A csillagok háborúja és következményei

   A védikus irodalom egyik általános témája a deva-k és az asura-k között dúló mennyei háborúk. Létezik egy, az isteni törvény szerint az univerzumot irányító kozmikus hierarchia, és vannak e hierarchiával szembeszálló lázadó elemek. Az univerzális hierarchia felső szintjét a rsi-k és a prajapati-k közé tartozó bölcsek uralják. Ők főleg meditációval és a lelki fejlődéssel foglalkoznak, és nem érdekli őket a politikai okokból történő csatározás. Az alsóbb szintet azonban a politikával foglalkozó deva-k uralják.

   Általában a deva-k a bölcsek irányítása alatt ügyelnek az univerzum rendjére. A bölcsek viszont a Brahma, az univerzum első teremtett lénye felügyelete alatt álnak. Azonban a deva-k bizonyos hozzátartozói fellázadtak e rendszer ellen, és leszármazottaik folytonos harcot folytatnak a deva-kkal. E lények az asura-k, és ezen belül vannak alcsoportok, mint például a daitya-k, akik Diti leszármazottai, és a danava-k, akik Danu leszármazottai. Mint ahogy az várható, a deva-k és az asura-k közötti harc hol az egyik, hol a másik fél javára billen, amelynek oka mindkét oldal bizonyos szintű politikai és műszaki fejlettsége. Ezt illusztrálja az alábbi rész a Bhagavata Purana-ból, amint azt rsi Narada elmondja Yudhisthira királynak:

Maya Danava, a démonok hatalmas vezére három láthatatlan várost épített, s a démonoknak adta őket. Aranyból, ezüstből és vasból készült repülőkre hasonlítottak, s nem mindennapi berendezéseket tartalmaztak. E három városnak köszönhetően az asura-k vezérei láthatatlanok maradtak a deva-k szemei számára. Az asura-k nyomban éltek a lehetőséggel, és korábbi ellenségeskedésükre emlékezve pusztítani kezdték a három világot - a felső, a középső s az alsó bolygórendszereket.

   Ez esetben a deva-kat az Úr Siva megmentette, aki elpusztította a három repülő várost, és ez által elnyerte a Tripurari, azaz a három város ellensége nevet.

   Íme, még egy példa a Bhagavata Purana-ból a bolygók közötti háborúra:

Az ateisták, miután alaposan elsajátítják a védikus tudományt, számtalan bolygó élőlényeit pusztítják majd el, láthatatlanul repülve az égen, rakétáikon, amelyet a nagy tudós, az ügyes Maya készít. Az Úr azonban megzavarja elméjüket, amikor a vonzó Buddha-ként jelenik meg, s a legalapvetőbb vallásos elvekről prédikál nekik.

   Srila Jiva Gosvami, a Bhagavata Purana egyik magyarázója, hogy az itt említett Buddha nem az általunk ismert, hanem egy másik korban élt Buddha-val azonos. Itt az ateistának fordított deva-dvisam kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy olyanok, akik ellenségesek a deva-kkal szemben. Ez esetben a deva-k ellenségei megintcsak Maya Danava-tól kapott, figyelemre méltó repülő szerkezetekkel rendelkeztek. Megakadályozta őket azonban Buddha egy inkarnációja, aki rabul ejtette őket külső anyagi jellemzőkkel, mint például a gyönyörű ruha, majd később rábeszélte őket, hogy fogadják el az erőszak nélküliség filozófiáját.

   A deva-k és az asura-k közötti háborúk egyik foltos jellemzője, hogy soha nem engedik, hogy e háborúk igazán elvaduljanak. Tekintélyesebb személyiségek időnként beavatkoznak, és visszaállítják az isteni rendet, s ez gyakran alkalmat ad a Legfelsőbb Lény számára, hogy avatara-ként megjelenve, magas szintű filozófiai tanításokat adjon elő, és emlékezetes kedvteléseket mutasson be.

   Néha azonban e háborúnak vannak olyan visszahatásai, amelyek a Földet és az emberi populációt is érintik. Például Indra, a deva-k királya egyszer megölte Vritrasura-t, az asura-k egyik vezetőjét. Vritrasura követőit szintén elpusztították, és egyik csoportjuk, a Kaleya-danava-k, bosszút esküdtek, terrorizálni kezdték az embereket a Földön. A tervük az volt, hogy fölállítanak egy műveleti bázist a Föld óceánjában, majd éjszaka kijönnek és megtámadják azokat a bölcseket és aszkétákat, akik abban az időben útmutatást adtak az emberi társadalomnak:

Vasistha remetelakjában egy hitetlen banda megölt száznyolcvannyolc brahmana-t és kilenc más aszkétát. Elmentek a szent Cyavana remetelakába, amelyet kétszer születettek látogattak, és megettek száz remetét, akik gyümölcsön és gyökéren éltek. Mindezt éjszaka tették. Nappal eltűntek az óceánban. A Bharadvaja remetelakban elpusztítottak húsz önmegtartóztatásban élő szentet, akik mindössze szélen és vízen éltek. Ilyen formában a Kaleya-danava-k fokozatosan elfoglalták az összes remetelakot, megőrülvén a karjuk erejében való bizalmuktól, igen sok kétszer szülöttet megöltek, amíg az idő, közbe nem szólt. Óh, emberek legjobbja, az emberek nem tudtak a daitya-król, akik elnyomták a szenvedő aszkétákat. Reggel megtalálták a böjttől lesoványodott bölcsek élettelen testét a földön fekve. A föld tele volt hús, vér és velő nélküli, kibelezett és kicsontozott holtestekkel, amelyek egy rakás kagylóhéjhoz hasonlítottak.

   Bár a danava-k a deva-kkal azért harcoltak, hogy felsőbbrendű hatalomra tegyenek szert, nem próbálták meg nyíltan megtámadni és hatalmukba keríteni a Földet, hanem csak egyszerűen megfélemlíteni próbálták az embereket, ezért választották ezt a taktikát. Felvetődhet a kérdés, miért kell ilyen módon cselekedni. Az alábbi két példa vizsgálata közben - amit a Ramayana-ban és a Mahabharata-ban találunk - megfigyelhetünk néhány indokot, ami ezt motiválhatja.