Közzétéve: 2013.02.25. Hétfő, 15:04 | Utoljára frissítve: 3 hónapja | Szerző: AdamP
Megannyi ember fantáziáját ejtette már rabul a fülledt
nyári éjszakák hipnotikusan tökéletes égboltja. Mennyien bámulhatták- az
idő múlásával egyre fejlettebb és kifinomultabb műszerekkel holdunkat -
a hittel, hogy végre megláthatják másik oldalát?
Bármennyien
is lehettek a történelem során, kevesen voltak ahhoz, hogy ne maradjon
legtöbbünk számára megannyi rejtély a hozzánk legközelebb álló
égitestről. Most arra vállalkozunk, hogy lerántsuk a leplet egy-két zavarba ejtő tényről,
elhallgatott igazságokról, elavult elméleteket cáfoljunk Holdunkkal
kapcsolatban. Melynek mindig lesz egy sötét oldala, amit sose láthatunk.
Az égen, még ma is csupán felfedezők vagyunk
Rengeteg
találgatás született már eme égi tünemény „születésével” kapcsolatban. A
legnépszerűbbek egyike szerint, a Hold eonokkal ezelőtt levált
bolygónkról, persze azt senki nem tudta megmondani honnan.
Illetve, hogy a föld keletkezésekor megmaradt anyagból állt össze.
Ezeket
későbbi vizsgálatok teljesen kizárták, ugyanis a holdfúrások által
kitermelt kőzetek olyan vasat tartalmaztak, melyek természetes módon
sose léteztek a Földön.
Ráadásul a kőzetek további vizsgálata során olyan elképesztő megállapításra jutottak, hogy a Hold nem csak Földünknél, de még a Napnál (így Naprendszerünknél) is idősebb.
Bolygónk
korát 4,6 milliárdra, a holdkőzet életkorát viszont nem kevesebbre,
mint 5,3 milliárd évesre becsülik. Mindehhez hozzájön a holdpor, mely
legalább egymilliárd évvel idősebbnek tűnik a kőzetnél!
Ez
a por ráadásul kémiai összetételében teljes mértékben különbözik a
holdkőzettől, ami megbuktatja azon elméleteket, miszerint ez a por a
kőzet felaprózódásából keletkezett. Tehát a kőzet teljesen máshonnan származtatható!
Szintén
említésre méltó, hogy egy normális bolygó összetételével ellentétben a
Hold felszínén találhatók meg a magasabb olvadáspontú elemek. A
holdkőzeteket tanulmányozva, számos geológus arra a megállapításra
jutott, ezeknek a vegyületeknek máshonnan, valami ismeretlen módon
kellett a felszínre kerülniük.
Szintén népszerű
elmélet volt egy időben, hogy a bolygónk gravitációs mezeje fogta be
valamilyen módon a Holdat. Ezt az elméletet semmi sem támasztja alá, sőt
Isaac Asimov megállapítása szerint a hold túlságosan is nagy ahhoz,
hogy a Föld be tudja fogni. Már a befogás esélye és hogy ezáltal a
bolygó körül keringjen hihetetlenül alacsony.
Sőt, már többekben megfordult a kérdés, hogyan tud a bolygó egy ilyen, a méreteihez képest igencsak nagynak mondható, holdat a gravitációs mezejében tartani?
Mennyi titka lehet még?
Holdunk ráadásul igencsak furcsa pályán mozog:
Naprendszerünkben az egyetlen hold, amely állandó és szinte tökéletes pályán kering.
A Hold tömegközéppontja 2 kilométerrel közelebb van a Földhöz mint a
geometriai középpontja, ami elméletileg a keringésben ingadozást
okozhatna, de ezt az anomáliát kiegyenlíti bolygónktól legtávolabb lévő
és sose látható oldalán egy bizonyos kidudorodás. Szintén ámulatba ejtő
véletlen, hogy átmérőjének pont megfelelő távolságban van a Nap
eltakarásához, egy esetleges napfogyatkozás során. Ugyancsak Asimov
szerint, ennek nemhogy semmi csillagászati oka sincsen, de
az összes bolygó közül kivételesen a Föld rendelkezik ezzel a képességgel.
Ezen
furcsaságokra akár választ is adhat a Hold a Földhöz képest alacsony (a
Föld 5,5 míg a hold 3,34-es átlagolt sűrűségű). Ez Dr. Gordon MacDonald
a NASA tudósa által tett 1962-es nyilatkozata szerint annyit jelent,
hogy a Holdat üregesnek kell tekintenünk. A Lunar Orbiterrel végzet, a
Hold gravitációs mezejével való kísérletek alapján is kijelenthetjük azt
a megdöbbentő megállapítást, miszerint a Hold üreges!
Kong, mint egy üres konzervdobozMikor
az Apollo12 1969 november 20-án ledobta holdmodulját, mely visszazuhant
az égitestre, ami mesterséges holdrengést eredményezett, több mint egy
órán keresztül visszhangzott a Hold akár csak egy harang! Ezt az
Apolló13 hasonló moduljával már szándékosan idézték elő, szeizmológiai
mérések szerint a becsapódás vízhangja 3 óra 20 percig tartott és
egészen 40 km mélységig terjedt!
Mindig marad majd egy sötét oldalaEzek mellett még rengeteg furcsaságot és furcsa elméletet találhatunk örökké fogyó és hízó szomszédunkról. Például
a Holdra szerelt műszerek nem egyszer vízpárát észleltek
ahhoz képest, hogy tudósok szerint nem található és soha nem is volt
víz a felszínén. Sok kráter nem külső hatásra jött létre, még sincs
nyoma vulkanikus tevékenységnek. Sokak szerint a Hold idegenek
megfigyelő állomása.
Bármi is legyen az igazság, el kell
ismernünk, hogy a természet maga a legnagyobb bűvész még mindig és mi
ámulatból ámulatba esünk és csodáljuk trükkjeit.
Szerző:
Papp Ádám - Pozitív nap 
Kommentáld!