelelően a különböző virtuális testek különböző képességekkel rendelkezhetnek, és ezen képességek kódszavak, vagyis mantrák kiejtésével hozhatók felszínre.

   Egy különösen jól működő virtuális valóságrendszer maya, vagyis az illúzió védikus univerzumának metaforája, amelyben a tudatos lelkek tévesen az anyagi tettel azonosítják magukat. Természetesen ezt a metaforát nem kell szó szerint érteni. Az univerzum valójában nem digitális számítógépen futó program, hanem egymással kölcsönhatásban álló energiák rendszere, amely a védikus felfogás szerint intelligenciára utaló vonásokkal és olyan szervezettel rendelkezik, amely hasonlít bizonyos ember által készített számítógépes rendszerekre.

   Ha visszatérünk Kardama Muni történetéhez, azt látjuk, hogy miután szert tett csodálatos lebegő palotájára, feleségével különböző bolygókra utazott:

Felesége boldoggá tette Kardama Muni-t repülő kastélyukban nemcsak a Meru-hegyen, hanem Vaisrambhaka-nak, Surasana-nak, Nandana-nak, Puspabhadraka-nak és Caitrarathya-nak nevezett kertekben is, valamint a Manasa-sarovara tónál.

Úgy utazta be a bolygókat, ahogyan a levegő áramlik akadálytalanul minden irányba. A hatalmas és ragyogó légi kastéllyal, amely vágya szerint repült, az eget átszelve megelőzte még a félisteneket is.