SZEMEIDBE NÉZVE MÁR HISZEM !


Virrad már, s én számtalan átvirrasztott éjszaka után,
magamon viselem fáradt, könnyáztatta arcom szomorú bánatát.
Hol elgyengít, hol erőt ad szerelmed gyengéd és őrző hatalma,
s esztelen szerelmemmel takarlak be én is Téged.
Hol a józan ész ? Hasznavehetetlen többé már és
győz mindezek fölött a szívem Érted háborgó szava.

Esküdt ellenségem lett mától a tegnap, a hipnózisban tartó kín,
hervadt virág voltam eddig, s nyíló virág szeretnék lenni
életed virágzó mezején!
Lázadnak a napok , hogy ha nem lehetsz velem,
s az önfegyelmem védelme is messzire elkerül,
átnéz rajtam, majd elballag mellettem, szinte észrevétlenül.

Hálátlan a Sors, ha nem rendel Melléd,
s így maradok csak lábadozó szerelembeteg,
míg végül belehal szívem is, hogy nem lehetek Veled !
Visszhangzik lelkemben riadt kiáltásom:
- “Nem akarlak elveszíteni Téged, csakis Reád vágyom ! “
Hisz rajtaütött ez az érzés szívemen már oly sokszor a nyáron !

Te legyél nekem a további utam,
amit gondolatban bejártam már annyiszor !
Nem akarok erről az útról sohasem letérni,
mert Veled szeretnék örök boldogságban élni !
Visszafelé peregnek a napok szép emlékeimben,
a tavasz bolondos bűvöletében élek, így élem életem.

Jövőbe látó reményekkel visszasóvárgom
a mérhetetlen szeretettel kibélelt boldog édent.
Suhannak az emlékek, sanyargatják élénk fantáziám vágyait,
vad szívdobogásom robaját hallom,
s szereteted szükségét érzem, így szenvedek !
Én már csak a Te közelségedre vágyom !!!

A szerelem lángja ég bennem, s ha nem lehetsz mellettem,
úgy érzem ez oly sokszor felemészti lelkem !
Millió szeretet erecske ered bennem, s duzzadó folyóvá válik.
fuldoklom sokszor benne, ha távol vagy tőlem !
De jól tudom eljön egyszer a várva várt pillanat,
az örök nyár, napsütés és a beteljesülő nagybetűs Szerelem !!!

Gondtalan gondolatok szédítő vigasza árad szét
fáradt testemben..és én megnyugszom szép lassan,
s szemeidbe nézve, merek hinni e boldog ábrándos örök szerelemben !